Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-28 / 8. szám

1993. FEBRUÁR 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 Felemás helyzetben „A beteg ember segítőtársát képezzük ki „Az egészségügyi szakképzés jelenlegi formája nem tartható." Ezt a tömör megállapítást Varjas Lászlótól, a szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola igazgatójától hallot­tam. Ezzel az állítással nagyjában-egé­szében az irányító, felügyelő Népjóléti Minisztérium is egyetért, átalakítási terveik mégsem találkoznak a tanárok elgondolásaival. Ezért aztán elképzelhető, hogy a most felvett elsősök Szekszárdon mind a három osztályban mégis a hagyomá­nyos képzési formában kezdik meg ta­nulmányaikat. Pedig az egészségügyi szakképzés terén is lehetőség adódott a világbanki hitelekből támogatott isko­lakísérletre. Az 1993/94-es tanévben ti­zenkét szakmacsoportban indulnak vi­# anki osztályok, a tizenharmadik le­le az egészségügyi-humánképzés. Azért a feltételes mód, mert a világban­ki kísérletekben részt vevők végzettsé­gét, szakképesítését a Népjóléti Mi­nisztérium - noha annak idején aláírta a szerződést - jelen álláspontja szerint nem szándékozik elismerni. Ebben a felemás helyzetben viszont felelős is­kolaigazgató és tanári kar nem vállal­kozhat az új típusú oktatás beindításá­ra. Befejezett képzést adna De milyen is lesz az, ha mégis sike­rül elkezdeni? Mint ismeretes, a világ­banki osztályokban hat évig tanulnak a diákok. Az első két évben mindenütt általános alapozó képzés folyik, ekkor még nem esik szó a szakmáról. A ha­gyományos gimnáziumi készségtár­gyak egy része helyett önismereti, kommunikációs foglalkozásokat tarta­nak, és nagyon intenzív, mindennapos, középfokú nyelvvizsga célú nyelvokta­tás kezdődik. A második év végén alap­ismereti vizsgát kell tenniük a diákok­nak, majd az ezt követő két évben indul szakmai képzésük. Ez az időszak itt az „egészséges ember" megismerésének jegyében telik. A tervezet szerint az összes tanóra csaknem 40 százaliká­ban biológiát, anatómiát, fiziológiát és pszichológiát oktatnak. Négy év tanu­lás után következik a klasszikus érett­ségi vizsga magyar, történelem, mate­matika, idegen nyelv és egy választott tantárgy tételeiből. Ezután valászút elé kerülnek a ta­nulók: vagy megpróbálnak továbbta­nulni valamelyik felsőoktatási intéz­ményben, elsősorban orvosi egyete­men és egészségügyi főiskolán vagy a középiskola keretein belül maradva két év intenzív szakmai képzést vállalnak. Ha ez utóbbit választják, akkor az első évben a „beteg embert", a következő­ben pedig a „speciálisan beteg embert" ismerik, tanulják meg. Kemény alkalmassági vizsga Nem kizárt, hogy a hatodik, befeje­ző tanévet másik oktatási intézmény­ben kell végeznie egy-egy tanulónak, mint ahol elkezdte tanulmányait. En­nek az a praktikus oka, hogy az iskolák is specializálódnak majd egy-egy szak­ápolóképzésre. Végső soron hat év ta­nulás után speciálisan képzett egész­Evangélium Nagyböjt 1. vasárnapjára: Mt 4,1-11 Egyházunkban hamvazószerdával egy hosszú időszak veszi kezdetét: a NAGYBÖJT. Jézus szenvedésére emlékezve átgondoljuk a magunkét is. Sőt, szeretetünk jeleként önként vállalunk engesztelést, mellyel szeretnénk kifejezni hálánkat iránta. Ezek az önként vállalt cselekedetek: IMÁDSÁG. A keresztény ember mindennap imádkozik, mert benső, lelki életünk forrása, szüntelen megújítója maga az Isten. A vele való állan­dó kapcsolat, lélegzés, az imádság. Nagyböjtben azonban több időt szakí­tunk erre. Szándékosan keressük a vele való egységet. Ahogy fürdés alkal­mával belemerülünk a vízbe, átjárja minden pólusunkat és felfrissülve indu­lunk tovább, úgy az imádság is belemerít Isten jóságába, irgalmába, hatal­mába, szeretetébe és megújulva tesszük tovább, amit ránk bízott. ÖNMEGTAGADÁS. Ebben az időszakban különösen is szeretnénk tu­datosítani magunkban, amit Szent Pál apostol ír: saját testünkben kiegészít­jük Jézus szenvedését az Egyház javára. Az étel-italról, szórakozásról, tv- és rádióról, izgalmas olvasmányról, kellemes időigényes beszélgetésről való lemondásaink ezt célozzák. Nem önmagukért jók és értékesek, hanem amiért tesszük. JÓ CSELEKEDETEINK. Kötelezve vagyunk arra, hogy mindig a jót te­gyük, sőt ha választási lehetőségünk van, akkor a jobbat. Nagyböjt folyamán azonban különös figyelemmel törekszünk arra, hogy ezek el ne maradjanak vagyis Jézus szeretetével tudjunk másokhoz közeledni. FARKAS BÉLA belvárosi plébános ségügyi szakemberek, pl. gyermekápo­lók, röntgenasszisztensek, mentőápo­lók hagyják el az iskolát. A mostani ok­tatási rendszerben az egészségügyi szakközépiskolában végzettek általá­ban ápoló és általános asszisztens bizo­nyítványt kapnak, de mivel „általános beteg" nincs, ezért a gyakorlatba kike­rülve, munkába állás után, a munkaidő terhére kell egy tíz hónapos tanfolya­mon szakápoló képesítést szerezniük. A világbanki iskola ezen a téren jelen­tős megtakarítást is eredményezne, hi­szen az iskolahálózaton belül adna be­fejezett képzést. A világbanki osztályokban a mosta­ni rendszerhez hasonlóan kemény lesz. az egészségügyi alkalmassági vizsga. A jelentkezőknek megfelelő laborvizsgá­lati eredményekkel kell rendelkezniük, fontos a megfelelő hallás és színfelis­merés. Természetesen nem kerülhet be az egészségügyi iskolába bacilus­gazda, de a fizikai igénybevétel miatt a mozgáskorlátozottság is kizáró ok. Fiúk jelentkezését is várják A Kecskés Ferenc utcai szakközép­iskolába évente száz új tanulót vesznek fel. A jelentkezőknek felvételi elbe­szélgetésen és írásbeli vizsgán kell részt venniük, ahol a hozott tudás mel­lett elsősorban azt nézik, milyen ápoló­nő vagy ápoló lesz a jelöltekből. Mert várják ide a fiúk jelentkezését is, hiszen nagyon nagy szükség lenne rájuk az egészségügyi intézményekben, a szak­ellátásban. A szekszárdi Egészségügyi Szakkö­zépiskola már a 25. tanévében neveli úgy a diákjait, hogy bennük nem az or­vos Jobb kezét" akarja kiképezni, hanem a beteg, elesett ember megértő, humánus segítőtársát. S hogy ezt a nevelési, képzési célját új formában vagy a hagyományos módon éri-e el ez a jól felszerelt, színvonalas iskola, az most már a minisztérium döntésén múlik. Lapzártakor érkezett információk szerint a főhatóság és a szakintézmé­nyek közötti megegyezés zsákutcába ju­tott. A minisztérium a régi képzési formát és a világbanki tervezetet elveti, saját ja­vaslatához viszont pénzügyi támogatást nem akar adni. A döntés kényszere az önkormányzati testületre hárul. i Udud Teréz Szekszárdi történetek A megyeháza évei A megyeháza hatalmas épülete a Béla téren áll. Sok évvel ezelőtt sárga színben pompázott. Jó pár év­tizeden keresztül viselte ezt a szint és passzolt is a mellette tevő, azóta már lebontott iskolához, ami szin­tén sárga volt, de a bíróság is ha­sonló módon a templommal egye­temben ezt a színt viselte. „Üdvözöljük Berki Miháiynét" hirdette egy hatalmas transzparens az ötvenes évek elején. O a megye akkori vezetője volt. Akkor még ez az épület is fontos volt és hát a leg­elegánsabb ma is az összes középü­let között. Sok minden zajlott le itt az el­múlt ötven esztendőben. Állandó lakója csak a levéltár volt, a többi hivatal gazdája gyakran cserélő­dött. Ilyen volt a járási tanács, a szekszárdi, később a járási hivatal. Sokáig itt volt a húsipari vállalat központja is, volt itt lapkiadó, meg MTI, és sok kisebb-nagyobb egyéb cég. Ma is itt van a polgári védelem megyei központja és nem árt tudni: a Szekszárdi Vasárnap szerkesztő­sége is. Az udvar is nagyon sokat válto­zott. A háború után mindenféle melléképületeket építettek az udva­ron. Volt itt garázs, meg az emeletre vezető lépcsőház, ezeket lebontot­ták. Az ásatásokig az udvar sima volt, egy szintben volt az egész, csak az ásatások után alakult ki a mai kép. Az ötvenes évek legelején volt az udvarban például kertmozi is, később aztán nyári hangversenyek­nek adott otthont a tiszafákkal szemközti területen. Volt itt fúvós zenekari hangverseny, vígopera, volt zene a fiataloknak, minden műfaj szerepelt itt valaha. Az udvarnál talán csak a nagy­terem volt jobban és sokféleképpen kihasználva. Az ötvenes években a zertéiskolások nagyon sokat téptek itt fel. Itt voltak a félévi, meg az év végi vizsgák egy időszakban, de na­gyon sokszor tartottak itt hangver­senyt is, hiszen a szép terem kitű­nően alkalmas erre a célra, azaz, hogy volt. A leszögezett székek, ma már nem teszik alkalmassá arra, hogy bálok legyenek itt. Valaha a megyei tanács, ma meg a megyei ön­kormányzat foglalja le. Nagynevű együttesek, szólisták léptek ittfel, de volt itt más is, filmet forgattak a hatvanas évek elején az egész épületben, a nagyteremben is, a Négyen az árban című filmet, de volt itt bírósági tárgyalás is, pél­dául, amikor meglőtték a pincehe­lyi tsz-elnököt. Az udvart ma a turisták látogat­ják, zenés esteket már nem rendez­nek, de vannak esküvők néha-néha a szabad ég alatt, a történelmifalak között. Jobban kellene szeretnünk, használnunk ezt az épületet, többre érdemes. - tüke ­i

Next

/
Thumbnails
Contents