Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-21 / 7. szám

5 Kiáltó igény 1993. FEBRUÁR 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Középiskolai menedzserképzés Polgár és ne alattvaló legyen Eredeti és izgalmas oktatási kísér­letbe kezdett két szekszárdi - a paksi Energetikai Szakképzési Intézetben ta­nító - tanár. Szemes Gábor és Liszicza István kidolgozták egy középiskolai menedzserképzés alapkoncepcióját. Tervezetüket elfogadta a miniszté­rium, megnyerték a paksi és szekszárdi önkormányzatok támogatását, s - ami talán még fontosabb - a megcélzott korosztály, az érdeklődő középiskolá­sok szimpátiáját. így Pakson tizenöt hallgatóval már elkezdődött, Szekszár­don pedig néhány héten belül indul az új képzési forma. Nemcsak divatos, _ praktikus is ^BAz ötletgazda és ötletgazdag szak­embereket az a szándék vezérelte, hogy napjaink talán legdivatosabb fel­sőfokú oktatási tevékenysége, a me­nedzserképzés ismeretanyagát átgon­dolt rendszerbe foglalva a legfogéko­nyabb korosztállyal, a 14-18 éves fiata­lokkal ismertesse meg. Ezek az ismere­tek ma már az általános intelligenciá­hoz tartoznak, s kétségkívül praktiku­sak is. Ha valaki idejekorán megszerzi őket, egész biztosan sikeresebb lehet majd munkájában, további tanulmá­nyaiban, vállalkozásaiban, vagy .„egy­szerűen csak" életvezetésében. Öntu­datos polgárként és nem alattvalóként éli meg egyéni helyzetét a társadalom­ban. Középiskolásoknak ­főiskolai módszerekkel A középiskolai menedzserképző „délutáni iskolai". A diákok heti két­szer két órát hallgatnak a gimnáziumi óráikon felül. Az oktatási módszerek a felsőoktatásból ismerősek: féléves tan­tárgyfelosztás, zárthelyi dolgozatok, gyakorlati jegyek, vizsgák. Az oktatott tárgyakat három csoportba sorolták: el­méleti, gyakorlati és szakmai nyelvi is­meretek blokkja. Az elméleti tárgyak keretében állampolgári, jogi, gazdasá­gi, ügyviteli és könyvelési ismereteket, valamint vállalkozási alapismereteket szerezhetnek a tanulók. Az utolsó, nyolcadik félévben szemelvényeket hallgatnak valóságos vállalati történe­tekből, sikereket és kudarcokat, buká­sokat elemeznek. Az oktatott tananyag egy része ­törvények, rendeletek, kötelező előírá­sok stb. - manapság viharos gyorsaság­gal változik, ezért célszerűnek látszott az oktatói gárdába kiváló gyakorlati szakembereket is meghívni, akik az ilyen ismereteket „első kézből" közve­títik. Sikerült is megnyerni az ügynek az APEH, a vámhivatal egy-egy vezető munkatársát, gyakorló bankárt, társa­dalombiztosítási szakembert. Gyakorlat is teszi a mestert Az elméleti órákat hasznos gyakor­lati tárgyak egészítik ki. Önálló munka­végzésre képes szinten kell elsajátítani az írógép és számítógép használatát, megtanulják a hivatalos levelezés for­mai követelményeit, megismerkednek a szöveg- és kiadványszerkesztés sza­bályaival, módszereivel. A későbbiek során tanulnak adózási és társadalom­biztosítási, banki és pénzügyi, valamint vám- és kereskedelmi ismereteket is. A középiskolás korúak nemcsak fo­gékonyak, hanem még sérülékenyek is, kialakulatlan az egyéniségük, kere­sik önmagukat, ezért a személyiség fej­lesztésére, az önbizalom erősítésére, Bartina mecénásbál Az első bált 1991-ben tartották. Ak­kor alakult meg a Bartina Néptánc­egyesület és az országos hírű műhely támogatására szerettek volna minél több helyi céget, gazdálkodót, magán­személyt megnyerni. Azóta eltelt két esztendő és a szekszárdi táncosok leg­nagyobb támogatói, a Sárszeg és Vidé­ke Áfész, a Trió Építőipari Kft., a Pla­néta Kft. és az önkormányzat 500 ezer forintja mellett újabb kisebb-nagyobb támogatókat keresnek. Ezzel a nem tit­kolt szándékkal rendezik meg március 13-án a Babits Mihály Művelődési Házban a Bartina mecénásbált. Az immár hagyományos programra háromszáz meghívót kézbesítenek, de mint azt Matókné Kapási Julianna mű­vészeti vezető hangsúlyozta, várnak minden segítőkész lokálpatriótát a bál­ba, aki támogatni szeretné a Bartinát. A belépőjegy ugyanis 1500 forintba kerül majd, amiből 500 forint fedezi a vacso­ra és a műsor költségét, a fennmaradó 1000 forinttal pedig az egyesületet tá­mogatják. A műsort természetesen a Bartina táncosai szolgáltatják, a bony­hádi EX együttes zenél és a közönség svédasztalról (Gemenc közreműködé­sével) fogyaszthat majd. Ha visszhangra talál a meghívás és mondjuk kétszázan részt vesznek a Bartina-bálon, akkor ezzel már a tánc­csoportok két hónapos működését fe­dezték. Ez egy költséges művészeti ág és ha csak azt vesszük, hogy 8-10 ezer forint egy csizma, a színpadon har­minc-negyven táncos koptatja egy pro­dukcióban és néhány fellépés után le­het sarkaltatni, két-három év alatt pe­dig teljesen elhasználódik a lábbeli, ak­kor érzékeltettük az egyesület minden­napos gondjait. Az évi 1200 forint tag­díjból édeskevésre futja, így is a legna­gyobb áldozatot a szülők hozzák, akik az elmúlt évben is utazásra, jelmezvá­sárlásra közel 900 ezer forintot áldoz­tak gyermekeik, a Bartina javára. Ami a mecénásbálon kiderülhet, mégiscsak közös, szekszárdi ügy. -tzs­I beilleszkedési és viselkedési szabályok elsajátíttatására is gondot és időt fordí­tanak az oktatók. Ebben a menedzserképzőben - a szűk órakeretek miatt - nincs lehető­ség intenzív nyelvoktatásra. Itt egy-egy stúdium szakszavait, kifejezéseit kell angolul megtanulni. Erre azért van szükség, mert az iskola a harmadik tan­év utáni nyáron kettő-négyhetes idő­tartamra külföldi munkalehetőséget biztosít hallgatóinak, akiknek onnan hetenként idegen nyelvű beszámolóle­velet kell küldeniük tanáraiknak. Ez feltételezi azt, hogy a jelentkező diá­koknak a gimnáziumi nyelvtanulásban jó eredményt kell elérniük, különben nem tudnak megfelelni a követelmé­nyeknek. A nyelvtanulást kivéve vi­szont nem kizárólag a jó tanulók, az eminensek érdeklődésére számítanak a szervezők. Úgy gondolják, nem biz­tos, hogy a tettrekészség, a vállalkozó­szellem, az üzleti érzék egyenes arány­ban állna a jó tanulmányi ered­ménnyel. Jó befektetés? A menedzserképzés középfokon sem ingyenes. Félévenként a tandíj fe­lét, nyolcezer forintot a tanulók, a má­sik felét a két város önkormányzata fi­zeti. Ezt az összeget anyagi helyzete alapján bárki soknak vagy kevésnek tarthatja. Biztosat csak a részt vevő diá­kok tudnak majd mondani arról, érde­mes volt-e befektetni a pénzt és a négy évet a tanulásba. UDUD T£RÉ Z Köznapjaink értékzavaros atmosz­férája egyre nyomasztóbb. Az elveszett éden után az emberek már-már elvesz­tik az egymáshoz vezető utakat is ­sommázhatnám a hallottakat -, a meg nem értés áldozatainak száma egyre nő - folytathatnám útitársam, Kovács Gá­bor szavaival. Ám hirtelen Éltető Jó­zsef erdélyi magyar író sorai türemked­nek elő, a legújabb regényéből. Egy II. világháború utáni történetet elevenít meg, hitelesen... „Európa egy táján, Er­délyben, egy kisfiú arra vállalkozik, hogy visszahozzon az életbe egy, a harcokban lelkileg is megnyomorodott obsitost, és életben tartson egy kiscsikót." Valójában csak erről szólna áz írás? Természetesen nem. Hőse, Arató Ágoston kegyeletteljes szerénységgel és sejtelmes, „tudós" egyszerűséggel szólal meg a lapokon, képet rajzolva akaratlan a korról is, amelyben őmagá­nak élni adatott. A kötet üdítően ható soraitól mégis nehezen szabadulok, noha tudom, hogy abrosznyi Európánk némely szegletében tovább tombol a „föntről irányított" gyűlölködés, pusztít a drog, az alkohol, a hatalmi csiki-csuki. Az emberi tisztaság igénye kiáltó, összeg­zem újfent önmagamban. Bizonyára ezért is vannak rám oly nagy hatással a sorok. Sokrétegűségük sokféle öröm hordozója. Az örömé, amiből épp nap­jainkban jut a legkevesebb. -bayer­Evangélium „Könnyekre fakadt Jézus" Ján. 11., 35. Bethániában történt ez a fájdalmas esemény, Lázár, Márta és Mária test­vére meghalt - akit Jézus szeretett. Az elmúlt napokban történt közlekedési baleset sokunkat megrendített. A hír hallatán felhívtam egyik ismerősömet, hogy közöljem vele a megrázó hírt. A reakció megdöbbentett. - Nem érek rá ilyenekkel foglalkozni, híre­ket hallgatni, amikor szorít az adóbevallási határidő, az áfát is le kell adni stb... Befejeztük a beszélgetést. De én tovább gondolkodtam. Ilyen időket élünk! Tizenegy fiatal tragikus vége, egy tucatnál több sebesült - családok gyásza -, édesanyák fájdalmas sikoltása már fel se ráz egyeseket. Akkor igen, ha engem érint, ha az én gyermekem van a koporsóban, ha az én..., ha az én... Nem ismerősömet hibáztatom, hiszen ő is csak egy áldozata korunk egyik terjedő betegségének. Amelynek neve: Közömbösség, Közöny! Ilyen szomorú háttéren ragyog fel az EVANGÉLIUM! „Jézus könnyek­re fakadt" - együtt sír a sírókkal. Nem történhet esemény, amelyről Ő nem tudna. Az ilyen eseményeket Ö nem akaija, de megengedi, hogy felrázzon vele bennünket! Jézus indulatát nem az empátia vagy a szimpátia vezette, könnyei mé­lyebbről fakadtak. Ő nem csupán együtt érez, hanem meg is vigasztal. Ő a Vigasztalás Istene... „fájdalmainkat hordozá..." Ésa. 53., 4. Magára vette azo­kat, segít hordozni. Mártának megmutatja a gyógyírt, amikor azt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet..." A gyógyír nem az, hogy Lázárt feltá­masztotta, hanem abban van, amikor azt mondja: „Én vagyok..." Hívő em­ber boldog tudata, Jézus MA is UGYANAZ! Imádkozzunk! Bocsásd meg, amikor megfertőz a világ rohanása. Akaratunk ellenére is érzéketlenné váltunk embertársaink fájdalmai iránt. Kérünk, ajándékozzál meg bennünket a te indulatoddal. Ámen. GYURKÓ JÓZSEF metodista lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents