Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

1992. AUGUSZTUS 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 ilyesféle bejegyzések olvashatók a Művészetek Házában látható kiállítás vendégkönyvében: „Különös a képek varázsa...", „Felüdülést okoztak ebben a rohanó világban...", „Szívesen viszontlátnám a kiállítást Debrecenben!". Valószínűleg Nyilasi Tibor is, aki nem panaszolhatja, hogy kevés helyen mutatkozott volna be művészetével. Egyéni kiállításainak listáján egyaránt szerepel szülőfaluja, Kesztölc, London, Ontario, Cambridge, Toronto, Brandford és a windsori könyvtár. Mozaikjai megtalálhatók Torontóban, Stuttgartban, Tokióban, lakhelyén Hamiltonban és szülőfaluja templomának oltárképként. Műveiből őriznek az angol királynő windsori gyűjteményében, a mi Nemzeti Galériánkban és még egy sor helyen. - Mindezek után talán nem ártana tudni, hogy kicsoda Nyilasi Tibor? Természetesen egy, a szülőhazájának és önmagának becsületet szerzett, „távolra szakadt hazánkfiai" közül, de ez így önmagában felettébb felületes megállapítás lenne. - 1936-ban születtem Kesztölcön. Színművészként akartam elkezdeni pályámat, de ennek 1956 kurtán-furcsán véget vetett. Kanadában ugyan egy ideig még vándorolgattunk a magyar szórványok között Vaszary Piri, Pongrácz Imre és a nekem máso^^k anyámmá lett Tóvizi Irén társaságában, ami eléggé furcsa munka volt, mert versmondás éppúgy szerepelt benne, mint italárusítás. Mindennek betegség vetett véget. Kórházba kerültem, ahol néhai dr. R. K. Start felfigyelt arra, hogy unalmamban lerajzolgattam betegtársaimat. Személyében viszont apapótlékot kaptam és neki köszönhettem, hogy kanadai állami ösztöndíjhoz jutottam és bekerülhettem az ontariói képzőművészeti főiskolára. Később de Gaulle tábornok díját nyertem el. - A színművészet és a rajz egymástól meglehetősen távoli kifejezési formák... - Valóban, de én minden lehetséges módon szeretnék hírt adni a világnak önmagáról és természetesen önmagamról is. A nélkülözhetetlen figuratív rajzot és anatómiát Barcsay Jenő műés festék, drágák, ezenkívül itt nincs mód a javításra, az ember keze alól nyomban a végérvényes munka kerül ki. - Képeiben sokszor felsejlik a színművészet iránti hajlandóság. Erre már akkor felfigyeltünk, amikor ilyetén múltjáról nem tudhattunk. - Minden bizonnyal! De felsejlenek komorabb emlékek is. Például 1956, ami lelkileg kiheverhetetlen. Csak néhány éve kezdtem el tus- és tollrajzsorozatot az ismeretlen jövő felé tartók lidércnyomásos emlékeiről. - A klasszikus korok nagy művészei mind nemcsak ismerői, de tisztelői is voltak munkásságuk anyagának. Kiállítása megnyitása óta együtt jártunk kinn Mórágyon, csupán mert hallott az ottani gránitról és hozott is néhány kilónyi darabot, amivel alighanem alaposan meglepi majd a vámosokat. - Mindenhol gyűjtök anyagot, ahol csak lehet. Otthoni garázsom olyan, mint egy kőtár. Kesztölci oltármozaikom anyaga a muranói üveg mellett német és olasz alpesi kő és dunai kavics volt. Nyolc évig gyűjtöttem. Ez egyébként nagyméretű mozaik, 3x4,5 méteres. - Képein nagyon sok a mozgás és az ember... - Szeretem az embereket! - Szekszárdon van-e ismerőse? - Jó barátom dr. Schultz Károly főorvos. Minálunk ismerkedtünk meg, amikor egy évi ösztöndíjasként az ottani kórházban dolgozott. Kanadai barátaink gondosan titkolták a bemutatáskor kettőnk nemzetiségét. A dr. Charles Schultz épp úgy lehetett volna angol, mint ahogy Mr. Nilasej kiejtés szerint én is. Hosszú ideig élvezték amíg angolul csevegtünk, aztán óriási nevetés közben kiderült, hogy folytathatjuk magyarul is. A folytatás máig se szűnt meg... - Távolabbi tervei? - A lehető legtöbb kiállítás, amennyi csak lehet idehaza is. Jó érzés, ha az embert megismerik a saját hazájában! - Abban a hazában, melyből 1956-ban (is) oly sok tehetség kényszerült idegenbe. Színe-javuk azonban megmaradt magyarnak... ORDAS IVÁN veiből tanultam meg. Az akvarell a legkedvesebb.műfajom, Japánban a Sumio-festőiskolát is látogattam. De tanultam muralisztikát, seeretem a mozaikot és vannak színes ablakaim. - Mindebből meg lehet élni? - Széles Kanadában talán négy művésznek, akik egyúttal jó üzletemberek. Én a főiskola után még egy év pedagógiát hallgattam, így lehetek tanár a hamiltoni középiskolában és a Dundas - A magyarsága is korrekt... - Ez természetes. Mindkét lányom is igyekszik elsajátítani az apjuk hazájának nyelvét. A nagyobbik most egy évre az esztergomi Angolkisasszonyokhoz kerül, éppen ezért. - Térjünk vissza az akvarellhez! Megyei laptársunk téves adatot közölt itteni bemutatkozásáról. Nem negyven, hanem 72 képe látható Szekszárdon és ezek többsége akvarell. A közönség egy része sajA De Gaulle-díjas kanadai magyar Valley-i festészeti szabadiskolában. - Angolul mennyi idő alatt tanult meg? - Másfél évembe került. Szerencsére kanadai születésű feleségem az angol nyelv és irodalom tanára, így mellette van lehetőségem a korrekt angolságot is gyakorolni. nos nem tud képet nézni. Ahhoz, hogy a színek ugyanolyan hatást keltsenek, mint amilyet eredetijük valamikor az alkotóban ébresztett, némi távlat, rálátás kell. - Feltétlenül. Az akvarell pedig a művésztől megköveteli a víz, a papír, az ecset és a festék tiszteletét. Az anyagok, a jó papír