Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-17 / 2. szám

1993. JANUÁR 17. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 -H -ogyan született ez a romantikus név: Maisy bárónő. - Amikor nyolcéves voltam, írnom kellett volna a nevem, a bátyám azt mondta: túl hosszú és komplikált. Akkor hogyan? Megmondta és leírtam: Mézi. Azt mondja, ez nem szép. Utána betűzte: Maisy. Egy délután gyakoroltatta, így kell írnom a nevem. Azóta úgy megszoktam, csak így használom. - Személyes élményei, élete Magyarországhoz kötik? Egyáltalán meddig élt a szülőhazában? - Volt szerencsém születésemtől fogva 1956-ig harminckétszer költözködni. Számoltuk, mert a végén passzió volt, minket mindig költöztettek. Pesten születtem, aztán kimentünk Ausztriába, majd vissza kellett térnünk, mert anyai nagyanyám Pesten feküdt egy ágyb^kesernyővel. Nem volt itthon swBje. - Miért kellett az esernyő? - Már nem volt rendes fedél a feje fölött, és multiplex szklerózisa volt, nem tudott mozogni. Akkor apám úgy határozott, ha visszajövünk Grazból, akkor az egész család költözik. Jó volt, mert így megtanultam magyarul. Bár nálunk szigorúan magyarul beszélt mindenki. Azután 1950-ben deportáltak, '53-ig voltunk Tiszasülyön. Egy tanyán, ami sajnos már nem létezik. - Honnan tudja, kereste talán? - Jártam ott, de lebontották. Egy disznóólban laktunk és a tyúkól sincs meg. Erre emlékeztem, érdekes lett volna megint látni. A községházán mondták, hogy azt már 1954-ben lebontották. Ugyszint a kutat. Tiszasülyön egy nagyon s^fcmély, jó vizű artézi kút volt, tircrom, nekünk nem volt szabad belőle inni. Egyszer nagyon meleg volt, 40 fok hőség, akkor tapasztaltam először délibábot. Egy látomást, vizet láttam, egy templomot, akkor az anyám elkapott, meg vagy te őrülve, semmi nincs ott. Egy csoportban mentünk, elöl, hátul, oldalt katonaság, nem léphettünk semmerre. Amikor hazaértünk, éreztem, hogy nagyon szomjas vagyok... Ma is emlékszem a képre. - Kényszerköltözéseik miatt, gondolom az országban sok helyütt megfordultak. Hogyan emlékezik az emberekre, a környezetükre? - Deportálás után Nagyvázsonyba kerültünk vissza, ahol apám idősebbik testvérének voltak birtokai régen. Onnan a bátyám elkerült Pannonhalmára a gimnáziumba, később a fiatalabb bátyám is, mi Szabadbattyánba mentünk át. Ez pedig Nagyhörcsökhöz, Nagylánghoz egészen közel van, biciklivel le tudtunk járni. De régi munkásaink is nagyon sokszor átjöttek hozzánk, segítettek, és sok szép emlékem van a deportációról is. A katonaság nagyon tisztességesen viselkedett, egy vagy kettő, aki nem. - Úgy értsem, jó élményt is őriz magában ezekről a nehéz gyermekkori évekről? szeretem Magyarországot. Nemcsak a nép, az emberek kedvesek, de látják a fákat, a mezőket, a tájat. Olyan lankás és meleg az egész. Az embernek az az érzése, jó itt lenni. Ezt nem mondhatom el minden vidékről, mondjuk Németországról, pedig szeretek ott lakni. Maisy bárónő: „Európa közepén vagyunk..." A Zichy családnak Tolnában nem voltak jelentős birtokai, az erdélyi ág mellett a Fejér megyei Nagyláng számított az ősi fészeknek. Innen származott Zichy János volt kultuszminiszter unokájaként, Zichy György leányaként Mária Terézia, aki ma családjával Németországban él. A múlt hét végén többedszer járt Szekszárdon, a mezőgazdasági rt. állami vagyonrészének megvásárlásáról folytatott immár előrehaladott tárgyalást. Ezúttal a város vezetői is fogadták, mint magyar származású üzletasszonyt és a Máltai Szeretetszolgálat fáradhatatlan szervezőjét, Maisy bárónőt. - Hogyne, a gyermekeimnek elmesélem, kell, hogy tudják. De azt is tudniuk kell, hogy Magyarországon minden megváltozott. Ok már voltak velem lent és megértették, miért - Féijhez ment Németországba? - Iskoláim nagy részét itthon fejeztem be, szociális munkás voltam, óvónőként dolgoztam Ausztriában, aztán átkerültem, Németországban vezettem egy szociális intézetet, 1970-ben féijhez mentem. Otthon maradtam, háziasszony lettem. A faluban törődtünk mindig az öregekkel, kezdettől dolgoztam a szeretetszolgálatban, mert akármilyen gazdag az állam, mindig lesznek rászorulók. - Ön volt háziasszony, családanya és nagyon energikus szociális munkás, a szeretetszolgálat vezéregyénisége. Megbocsásson, milyen szándék vezeti, milyen szálak fűzik a mezőgazdasághoz, hiszen éppen ez ügyben került kapcsolatba városunkkal? - Münster mellett fekszik Hawixbeck, a férjem családja 450 éve él ott, mezőgazdász. A legidősebb fiam szintén, de a családban van, mert az édesapám is mezőgazdász volt. - Az édesapja nemesemberként maga is foglalkozott a földdel? - Hogyne, a vizsgákat is megszerezte. Otthon dolgozik, pontosan tudja, mikor kezdődik az aratás, akármilyen nagy a terület, személyesen részt vesz a munkában. Minden munkással akar beszélni, ha probléma van, segíteni. De az emberek tudják, maguktól jönnek hozzám is: „Bárónő ez a probléma, azt oldja meg...", soha nem mondtam, de érzik ezt a segítőkészséget. Azt hiszem az ember ezt magával hozta, örökölte a szociális érzékenységet. - Ön miért választotta éppen Szekszárdot, mint üzleti lehetőséget? - Szomorú, de való, Nagyhörcsökön az apám területét szerettük volna, de nem adja vissza az állam, mert híres vadászterület. Ezt megértem, hiszen valami pluszt hozhat az országnak, akkor mit csináljunk? Megismerkedtünk az Asztalos Antal úrral, a mezőgazdasági kombinát vezetőjével, így jöttünk ide. - Ismerik ezt a területet, a szekszárdi környéket? - Hogyne, mindene adott: itt hegyek vannak, fa van és szőlő. Közel a Duna. A férjemmel nagyon megszerettük ezt a vidéket. - Ma hivatalos körökben azt tartják, hogy a mezőgazdaságban nagy egységeket nem lehet eredményesen működtetni, ezzel szemben a kisgazdaság, a farmergazdaság az üdvözítő út.. Önök pedig egy ilyen mezőgazdasági kombinát nagyságrenddel számobiak? - Ez fordítva van. Ha az ember sok munkást akar megtartani, akkor nagy területek kellenek. Az ártárgyalásokon is sokkal kedvezőbb helyzetben van az ember, ha nagyobb mennyiséget ad el, mintha keveset. Ugyanaz, mint ha egy kórházat tartok fenn öt betegnek. A mezőgazdaságban annyi lehetőség van, hátunk mögött van Kelet-Európa és nekünk oda kell figyelni. Magyarország mindig Európa közepe volt, ez nem beképzelés, ez tény. Ezt a közép-európai létet kell továbbfejleszteni. - Köszönöm a beszélgetést, ami talán önmagunkat is segít másképp láttatni. Takács Zs. Fotó: Kapfinger A.