Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-09 / 6. szám

8 ,. SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. FEBRUÁR 16. Két tűz között a becsüs... Nyolcvanmilliós bevétel a városnak Két éve még olcsóbban vehették Az önkormányzat múlt évi döntésének nyomán Szekszárdon mára mintegy 1800 bérlő került abba a helyzetbe, hogy megvásárolhatja lakását. Az elidegenítésből a város 80 millió forint körüli bevételre számíthat. Az értékesítés lebonyolításával a testület négy vállalkozót OTP, TÁÉV, Nadray és Kiss Ügyvédi Iroda és Minabex Kft. - bízott meg. Az ingatlanbecsüsök megkezdték a lakások forgalmi értékének megá

llapítását, s mint ahogy várható volt, az érdekek különbözősége konfliktusokkal járt. Az önkormányzat érdeke a minél magasabb bevétel, s a jutalékos rendszerben dolgozó vállalkozóké megegyezik ezzel. A másik oldalon a bérlő áll, aki viszont minél alacsonyabb áron szeretne lakáshoz jutni. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a kulcsszerep az ingatlanbecsüsé. Azé, aki közvetlen kapcsolatba kerül a bérlővel, s gondolom, ez a kapcsolat nem mindig felhőtlen. - Nem nyomasztó két tűz között lenni? - kérdeztem Debulay Miklós ingatlanszakértőt. - Hát, nem mindig könnyű. Az objektivitás szakmai-erkölcsi kötelességünk, sajnos, ezt nem mindenki érti meg. - Milyen szempontok alapján állapítják meg a lakások forgalmi értékét? - Figyelembe vesszük az épület korát, állagát, városon belüli fekvését, a jelenlegi forgalmi értéket a behasonlítási adatok alapján. Nagy hangsúlyt kapnak a kezelő információi: mikor újították fel az épületet, elvégzendő javítások stb. A lakók, vagy az általunk észlelt, a rendeltetésszerű használatot akadályozó problémákat jelezzük a fenntartónak, aki a szükséges javításokat még az értékesítés előtt köteles elvégezni. Ha kellett, a polgármesteri hivatal közbenjárását kértük, de a javítás minden esetben megtörtént, illetve folyamatban van. A lakások értéke épületen belül, szintenként eltér. Ebben az országosan kialakult gyakorlatot követjük. Középmagas épületekben (5 szintes) az első emelet a legdrágább, ezt követi azonos mértékben a földszint és a második emelet, ettől fölfelé a lakások értéke csökken. A liftes házakban az első öt szint árfekvése azonos, a 6tól a 9. emeletig olcsóbb, a 10. emeleti lakások pedig a legolcsóbbak. - Megtörténhet-e, hogy azonos nagyságú, egy szinten, egy épületben lévő lakások ára között különbség van, 1 mondjuk a szép, karbantartott lakás többe kerül, mint az elhanyagolt, lelakott? • - Ilyen nincs. Valóban elterjedt egy ilyen szóbeszéd, ezért voltak, akik nem engedtek be a lakásba, mert felújították, s attól féltek, hogy emiatt most drágábban vehetik meg. Nem győztük hangsúlyozni, hogy ez nem mérvadó. Nagyobb felújítás esetén a kezelővel kötött megállapodás értelmében lelakhatták a felújításra fordított összeget, illetve a fennmaradó összeget az értékesítéskor rendelet szerint a forgalmi értékből kell lej vonni, ami véleményem szerint is méltánytalan. Ezt a Lakásbérlők Egyesülete is kifogásolta, az ügybei^ testületi állásfoglalás várható. A karbantartásból adódó esztétikai különbségeket nem vehetjük figyelembe. Az előfordult a mi területünkön két esetben is, hogy a lakások árát egy megsüllyedt épületben csökkentettük, vagy nem közöltünk értéket, mert az egyik lakásban a panel kifelé dől. Ez utóbbi esetben statikai vizsgálatot kértünk, s a javításig az értékelést felfüggesztettük. - Mivel négy vállalkozó foglalkozik a lakások értékesítésével, felmerülhet, hogy az egyik magasabb árat állapít meg, mint a másik... - Két okból sem lehetséges árkülönbözet. Egyrészt, mert mindenhol szakképzett becsüsök dolgoznak, ^^ másrészt, mert egyeztettük az áraka^^ s csak ezután teijesztettük végleges Garzonosok a pácban 4 y Amikor már a harmadik fiatal házaspár keresett meg azzal a kéréssel, hogyjáijak utána újabban keletkezett joghátrányuknak, már tudtam, nem egyedi esettel állok szemben. Mindannyian örültek az önkormányzat azon döntésének, hogy az előtakarékos garzonukat akár a használatbavételi díj kétszereséért is - felajánlották nekik tartós lakásbérleménynek. A használatbavételi díj megemelését ők maguk értelmezték jogosnak, hiszen eddig mint „kvázi szívességi használó" vették igénybe lakásukat. Nem így élik meg viszont azt a tényt, hogy elötakarékossági szerződéseik felbontásával megszűnő OTP-számláikat adókkal sújtják. Ellenvetéseik már első hallásra is logikusnak hangzanak: az elötakarékossági szerződést nem ők mondták fel, hanem az önkormányzat, nem tudván eleget tenni az abban foglaltaknak. Közülük számosan megvásárolnák jelenlegi „kvázi bérleményüket", s ha erre, akár az önkormányzati tulajdonú lakások értékesítésének keretében, akár azon kívül lehetőséget kapnának, ők a számlájukon szereplő összegeket örömmel használnák fel a változatlanul kedvezményezett lakásvásárlásra. Mint viszonylag alacsony jövedelmű fiatalok úgy gondolják, hogy szociális helyzetük figyelmen kívül hagyása ellentmond a deklarált szociálpolitikai célkitűzéseknek. Vállalva hát ügyükben a prókátori szerepet, végigkopogtattam az illetékesek ajtajait. Előre kell bocsátanom, mindenütt tudtak már a problémáról, és látszott az is, hogy komolyan keresik a megoldást. Dr. Göttlinger István, a polgármesteri hivatal irodavezetője örömmel nyugtázta, hogy az érintettek egyike sem vonta kétségbe a hivatal és a testület messzemenő jóakaratát. A rendelettervezet akkoriban hivatali előterjesztésben került a városatyák asztalára. E háromoldalú szerződésnek, már helyzetüknél fogva is, csak azokra a vonatkozásaira kínálhattak megoldást, melyek az önkormányzat és az állampolgár között érvényesíthetők. Nem is sejtették, hogy az egyéb vonatkozásokban milyen anomáliák merülnek még fel. Tudomása szerint az illetékes adó- és pénzintézetek már megkeresték főhatóságaikat, és reméli mielőbb megoldást találnak. Varga István, az OTP megyei igazgatóságának igazgatóhelyettese is tudott már a problémáról. Az első kérése az volt, hogy tegyük idézőjelbe a joghátrány fogalmát. Ez esetben ugyanis egy kedvezmény elvesztéséről és nem egy büntető szankció érvényesítéséről van szó. Az eredeti szerződések megkötése óta érvénybe lépett a személyi jövedelemadókról szóló rendelet. Ez eddig azért nem érintette az előtakarékosságra szerződöttek számláit, mert a lakás célú hasznosítás esetére fenntartotta a forrásadó alóli mentességet, illetve évi tizenkétezer forint erejéig az adókedvezményezettséget. Ugyanakkor pontosan megfogalmazta a lakás célú hasznosítás fogalmát, amibe sajnos a lakás-használatbavételi díj nem tartozik bele. E számlák felszámolásakor tehát csak olyan adónemek lépnek be, amelyek minden más számlát terhelnek, függetlenül a számlatulajdonos felhasználási szándékairól. A közhiedelemmel ellentétben ezek az egyébként jelentős tételek továbbutalásra kerülnek az adóintézetek felé, tehát nem az OTP bevétele® növelik. Megerősítette ugyanakkor, hogy a hátrányt az idézőjelek ellenére ő is jogosan kifogásolhatónak érzi. A rászoruló számára egy kedvezmény elvesztése akkor is sérelmes, ha egyébként jogszerű. A szociális kedvezmények formáinak, mértékeinek megállapítása és érvényesítése - legnagyobb sajnálatára - nem adó - és pénzintézeti jogkör. Ha létezik egyáltalán megoldás, annak kulcsa valószínűleg az önkormányzat kezében van. T I látszólag a labda visszarepült a feladóhoz, ám a hivatali apparátus nem tévesztendő össze a testülettel. A végrehajtó szervezetek lehetőségei, úgy tűnik, kimerültek hivatali és pénzintézeti szinten egyaránt. A szabályozás módosítására lesz tehát szükség, méghozzá a képviseleti demokráciában megszokott képviselői kezdeményezésre. A kérdés csak az, hogy ki, vagy mely képviselői csoport vállalja majd fel e nem túl népes, de bizony rászorult ifjúsági csoport érdekeinek képviseletét? KIS PÁL ISTVÁN H