Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-03-21 / 11. szám
12 „ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁRCIUS 21. Kulissza Most így utólag már elárulhatjuk - különösen a közönségsiker, egy elért szakmai nívó tudatában -, honi ökölvívóberkekben elég szépszámú ellendrukkere volt az első szekszárdi profi ökölvívó gálának. Szűkebb pátriából is - ahol eléggé frusztrált érzésekkel veszik tudomásul a veszni látszó hegemón szerepet -, de távolról is. S ez utóbbiak voltak kétségtelenül a veszélyesebbek. Mintegy jelzés értékű: a Magyar Professional Box Szövetség - melynek valós legitimitását a magyar profibokszban ilyen-olyan funkcióban, szerepben ténykedők nemcsak Szekszárdon kérdőjelezik meg tüntetőleg távol maradt, sőt... Egyik vezetőjük a szekszárdi klubhoz intézett levelében sejtelmesen még arra is célzott: „megfúrja" az eseményt... Miről is van szó, ami a helyzet egyenes elmérgesedéséhez vezetett Ráczék és a szövetség között? A szekszárdiak a tavalyi, azelőtti együttműködés után arra a következtetésre jutottak: azok az anyagi feltételek - egész pontosan elvonások - számukra elfogadhatatlanok. Mondván: ők kaparják ki a gesztenyét - a hazai klubok közül momentán ők rendelkeznek a legtöbb emberrel, köztük olyanokkal, akiknek a profik között komolyabb céljaik vannak -, így a „termés" elosztásáról is ők szeretnének dönteni. (Ezért, ha kell akár ők is létrehozzák a szövetséget. S abban az esetben, ha az EBU„EurópaiBoxunió" csak egyet ismer el, egy nyílt választáson állnak elébe a megméretésnek). A szekszárdi gála oszthatatlan sikert aratott, tömeg áll mögötte, ami a gáncsoskodók további lehetőségeit csorbítja. Különösen, ha a „ nagytévé" a mostani szűk egy percnél többet szentel neki legközelebb. .. ? Mert azért az mégiscsakfurcsa, hogy az ezzel semmilyen szempontból nem vetélkedhető eddigi hazai, profinak nevezett rendezvények legalább félórát kaptak a képernyőn... „Az amerikai teremfociban jutottam el a csúcsra!" Sportműsor Vasárnap Kézilabda NB I/B: Szigma-Caola (16). Labdarúgó NB II: Ajka-Szekszárd (15). Kosárlabda NB I rájátszás: Szeged SC-KSC Szekszárd (3. mérkőzés, 17.) A sportoldalt szerkesztette: Bálint György Tóth Z oli vi sszapillantó tükré be nézve (II.) Hokipályán az igazi... (Folytatjuk az 1979-ben Amerikába disszidált kiváló, nagyon fiatalon a válogatottba is bekerült egykori újpesti kapuvédövel, Tóth Zoltánnal még a február 28-i lapszámban elkezdett beszélgetést. A szökés krimibe illő sztorija után amerikai pályafutásáról lesz szó az alábbiakban.) - Miután egy nem akármilyen manőverrel elterelték a figyelmet rólad, megnyugodhattál, s a barátod barátja csak befutott az amerikai munkavállalást biztosító H 2-es vízummal. - Megnyugvásról még legalább fél évig szó sem lehetett. Először is: felvetődtek olyan híresztelések, hogy elraboltak, de nemzetközileg biztosan kerestek. No és amikor a SZER „leadta a drótot", hogy „amiben" vagyok, azért ott is el kellett tűnnöm egy fél évre. - Ezzel is ment az idő, hiszen a FIFA eltiltott két évre a játéktól. - Azután végül is egy lett belőle, mert az amerikaiak kérvényezték. Elröpült a másik félév, így semmi akadálya nem volt annak, hogy egy New York melletti elsőligás nagypályás csapat kapujába álljak. De a következő bajnokságra már magával vitt, ragadott az akkoriban vulkánszerűen előretörő kispályás teremfutball-őrület. A New York Aros csapatához kerültem, s innen indul karrierem. - Könnyen váltottál? Nem volt nosztalgiád a nagypálya iránt? Mert neked azért igazi fociban jósoltak világszerte berobbanást... - Nem, mert az én érkezésem idején már kiderült: a nemzetközi futballvilág hetvenes évekbeli világklasszisainak jelenléte, gondolok elsősorban Beckenbauerre, Cruyffra, csak pillanatnyi hatást váltott ki az amerikaiakban. Azt a játékot, a hagyományos futballt, amit más kontinenseken űznek, nem fogadták be. A sztárok távozása után, a nyolcvanas évek elején tönkre is ment, úgy, ahogy volt az amerikai nagypályás bajnokság, ellenben a teremfutball virágozni kezdett. - De melyik válfaja? Mert világszerte annyi a különböző szabályokkal játszó kispályás foci, a más elveket szem előtt tartó szövetség, mint réten a fűszál. - Nem az, amelyiket a FIFA elfogadja. Noha a szabályok nagyon is hasonlítanak a Magyarországon játszott teremfocihoz. De nálunk jégkorongpályákhoz egy az egyben hasonlító csarnokokban zajlanak a mérkőzések. A palánk olyan kitűnő segédeszköz - sosem kerülhet játéktéren túlra a labda, még a kapuk mögött sem -, amely hihetetlenül izgalmassá, érdekessé teszi a focit. Míg a nagypályáról elmaradoztak, ide özönlöttek az emberek. - S ezzel párhuzamosan a pénz is... - Naná! Nagyon jól ment a védés. Mint kapus több rekordot is beállítottam. Több bajnokság során előfordult, hogy én kaptam a legkevesebb gólt az egész első osztályú ligában. így aztán olyan szerződéseket írhattam alá, amelyek másoknak csak az álmuk lehet. Például három évre garantált prémiummal - sérülésem, balesetem, a klub váratlan tönkremenetele, vagy bármi más esetén is engem ezek az összegek megillettek. A New York-i klubtól a San Diego Soccershez kerültem, ennek vagyok ma is az igazolt játékosa. Ha valamilyen oknál fogva abba kéne hagynom - persze még eszem ágában sincs - akkor is elégedett lennék: kétszeres amerikai bajnok vagyok, amiért annak idején mentem, elértem. - Azt mondják, a kapusok kortalaa^L de 38 évesen már ők is a jövőbe tekl^P nek. - Már nem kimondottan a pénzért, hanem az élvezeti értékért csinálom az egészet. A civil pályám is megalapozott. Mérnökként érkeztem ki, s a foci mellett idejében elvegyültem a komputerek világában. Egy olyan cég alkalmazásában állok, mely a komputerek lézernyomtatójának kezelőjéhez gyárt kártyákat, s van egy saját kis cégem is, mely környezetkímélő eszközök, berendezések exportjával foglalkozik. - Ahogy hallgatlak, a végleges hazatelepülés momentán nem éppen aktuális...? - Nem, mert terveim vannak. A jövés-menés persze állandósul a számítógépek és a futball okán is. Hozok magammal több kispályás csapatot. Hiába no, a fociban is átprogramozódtam, nekem a teremben űzhető az igazi. Nyerni jön a Caola Szekszárdra Szekszárdi csapda a triónak Vasárnap délután (március 21.) az év mérkőzésével nyit a kézilabda NB I/B nyugati csoportja: Szigma SC Szekszárd-Caola a szekszárdi városi sportcsarnokban. Az első és a második gigászi nagy csatája, ha úgy tetszik négypontos mérkőzése. Ha az egyre jobban csapattá érő házigazda Szigma nyer, egy pont előnnyel átveszi a vezetést a táblázaton, ha pedig az őszihez hasonló zalai siker születik, akkor hárompontos előnyre tesz szert a Caola. Először a Caola háza táján „néztünk körül". Pataki Csilla, nem régen mégjátékos, jelenlegi szakosztályvezető: - A főpróbánk a kiskunhalasi teremtornán jól sikerült, megvertük az élvonalbeli Szegedet, valamint a keleti csoport listavezetőjét, csupán a Köfémtől kaptunk ki két góüal. így a győzelem reményében utazunk Szekszárdra, noha véleményem szerint nem ez a meccs mondja ki a végső szót az elsőség kérdésében. - Sokat, mondhatni döntő „cselekedeteket" várnak a három i\j szerzeménytől, a hódmezővásárhelyi triótól. - Igen, úgy érzem Szemjonovával, Sifternével, Lázár Erikával többek, jobbak vagyunk, másak szerkezetüeg. - Ezek szerint biztosra mennek Szekszárdon? - Nem, mert a Szigma egy rendkívül küzdőképes, nagy bravúro&a alkalmas csapat, ha nem vigyázunk lerohanhatnak bennünket. - Mennyire élnek a bajnoki cím igézetében? - Eléggé, hiszen szponzorunknak ez az elvárása, jelentős pénzektől esünk el, ha nem sikerül. Mindenesetre a főpróba a Szigmának is remekül sikerült: a Szigma-kupán végig partiban voltak a nagy hírű N B l-esekkel szemben. Telt ház előtt a legkeményebb szigorlat következik. Hajnal József, vezető edző: - Ha a Szigma-kupán tapasztalt küdőszellem mellett jellemző lesz az a pontos támadásbefejezés és határozott védekezés, ' melyeket a közelmúltban már felvillantott a csapat, akkor az ellenfél rutinja és tapasztalata ellenére is felénk billenhet a mérleg nyelve. A Caola új triójára különös gondunk lesz. Nagy csata várható, melyben az idegeknek fontos szerep jut, éppen ezért arra kérném a szurkolókat, hogy egy-egy gyengébb megoldás láttán is biztassák a csapatot, mint ahogy a magyar válogatottat a szlovének ellen. Ezzel sokat segítenének. Szevasz-kupa A Szekszár-Pénzügyör (2-0) mérkőzésen 0-6-ig a következőképpen értékelte munkatársunk az SZPSE játékosainak teljesítményét. Mausz (3) - Koller (4), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (3) - Naumkin (3), Bozsér (4), Kalmár (4), Kvanduk (4) - Varga (3), Horváth P. (2). A csapat 19 ponttal az ötödik helyen áll (a ZTE és a Sabaria csak jobb gólkülönbségével előzi meg).
