Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-10 / 1. szám

3 1993. JANUÁR 24. * , SZEKSZÁRDI USARNAP nek nincs eredményessége, de megvan a népszerűség, a tömegigény? - A már említett szakmai nívó növelése mellett a klubok vegyék revízió alá a sportstátusokat, a szövetségek pedig a versenyrendszert. Meggyőződésem, hogy ilyen ésszerűtlen, indokolatlanul pénzpazarló verseny* rendszer, mint a miénk, nagyon kevés van Európában. Sok millió veszik el, s a sikersportágak sem makulátlanok e tekintetben. - Az újabb csodás olimpia leveszi a napirendről a megoldódó kérdéseket. De mi lesz, ha az olimpia műsorára való felkerülésért folytatott konkurenciaharc következtében olyan tradicionális sportágak, világszínvonalú műhelymunkát maga mögött tudó sportágaink, mint az öttusa, a kajak-kenu, a vívás, előbbutóbb kimaradnak a játékokból? - Nagyobb az ijedelmünk, mint azt a valóságos helyzet indokolná. A helyszíni tapasztalataim alapján mondhatom: nincs szó az említett sportágak likvidálásáról. A módosításokról, a változtatásokról - értsd: versenyszámok ki-, vagy beiktatásáról - annál inkább. A kajak-kenuban a 200 méteres táv bevezetése alapvetően kihat majd a kiválasztásra, a felkészítésre, mindenekelőtt a gyorsrostú sportolók kerestetnek. Az öttusánál és a vívásnál pedig a gyorsítás, a pergővé tétel motivál minden lépést, erre a sportági eladhatóság miatt mindenképpen szükség van. De nagy vonalakban mindkét sportágban marad minden a régiben. - Egy évvel ezelőtt, a sportot felügyelő miniszterrel az élen, úgy fogalmazott a sportvezetés: a hőn óhajtott sporttörvényre még nem érettek meg a feltételek, nincsenek meg a... garanciái. Mit mond a tudós, sportpolitikus dr. Nádor László? - Azt, hogy az idő nekünk dolgozik: legkésőbb az év végére tető alá kell hoznunk a törvényt. A sportstruktúra: DTSH, MOB, szövetségek, egyesületek egymáshoz való viszonya, a mellé-, illetve alá-folérendelések törvényi szabályozása elodázhatatlan. Miképpen a sport anyagi alapjairól rendelkező jogszabályok meghozatala is. Nem hagyhatjuk tovább a tulajdonviszonyokat sem rendezetlenül, csak ez ad esélyt a vállalkozásra a sportszerveknek. Törvénybe kellene iktatni a sportvagyon elidegeníthetetlenségét is, vagyis megakadályozni azt, hogy az átmeneti helyzet áldatlanságát kihasználva a sportpályák, gyakorlóterek, csarnokok más célra hasznosuljanak. Hogy a törvény mit jelenthet, arra egy példa a távolabbi múltból: az 1921-es testnevelési törvény előírta, hogy minden község, kis település köteles gyakorlóteret kijelölni, elkülöníteni. Ennek köszönhető, hogy mindenütt az országban van legalább egy futballpálya méretű sporttelep. BÁLINT GYÖRGY - A JL Az ilyen célokra korábban már elfogadott 300 millió után már egy fabatkát sem adtak arra, hogy ez sikerülhet... - Én az utolsókig bíztam benne, hogy abból a 981 millióból, ami a reformintézkedések tartalékaként volt beépítve a társadalombiztosítás költségkeretébe, sikerül kiharcolni pénzt. Minden bizonnyal az volt a leghatásosabb érvem, hogy ha a fenti összeg egy részét egészségmegőrzésre fordítják, akkor emberek tízezrei válhatnak „nem fogyasztókká" a társadalombiztosításból. Reménykedem, ez a döntés talán szemléletváltozást is hozott a parlamentben. A sportbizottságnak az elkövetkezendő időkben jó esélye lesz arra, hogy a kulturális, egészségügyi és a társadalombiztosítás témakörökben beteijesztett törvényjavaslatoknál, dosításoknál érvényesítse a testkula szempontjait. - A létesítményhelyzet javulása várható attól a tornaterem-építési akciótól, amire minden más jellegű támogatástól függetlenül külön keretet képeztek. A sikerén felbuzdulva van egy idáig titkos vágyunk is, dr. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter már kiszivárogtatta... - Igen, ez lenne az uszodaprogram. Hogy ne maradjon sokáig a csápolók(?) szintjén a közép- és kistelepüléseken az úszásoktatás. Megjelennek az érveink a T. Ház előtt, majd meglátjuk... - A honi élsport jelennek élő képviselőit nem halják meg a fentebb felsorolt eredmények. Nekik még nem igazán sportbarát a parlament, mert a szponzori támogatások - amelyekből tulajdonképpen él, létezik a magyar versenysport még az adóalapból sem írhatók le. - Itt sajnos, nem érvényesülhettek a •

>rt szempontjai, mert erre még nem ek meg a feltételek. A költségvetés hiánya akkora, hogy a fix bevételekről nem mondhat le. Ugyanakkor a képviselők közül többen is úgy vélekedtek, hogy egy ilyen prioritás újabb adócsalásra is lehetőséget nyújtana. Ismerve az adómorált, ebben nem nagyon kétkedhetek. - Ugyanakkor a kétkulcsos áfának a sporteszközökre gyakorolt hatása nemcsak a versenysportot, hanem például a normál halandó teniszezőt is érzékenyen érintheti. - Megmondom őszintén, nem tudom, mennyivel lesznek drágábbak a sporteszközök, de a nulla kulcs már biztos a múlté. - Parlamenten kívüli sportberkekben - mindenekelőtt a foci háza táján - fellángoltak a viták, a követelések a totópénzért. Mintegy 300 milliót követel a sport a Szerencsejáték Rt.-től, hivatkozva a nyugat-európai gyakorlatra, ahol a totóból származó teljes haszon a sporté. - Valós piacgazdasági viszonyok közepette ez nem lehet másként,,mi pedig még igencsak az átmenet időszakát éljük. Ennek ellenére állandóan napirenden kell tartanunk a témát, hiszen az innen kisajtolható újabb 200 millió forint számos sportegyesületet, neves klubot, végveszélybe került, pótolhatatlan műhelyt tarthat életben. A revolverezés taktikáját, amit az MLSZ kezdeményezett, nem tartom célravezetőnek. Nem ok nélkül mondjuk, hogy sportbarát lett a parlament. Ez a fentieken kívül például abból is látszik, hogy a Magyar Olimpiai .Bizottság mint - De a foci, mely a nemzetközi eredménytelensége ellenére is az első számú sportág, ebből nem lát semmit, kevés az állami támogatás, ezért küzd a totópénzért. - Nagy tévedésben vannak a futball körül serénykedők, ha arra számítanak, hogy a 200 vagy 300 millió - vagy annak jelentős része - az övék lenne. Ez a magyar sportot illetné meg. A hiányzó sok milliót, ahogyan az európai példák mutatják, színvonal-emelkedéssel, léTudósból lett sportpolitikus Évtizedek óta, egészen csak formális nyugdíjba vonulásáig, az egyik legismertebb - ha nem a legismertebb? magyar sporttudósként ismertük meg dr. Nádori Lászlót. A TF egykori tanszékvezető egyetemi tanárának tankönyvein, szakkönyvein, publikációin edző- és testnevelő-generációk nőttek fel. A sportelméleti kérdések mellett a pszichológia felé fordult, mely területen is doktori címet szerzett. A rendszerváltás óta azonban inkább mint sportpolitikus - a parlament sportbizottságának vezetője - jelenik meg a közvélemény előtt. „Ujabb 200 millió forint az ifjúsági és szabadidős sportra. Dr. Nádori László felszólalásainak hatására a honatyák csodát tettek" - a december 30-i lapok így aposztrofálták ténykedését. önálló tétel szerepel a költségvetésben, nyegesen jobb játékkal teremthetnék vagyis évi ötven millió a MÓB számára meg. A sült galamb nem repül be a szábiztosított támogatás. Megszavazták jukba. az olimpiai bajnokok mellett a felnőtt - Ön szerint mi lehet a kiút a futballvilágbajnokok nyugdíj-kiegészítését is. hoz hasonszőrű sportágaknál, amelyek-