Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-21 / 11. szám

6 „ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁRCIUS 21. Fényirdák országszerte A fényképezés első száz éve Szekszárdon a századelő óta - Borgula-műterem A fény által írott képpel, Daguerre találmánya révén 1839-ben találkozhattak az emberek. Persze az akkori fényképezés inkább volt vásári szenzáció, mint az emberek mindennapjának része. Mert ma már kevés azon háztartások száma, ahol nincs egy-egy akár csak amatör szintű fényképezőgép. Divat lett azt ajándékozni, és divat lett a fényképezés is. Pedig alig több mint másfél évszázad telt el Daguerre találmánya óta. A szekszárdi Wosinsky Mór múzeumban mintegy nyolcezres fotógyűjteményt tárolnak. A nagyközönség számára eddig ismeretlen anyagból válogatva Dr. Kápolnás Mária állította össze „A fényképezés első száz éve" című kiállítást, amelynek megnyitója március 18-án délután volt. A történész-muzeológussal még a megnyitó előtt beszélgettünk. - Régóta szerettük volna megmutatni, hogy milyen értékes felvételeket őrzünk a gyűjteményünkben - mondta. - A képek mellett a nemrég vásárolt komplett fotóműtermet is kiállítottuk. A képeket történeti sorrendben állítottuk ki, így illusztrálva a fotózás fejlődését, kialakulásának útját. - Volt ehhez kellő anyaguk? - Több múzeum segítségét vettük igénybe. A Legújabbkori Történeti Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Műszaki Múzeum és Borgula Emil gyűjteményéből kaptunk kiegészítést a saját anyagunkhoz. Az ősfényképtől, a dagerrotípiától kezdve a századközép fényképeiig mutatunk be felvételeket, korabeli fotóeszközöket. - Látom, fotógépeket is kiállítottak. - Ez a dagerrotipkészülék csak másolat. Eredetit nem sikerült szerezni, ez csak rekonstrukciója az eredeti készüléknek. Egyébként Magyarországon egyetlen készülék volt, de az a háború alatt elpusztult. Kiállítottunk saját dagerrotípiákat az 1850-es évekből. A fejlődésben ezt követte a talbotípia, a pozitív-negatív kép. Ilyenek a chromotípiák, az ambrotípiák és a panotípiák. Van néhány franciaországból származó sztereo akt dagerrotípiánk is. Ez utóbbiak kézzel festettek, mert akkor még nem ismerték a színes fényképezés technikáját. - Egy egész tablót vizitkártyákkal töltöttek meg. Mi volt ezeknek a szerepe? - Amikor Magyarországon is egyre több fényképészműhely nyílt meg, divatba jöttek ezek a kártyák. Érdekességük, hogy a hatszor kilences mérettel tulajdonképpen a későbbi fényképméreteket is meghatározták. Nálunk 1859 után jöttek divatba az úri osztály körében. Van itt vizitkártya Apponyi Antaltól, de Jókai Mórét is kiállítottuk. Ezek mind a saját gyűjtemény részei. - A fotózás tárgyai, kellékei közül is sokat látni a kiállításon. A dagerrotipkészülékről elmondta, hogy másolat, a többi eredeti? - Igen. A technikai eszközöket a szárazlemezek megjelenésének időpontjától tudtuk összeszedni, mert amíg a nedves lemezek voltak forgalomban, ez az 1880-as évekig tehető, addig nem maradtak meg az eszközök, mert tönkrementek a használat során. Különlegesség egy sztereo fényképezőgép, amit a fotográfiai múzeumtól kaptunk kölcsön. Nagyon találó neve volt. Úgy hívták, tömör látvány, külön nézőkészülék kellett, hogy a két objektívvel készült képet - gyakorlatilag két képet együtt lehessen nézni. - Box ejtőzsákos fényképezőgéj^^ Ez mit jelent? ^P A box az, hogy dobozos, az ejtőzsákban meg az volt az újítás, hogy nem kellett az exponált lemezt rögtön kivenni, hanem egy sötét bőrzsákba pottyant és lehetett a géppel újra fényképezni. Amikor valamennyi felvétel elkészült, csak akkor bontották - természetesen sötétkamrában - a zsákot és hívták elő a lemezeket. Egykor az ország egyik leghíresebb városfényképező művésze volt Beszédes Sándor, esztergomi fotóművész. Itt Tolna megyében a fácánkerti (akkor nem ez volt a neve) báró Bésán-birtokot is fényképezte. Klösz Györgynek, a Csapó-kúriáról készült felvétele látható a kiállításon és egy különösen érdekes tabló, a múzeum névadójának kelet-ázsia^ útján készült fotók kiállítása. A jeld^^ régész 1895-ben már a fotót is felhasználta régészeti kutatómunkájában. Itt látható még egy érdekes felvétel. Az újonnan elkészült múzeum épülete, amint előtte épp egy tehéncsorda legelész. - Ez a felvétel 1907-ben készült - magyarázza Kápolnás Mária. Szekszárdon előbb csak vándorfényképészek fordultak meg. Néhány hónapig itt dolgoztak, majd továbbálltak. Az első műtermek az 1890-es években tudtak itt fennmaradni. Hosszabb ideig Szigeti István kaposvári fényképész élt itt, őt követték Futter Gyula, Ádler Lajos, aki Szekszárdon és Bonyhádon volt és itt dolgozott Wolsek Károly is, aki Bécsből települt Szekszárdra. C-vel írta a keresztnevét, tehát Wolsek Cároly. Külön tablót kapott az 1910-ben Szekszárdra települt Borgula-műterem. Az egyetlen fényképész dinasztia, ami azóta folyamatosan jelen van a városban. Amikor még Kézzel festett színes dia Dr. Kápolnás Mária az ejtüzsákos géppel