Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-29 / 48. szám

12 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1992. NOVEMBER 29. Robbanás a helyi biatlonban Különösebb külsőségek nélkül zászlót bontott egy új triatlonklub Szekszárdon, mely elsősorban a már felnőtt versenyzőknek szeretne segí­teni, lehetőséget teremteni. Az ötlet­gazda, valamint a megvalósító két or­vos, akik közül egyiket nem szüksé­ges bemutatni, hiszen dr. Szabó Pé­terről, Tolna megye legjobb felnőtt triatlonistájáról van szó. A másik úriembert dr. Nedók Pálnak hívják, akit az egyetemi évei alatt ejtett rabul a triatlon. - Van két klub is a városban, ahol foglalkoznak a triatlonnal, akkor mi­nek egy harmadik - kérdeztük Szabó Pétert, akire a klubban mindhárom szakág munkájának irányítása vár. - Tényleg van, de egyikben sem találhatnak otthonra, gazdára az utánpótlás korosztályból kiöregedő versenyzők. Meg különben is a Víz­mű-nél az úszás dominál, a SporTol­na pedig inkább futóklub, mint triat­lon. Mivel egy eléggé költséges sport­ágról van szó, a triatlon fölvállalásá­nak - bármennyire is szeretnénk ­gátat szabnak a pénzügyi lehetősé­gek. A klubelnök Nedók Pál egyúttal „pénzügyminiszter" is: - Félmillió már elegendő lenne, az induláshoz már csurrant-cseppent valami, a többiért keményen hajtunk. A Dynamic mögé - mely nyitott a városon túli triatlonisták előtt is - ed­dig mintegy tizenöten sorakoztak fel. Új arcok a Szigma kézilabdatablón A másik árán adu ász: Tatjana Krementsova Amíg a már bemutatott másik uk­rán vendégmunkás, Léna ezekben a napokban - most éppen nem, mert otthon van - ismerkedik országunk­kal, a magyar női kézilabdával, addig a valamivel előbb Szekszárdra érkező Tányának (Tatjana Krementsova) már egyéves tapasztalatai vannak. Zsebében a kijevi sporthatóság enge­délyével tavaly ilyen tájban hagyta el csapatát, városát, Zaporozsjét - no és Lénát, aki - mint kiderült - nem csu­pán egy volt a régi játszótársak közül. Már akkor úgy vett búcsút egymástól a két játékos, hogy Léna mihelyt zöld utat kap, utána jön. Útjaik egy kisvá­ros feltörekvő csapatánál, Szekszár­don találkoztak. De addig - 1992 nya­ra - Krementsova lehúzott egy tava­szi idényt az NB I-ben bronzérmet nyert Békéscsaba gárdájánál. Ott volt a parketten a Szeged elleni „ötfelvo­násos bronzcsatákban", a mindent el­döntő utolsó derbin - miután becse­rélték - középről és bal szélről gólo­kat szerzett. De mégsem vert gyöke­ret Csabán. Pedig egy olyan képessé­gű, nagy rutinnal bíró játékosról van szó, alanek az élvonal jobb csapatai­nál is helye lenne - nem csupán epi­zodistaként. Hogy végül is kiesett az élvonal hatósugarából, az Léna érke­zésének is betudható. Inkább egy olyan helyen próbáltak kopogtatni, ahol mindkettőjükre szükség van. - Jó lett volna persze NB I-ben maradni - adja meg a választ az indí­tó kérdésre az inkább kosaras kinéze­tű (volt köze ehhez a játékhoz, de er­ről majd később) ukrán szőkeség. ­De Győrben csak egy játékos kellett. Még szóba jött mindkettőjüknél a PMSC, de bejött a képbe a Szek­szárd. Az az erdőben lezajlott nyári edzőtáborozás (Kaszódpuszta - a szerk.) nagyon nagy hatással volt rám, a hangulat, a csapat, a beillesz­kedés, minden remek volt. - Aztán amikor kiderült, hogy nagy a tudáskülönbség Ón és az itteni játé­kosok között, ez mintha külsőségekben megmutatkozó módon is befolyásolta volna a kedélyállapotát. - Kétségtelenül zavaró volt, hogy nem akkor és úgy passzoltak a játé­kosok, ahogy azt vártuk, ez leolvas­ható volt arcukról. - A leszúrás néhány játékosra nem serkentőleg, inkább bénitólag hatott. - Ilyen abszolút nem lehetett, mert én például csak azt a minimáli­sát tudom mondani szavakban ma­gyarul, ami a sportágban kell. De ha már szóba hozta ezt a kérdést, szól­nom kell egy roppant pozitív irányú változásról, a játékosok fejlődéséről. Taktikailag nagyon sokat elsajátítot­tak és alkalmaztak is - és ilyen rövid idő alatt, ez kellemesen meglepett. - Úgy hírlik, Békéscsabán nem ép­pen olyan feladata volt, amit elképzelt. - Az a szabad stílus, hogy ugyan irányító vagyok, de ezt a posztot a csapatban akár a beállós is betöltheti, nem ízlett nekem. Az irányító helyén voltam, de más feladattal. - Ez most a klubváltással megoldó­dott? - Már majdnem... Jobb átlövőben vagyok, de nem megkötésekkel, így irányítót is tudok játszani, érvénye­sülhetek. - A lazán, váratlanul, különösebb erőlködés nélkül csuklóból lőtt góljai egyenesen elkápráztatták az itteni kézi­labdaínyenceket. Mi a recept? - Semmi különös. Nem felugrás­ból, hanem támasztásból kell ellőni a labdát. - Ilyen magassággal, gömbérzékkel és csuklóval a kosarasok között is lett volna keresnivalója. - Ráhibázott, ugyanis először ^^ kosarasok fedeztek föl, 11 éves koB romba kezdtem ezt a játékot, majoS évesen jött a kézilabda. Egyébként a kosár mellett maradtam volna, de a városunkban ennek űzésére felnőu^ szinten nem volt lehetőség. - Hogyan látja a Szigma élvonalbe­li esélyét az élvonalba jutásra? - Ha valóban hoznak egy magyar élvonalbeli játékost, amiről hallani, akkor nagy esélyesek leszünk a baj­noki címre, de enélkül is van sansz: az összes rivális hozzánk jön. (A két ukrán játékos a bajnokság befejezését követően hazautazott, januárban jön­nek újra. Két évre szól a szerződé­sük.) Bravó Csizmazia! Balogh és a gigantománia „A félpénzt kérem, a többit megszerzem^ A cardiffi súlyemelő EB-t beha­rangozó cikkünkben még azon so­pánkodtunk, hogy az állampolgársági okmányok hiányában nem indulhat a húsosok és a magyar válogatott újsü­tetű ásza, Farkas Zoltán. A biztos utazó Csizmazia Gábor szereplése elé nem fűztünk különösebb remé­nyeket, csupán a tisztes helytállást. Nos, ehhez képest... Kétszeres EB­bronzérmes lett! Farkas István, a felfedező, nevelő edző csütörtök reggel a friss sport na­pilapot lobogtatva kopogtatott be szerkesztőségünkbe: - Edzői pályafutásom talán legna­gyobb napja, még elevenen él emlé­kezetemben, amikor már későn, 16 évesen az 505. ipari szakmunkáskép­ző egyik tornaóráján kiszúrtam és le­vittem súlyt emelni. Sérülésből fel­gyógyulva hozta egyéni legjobbját, a 220 kg-ot összetettben, még sok van ebben a fiúban. Az utóbbi évtized legeredménye­sebb őszét (az ötödik helyen várják a folytatást) hagyta maga mögött a Dó­zsából Polgári SE-be átvedlett szek­szárdi NB Il-es labdarúgás, már ami a kétcsoportos második vonalban va­ló szereplést illeti. Az, hogy a szak­mai tényezők érvényesülhettek, ab­ban oroszlánrésze volt a Balogh Lász­ló klubelnök vezette gazdasági team­nak. Eltűntek a filléres gondok, a focis­ták a korábbinál jobb anyagi helyzetet élvezhettek, melyet a maguk módján megháláltak. Meglesz-e a működési és egzisztenciális biztonság tavasszal is? Ami, valljuk meg őszintén, a hasonló folytatás egyik záloga is. - Ha valaki az egyszámlánkra pil­lantana, s ebből ítélne, akkor nem mondhatna mást: kész, kifújt, ezek­nek tavasszal befellegzett. De... Négymillió az üzleti munkánk jóvol­tából újfent megtermelt kintlévősé­günk, amiből kettőnek már a cikk megjelenése előtt a zsebünkben kell lenni. Félreértés ne essék, a dollárpa­pa szerepére nem vállalkoztam, fut­ballügyben december 31-ig szóló megbízatásomban azt ígértem, hogy az önkormányzati 2,6 millióhoz hoz­zátesszük a jó szerepléshez szükséges további milliókat. Ezt azzal a több mint ötmilliót kitevő hozománny^­teljesítettük. A továbbiakban a fu^ft ballt csak úgy vállaljuk, ha terveink kel az önkormányzat is azonosul, s a jövő évi költségvetésünkben szereplő összeg felét biztosítja. - Mekkora pénzről van szó? - A Szekszárdi Polgári SE, mint a város egyetlen leendő nagy egyesülete minden általa felvállalt sportágban el­tervezett minőségi céljainak megvalósí­tásához tizenöt milliót kér a várostól, aminek legalább kétharmadát a futball­ra fordítanánk. A másik tizenöt meg­szerzése már a mi dolgunk. - Az elnök a fociban mit ért mi­nőségi változás alatt? - Azt, hogy már tavasszal fel kell kapaszkodnunk a dobogóra, s to­vábbra is győzelmekkel kiszolgálni, visszacsatolni a közönséget. - No, de a fák nem nőnek az égig, ebben a csapatban legoptimálisabb esetben is a negyedik-ötödik hely van benne. - Éppen ezért szeretném, ha már tavaszra tudnánk erősíteni felülről egy-két kész játékossal, néhányat pe­dig, akikre nem feltétlenül tartanánk igényt a jövőben - eladnánk lefelé. Szevasz-kupa A Szekszárd-Mohács mérkőzésen (2­0) munkatársunk 0-6-ig a következőkép­pen értékelte az SZPSE játékosainak a tel­jesítményét: Mausz (-) - Agapov (3), Dzsinovics (4), Kalmár (4), Nagyfalusi (4) - Bozsér (5), Naumkin (4), Kvanduk (4), Koller (3) - Varga (3), Nagy (2). Sportműsor Szombat Kosárlabda NB I.: KSC Szekszárd-Ta­tabánya (16)

Next

/
Thumbnails
Contents