Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-28 / 8. szám

1993. FEBRUÁR 21. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 115 Lépések Robusztus alakját már jól ismertein a városból. Ismeretlenül is valami megmagyarázhatatlan tisztelettel néztem jóval hatvanon felül is rugalmas szálfatermetét, mélyen szigorú, erős tekintetét, bölcs, magas homlokát. Sohasem tudtam, ki ő. . - Karcsay vagyok - nyújtja felém roppant jobbját. - Maguknál lehet régebbi folyóiratpéldányokat találni? - Igen. - Az éjjel felhívott valaki. Azt mondja, hogy egy demokrata újságban olvasott franciaországi magyar katonasírokról és talán a bátyámról is talált valami adatot. Százhetven magyar - néz rám. - Egyszerűen éhen haltak. Körülnézek a raktárban, az újságokat gyorsan megtalálom. Nem keresgélek: félévnyi számot összefogva egyszerre adom oda. A szigorú mérnöktekintet a lapokba mélyed, talán félóra is eltelik, mire először felemeli fejét. - Nincs. Látja, itt az utolsó számban mutatják a temető fényképét. Erről nekem is van egy fotóm, de az innen, erről az oldal«

mutatja. Mindegy - legyint -, nem látni így sem semmit. Azt k, a következő számban lesz névsor. Végül is mindegy, hiszen... És mondja tovább halkan, inkább magának, mint nekem. Én már tudom, hogy a szomszéd asztalon ott hever a legfrissebb példány. Észrevétlenül nyitom ki a tizenhetedik oldalon. Az előző számból ismert fénykép mellett kéthasábos lista, azonnal kitűnik a keresett név. És most oda kellene vinni, lassan, alattomosan, akár egy Orgyilkos, kihasználva azt a néhány másodperctöredéknyi időt, amivel előbb jut el tudatom megfelelő pontjára: kezemben ott az ötven éve nem talált sor. KARCSAY BÁLINT 1923. 10. 08.-1945. 10. 10. Először csak a temető fényképét veszi észre. - Igen, hát látja, ez ugyanaz a kép... Innen nem nagyon látni, hogy... OTT VAN...! A súlyos mutatóujj könyörtelenül zuhan a névre. És most nagyon nagy csend. Egy név és egy szempár. Valamikor percek múltán vagy tán még később papírt keres. A toll nem fog, szótlanul nyújtom az enyémet. - Köszönöm... No, hát megvan... Megvan... Az apró papírszeletre fegyelmezett betűk, számok kertilnek. •

Még egyszer ránéz a listára, aztán kalapja után nyúl. Valamit g mondania kell, ilyenkor biztosan kell mondani valamit. - Hát...no...mondom, megvan... Súlyos léptekkel indul, szigorú, egyenes tartással - és a zsebében, egy apró papírdarabkán magával visz egy fél évszázadot. ORBÁN GYÖRGY Csóti: Benda Kálmán a csángókról 4-5. old. Rostás Ilona: Szatócsboltok országszerte 6. old. Tamási János: A '94-es lesz az első szabad választás 7. old. W. Ganszler Beáta: Értelmi fogyatékosokért 8. old. Udud Teréz: Beteg ember segítőtársát képezzük 9. old. Bayer Béla: Szlovákiai anziksz 10. old. Cseh Gábor: Humorról komolyan 11. old. Hafenscher Károly: Akkumulátor 12. old. Ordas Iván: Franciaországban történt 13. old. Dr. Nagy Andor: Váci Mihály, a néptanító 14. old. H. Németh István: Osztálytársak 15. old. Tamási János: Hegyközségi vajúdások 16-17. old. Takács Zsuzsa: Egyhetes nyelvi kurzus Angliában 20. old. Sas Erzsébet: Karikák 21. old. Deutsche Seite 22. old. Gyermekkert 23. old. Bálint György: A jövő csapatát építik 24. old. Autós melléklet 25-29. old. Taxival oktattak Mazda Szekszárdon Casco-kínálat Baleseti statisztika A közlekedési felügyelet rovata Lokomotív indul... Autós utazási hirdetések Nőkről, nemcsak nőknek 31. old.