Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

1992. AUGUSZTUS 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 ilyesféle bejegyzé­sek olvashatók a Művészetek Há­zában látható kiállítás vendég­könyvében: „Különös a képek varázsa...", „Felüdülést okoztak ebben a rohanó világban...", „Szí­vesen viszontlátnám a kiállítást Debrecenben!". Valószínűleg Nyilasi Tibor is, aki nem panaszolhatja, hogy ke­vés helyen mutatkozott volna be művészetével. Egyéni kiállításai­nak listáján egyaránt szerepel szülőfaluja, Kesztölc, London, Ontario, Cambridge, Toronto, Brandford és a windsori könyv­tár. Mozaikjai megtalálhatók To­rontóban, Stuttgartban, Tokió­ban, lakhelyén Hamiltonban és szülőfaluja templomának oltárké­pként. Műveiből őriznek az an­gol királynő windsori gyűjtemé­nyében, a mi Nemzeti Galériánk­ban és még egy sor helyen. - Mindezek után talán nem ár­tana tudni, hogy kicsoda Nyilasi Tibor? Természetesen egy, a szü­lőhazájának és önmagának becsü­letet szerzett, „távolra szakadt ha­zánkfiai" közül, de ez így önmagá­ban felettébb felületes megállapí­tás lenne. - 1936-ban születtem Kesztöl­cön. Színművészként akartam el­kezdeni pályámat, de ennek 1956 kurtán-furcsán véget vetett. Ka­nadában ugyan egy ideig még vándorolgattunk a magyar szór­ványok között Vaszary Piri, Pongrácz Imre és a nekem máso­^^k anyámmá lett Tóvizi Irén tár­saságában, ami eléggé furcsa munka volt, mert versmondás éppúgy szerepelt benne, mint italárusítás. Mindennek betegség vetett véget. Kórházba kerültem, ahol néhai dr. R. K. Start felfi­gyelt arra, hogy unalmamban le­rajzolgattam betegtársaimat. Sze­mélyében viszont apapótlékot kaptam és neki köszönhettem, hogy kanadai állami ösztöndíjhoz jutottam és bekerülhettem az on­tariói képzőművészeti főiskolára. Később de Gaulle tábornok díját nyertem el. - A színművészet és a rajz egy­mástól meglehetősen távoli kifeje­zési formák... - Valóban, de én minden le­hetséges módon szeretnék hírt adni a világnak önmagáról és ter­mészetesen önmagamról is. A nélkülözhetetlen figuratív rajzot és anatómiát Barcsay Jenő mű­és festék, drágák, ezenkívül itt nincs mód a javításra, az ember keze alól nyomban a végérvényes munka kerül ki. - Képeiben sokszor felsejlik a színművészet iránti hajlandóság. Erre már akkor felfigyeltünk, ami­kor ilyetén múltjáról nem tudhat­tunk. - Minden bizonnyal! De fel­sejlenek komorabb emlékek is. Például 1956, ami lelkileg kihe­verhetetlen. Csak néhány éve kezdtem el tus- és tollrajzsoroza­tot az ismeretlen jövő felé tartók lidércnyomásos emlékeiről. - A klasszikus korok nagy mű­vészei mind nemcsak ismerői, de tisztelői is voltak munkásságuk anyagának. Kiállítása megnyitása óta együtt jártunk kinn Mórágyon, csupán mert hallott az ottani grá­nitról és hozott is néhány kilónyi darabot, amivel alighanem alapo­san meglepi majd a vámosokat. - Mindenhol gyűjtök anyagot, ahol csak lehet. Otthoni gará­zsom olyan, mint egy kőtár. Kesztölci oltármozaikom anyaga a muranói üveg mellett német és olasz alpesi kő és dunai kavics volt. Nyolc évig gyűjtöttem. Ez egyébként nagyméretű mozaik, 3x4,5 méteres. - Képein nagyon sok a mozgás és az ember... - Szeretem az embereket! - Szekszárdon van-e ismerőse? - Jó barátom dr. Schultz Ká­roly főorvos. Minálunk ismerked­tünk meg, amikor egy évi ösztön­díjasként az ottani kórházban dolgozott. Kanadai barátaink gondosan titkolták a bemutatás­kor kettőnk nemzetiségét. A dr. Charles Schultz épp úgy lehetett volna angol, mint ahogy Mr. Ni­lasej kiejtés szerint én is. Hosszú ideig élvezték amíg angolul cse­vegtünk, aztán óriási nevetés közben kiderült, hogy folytathat­juk magyarul is. A folytatás máig se szűnt meg... - Távolabbi tervei? - A lehető legtöbb kiállítás, amennyi csak lehet idehaza is. Jó érzés, ha az embert megismerik a saját hazájában! - Abban a hazában, melyből 1956-ban (is) oly sok tehetség kényszerült idegenbe. Színe-javuk azonban megmaradt magyarnak... ORDAS IVÁN veiből tanultam meg. Az akvarell a legkedvesebb.műfajom, Japán­ban a Sumio-festőiskolát is láto­gattam. De tanultam muraliszti­kát, seeretem a mozaikot és van­nak színes ablakaim. - Mindebből meg lehet élni? - Széles Kanadában talán négy művésznek, akik egyúttal jó üzletemberek. Én a főiskola után még egy év pedagógiát hallgat­tam, így lehetek tanár a hamilto­ni középiskolában és a Dundas - A magyarsága is korrekt... - Ez természetes. Mindkét lá­nyom is igyekszik elsajátítani az apjuk hazájának nyelvét. A na­gyobbik most egy évre az eszter­gomi Angolkisasszonyokhoz ke­rül, éppen ezért. - Térjünk vissza az akvarellhez! Megyei laptársunk téves adatot közölt itteni bemutatkozásáról. Nem negyven, hanem 72 képe lát­ható Szekszárdon és ezek többsége akvarell. A közönség egy része saj­A De Gaulle-díjas kanadai magyar Valley-i festészeti szabadiskolá­ban. - Angolul mennyi idő alatt ta­nult meg? - Másfél évembe került. Szeren­csére kanadai születésű feleségem az angol nyelv és irodalom tanára, így mellette van lehetőségem a korrekt angolságot is gyakorolni. nos nem tud képet nézni. Ahhoz, hogy a színek ugyanolyan hatást keltsenek, mint amilyet eredetijük valamikor az alkotóban ébresztett, némi távlat, rálátás kell. - Feltétlenül. Az akvarell pe­dig a művésztől megköveteli a víz, a papír, az ecset és a festék tiszteletét. Az anyagok, a jó papír

Next

/
Thumbnails
Contents