Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-07 / 9. szám

4 SZEKSZÁRDI 1993. MÁRCIUS 7. Napjaink aranyiíja: verölegény? Nem voltak rózsás helyzetben Mint tudjuk, a strici nem riad vissza attól, hogy esetenként egyegy pofonnal is megtoldja a „buzdítást", amellyel prostitúcióra kényszeríti a hatalmába kerített nőt vagy nőket, másrészt viszont állandó védelmet is nyiyt a szerencsétlenek számára, valóságos testőrükké válik, mert ez az érdeke. Szekszárdon másféle stricik uralták az éjszakai élet legsötétebb zugát. Bár itt az éjszakai szó aligha megfelelő, hiszen nappal is kellett „szobáztatni", hogy mindenki sorra kerüljön abban az egy lakásban, minden külföldi és helybeli nagypénzű úriember, akinek prédául dobták a fiatal lányokat. A másféle, vagyis speciálisan szekszárdi stricik nem a társadalom aljáról, az írni-olvasni is alig tudó, de azért kimosakodott rétegeiből valók, éppen ellenkezőleg: ők bizony aranyifjak, tehát jómódú családok iskoláztatott gyermekei, akiknek mindig jut pénz és idő a léhasághoz. A Ez az egyik eltérés: a társadalmi rang. A másik: nem testőrködnek és nem pofonokkal buzdítanak, hanem - a nagy pénz ígérete után megszédült lányt szobafogságra kényszerítve - rendszeresen vernek és rúgnak, mint az igazi verőlegények. Persze nem ávós módszerekkel és erővel, mert a kislánynak használható állapotban kell maradnia, sőt ki kell szolgálnia a sorbaálló férfivendégek valamennyi kívánságát, még ha hányinger és rosszullét gyötri is. A rendszeres verés és egy-egy közepes rúgás éppen a hányinger legyűrésére szolgál. Azaz, szerencsére már múlt időben lehet mondani mindezt, hiszen a szekszárdi stricik négytagú bandája rendőrkézre került. Mint a napi híradásból köztudott, egy van előzetes letartóztatásban, egy őrizetben, kettő pedig szabadlábon. A felsorolásból mindjárt az is kitűnik, hogy bűnszövetkezetről van szó, tehát a szekszárdi strici nem egyedül üzletelt, hanem csoportosan. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy fiatalkorú megrontását is elkövették, a bűnl^jstrom olyan súlyosjogilag is, nemcsak erkölcsi tekintetben, hogy ezeket az embereket féltisztára mosni nem lehet, még akkor sem, ha - mint kiderült a városi rendőrkapitányság sajtótájékoztatóján - egyik-másik aranyifjú nem átallja immár a sokadik ügyvédet megfogadni magának. Szekszárd nagyon suttog ezekről a dolgokról és Szekszárd olyan város, ahol a suttogásnak mindig van alapja: a kiszivárgó jólértesültség. Beszélnek helybeli kuncsaftokról, mert ugyebár na^ csak német márkával lehetett fizetni, hanem beugrásért - tíz-tizenkétezer forinttal. És kinek van vastagbőrű pénztárcája manapság? A Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság vezetői és a felderítésben részt vett nyomozói a legnagyobb elismerést érdemlik a várostól, hogy profi tudással és módszerekkel felgöngyölítették ezt a soha nem látott veszélyekkel fenyegető bűntettet. Olyan szervezett bűnözést sikerült derékbatörni, még idejekorán, ami gyakran kitermeli magából a kábítószer-kereskedelmet és az emberölések sorozatát. A sajtótájékoztatón dr. Soczó László alezredes, városi rendőrkapitány hangsúlyozta, hogy Szekszárdot meg kell védeni a szervezett bűnözéstől, és ebben a lakosság sokat segíthet. Elég egy időben adott jelzés, figyelemfelhívás a rendőröknek. Fotó: - kafi A szabad szellem és a TB Társadalmi vagy szolidaritási-e a megváltozott Társadalombiztosítási Törvény? Szabad? Vagy szellemi, a szabadszellemi? Amikor Földesi Józsefnét - a Tolna Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugellátási osztályának vezetőjét arról faggatom, hogy mik a leglényegesebb vonásai az 1993. évi VIII. törvénynek, mellyel az 1975. évi II. törvényt módosították, illetve kiegészítették -, természetesen avval kezdi, ami őt, mint nőt és anyát is a leginkább érint. A nyugdíjkorhatárt érintő változás, a nők körében nevezetesen: 1995-től emelkedik a nők nyugdíjkorhatára (2 évenként l-l évvel). Ez azt jelenti, hogy a legszélesebben érintett réteggel történt látszólag „ún. igazságtalanság". Ahhoz, hogy nyugdíjat (öregségit) lehessen megállapítani, ahhoz 1993. június 30-at követően, legalább 15 év szolgálati idő kell (ez a PONTOSÍTÁSOK KEDVÉÉRT!, biztosításban töltött időt jelent!). Eddig a nyugdíj mértéke csak 42 év szolgálati idő után nőtt, ezzel szemben ez év március l-jétől, tovább emelkedik. A nyugdíj alapját képező összeget az 1988. január l-jétől a nyugdíjazásig kifizetett munkabérek (jövedelmek: túlóra, prémium, jutalom stb.) képezik. Kérdésemre, hogy hogyan? A következő választ kaptam: A személyi jövedelemadó hányadot le kell vonni! DE! Az 1988. évi béreket 80%-kal, a 89. évieket 54%-kal meg kell emelni! (VALORIZÁLT ÉRTÉK.) Változást jelent még, méghozzá pozitívat, hogy az eddigi 12 ezer forintos bérkorlátozás érvényét vesztette. Mert tudja - folytatta az illetékes -, a társadalombiztosításnak, szolidaritási biztosításnak is kell lennie egyben! (SIC!) 45 év után magasabb szolgálati idő szükséges a nyugdíjjogosultsághoz (a rokkantságihoz!) - pontosítja a szakember, mint eddig. Nézze a módosítás cca 28 oldal, minden momentumára kitérni képtelenség (meg nem is lennepublikusl). Megérne egy beszélgetést a munkanélküli előnyugdíj kérdése, de ez most nem tartozik szorosan a változásokhoz. Földesiné ezután készségesen kísér fel az emeletre, ahol Csikós Ferenc, a járulékelszámolási osztály vezetője fogadott, s akinek úgymond „segítségére sietett" Gáti László úr is, akitől a „szabad szellemi foglalkozásúak" TB-járulékfizetési lehetőségeiről beszélgettünk. A több szem többet lát elve itt is érvényesült. A két szakember konkrét példákon keresztül világította meg számomra ennek a rétegnek segítendő, a dolog kockázati oldalát éppúgy, mint annak előnyeit. De lássuk: Nagy Ilián (képzelt név) hosszú évekig pedagógusként dolgozott. Bölcsész és poéta lévén, verselt is, ami mára szabadszellemi szférába tartozott, de ez eddig ilyetén tevékenységért nem adózott, nem fizetett TB-járuiékot (nem is kellett neki!). A helyzet azonban megváltozott! Napközis csoportját kizárólag gazdasági okokból) felszámolták, összevonták. Ilián vidékre jámi nem akarij^fc munkanélküli státust meg szégyenlWP volna, döntési helyzet elé került. Válassza azt, amit eddig is szívvel-lélekkel mívelt: az írást vagy álljon be a sorba és válasszon, egy a mentalitásától idegen, de Jól fizető és biztosított" rabszolgamelót? Hősünk választott. Szerződésijogviszonyba került néhány sajtóorgánummal és szépirodalmi médiával, akik hajlandóak voltak hősünk írásait megfelelő műítészet után, napvilágra hozni, sőt!, honoráriumot is fizetni érte! Ez mind csodálatos, ám mi van akkor - mert, hogy társadalombiztosítást utána senki sem fizet, ha megbetegszik, ne adj isten, megrokkan? Egyetlen és járható út marad - avat be Csikós úr -, igazgatóságunkkal, aki nem biztosított, megállapodást kössön ezekre az eshetőségekre. Hogy mi ennek az algoritmusa? veszi át a szót Gáti László - Jöjjön velem, szívesen végigkalauzolom! Elfogadva az invitálást, az emeleten kezdjük, a Mártírok tere 19-21-es szám alatt. Hogy ki milyen biztosítási formát választ, az egyéni dolog. Én a követke-