Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-20 / 51. szám

1992. DECEMBER 20. , SZEKSZÁRDI VASARNAP , 13 Elfogult lenne a harkály? A harkály (önhibáján kívül nem kis galibát okozó) kemény kopogtatása után most egész lágy hangot ad. Lehet, hogy meg is vádolják azzal, hogy elfogult. Nem hiszem. Szeretné az igazságot írni. Az igazság múltkor fájt (úgy látszik, nagyon fájt), most viszont már-már hízelgőnek tűnik. Mégsem az, csak egyszerűen az igazság mögött ott húzódik a személyes öröm hangja, sőt, a büszkeségé. S amíg a múltkor becsapottnak éreztem magam egy koncert kapcsán, most megajándékozottnak. Ez az • örömöm alapja, a büszkeségemé pedig az, hogy a mi városunk amúgy is emberléptékűbb világa otthona országos, sőt európai mércével is kiváló művészeknek. Van kiváló zongoristánk, (nem is egy), ragyogó fúvó•

ink, nagyszerű karnagyunk, kilelkedő orgonistánk, s még hány szólistánk, s akkor jönnek még a különböző együttesek. Nincs mit szégyenkeznie a városnak. (Itt most csak muzsikusokat említettem, pedig hány kiváló tollú írónk, s ragyogó képzőművészünk van!) Az egyik kiváló együttes lelkesített be hétfőn este a Babits Mihály Művelődési Ház nagytermében. A Szekszárdi Jazz Quartett sokat sejtető borítóba rejtett új lemezét mutatta be, mely a NEVERGREENS CÍMET VISELISokszor adtak már világszínvonalú koncertet idehaza az együttes tagjai. Most azonban még a már „megszokottnál" is jobb formában voltak. A ragyogóan szerkesztett lemezprogramot igazán jó légkörű esten mutatták be. Máskor ki szoktam emelni egy-egy csapat kiemelkedő tagjait. Most ezt nem tudom megtenni. Kelemen Endre virtuóz vibrafonjátéka, Hulin István imponáló hangszerkezelése, Lőrinczy Gyula ritmust és biztos alapot adó, de szólisztikus szerepben is fantasztikus bőgőzése, Soponyai József igen sokszínű dobolása egyaránt lenyűgöző volt. A felvétel (s ennek nyomán a koncert) változatos, gazdag, rendkívül színes anyagot kínál a hallgatóknak. Minden egyes darabja gyöngyszem. Az élő bemutatón mégis két szám emelkedett ki (a döntés szubjektivitását vállalom). Az első lemezoldal találó, humort sem nélkülöző ja^z-rock karikatúrája (WE DONT LIKE THE ROCK) kibővített improvizációs szakaszával nagyszerű lehetőséget nyújtott az együttes minden tagjának a zenei bemutatkozásra. A második oldal (félidő) kiemelkedő száma a „Szánj egy kis időt Bachnak" (TIME FOR BACH) tele zenei ötlettel és vájtfülűeknek is szóló muzsikuspoénnal, egészen különleges perceket szerzett a közönségnek. Lehetne még személyes élményeimet sorolni a „Felhők" című szám megrendítően szép pasztellszíneiről vagy a „Péntek éjjeli blues" magával ragadó hangulatáról. A koncert végén derült ki. hogy kettős „csöndes" jubileumnak is tanúi voltunk: húsz éve indult a jazzkoncertek sora, s 10 éve ül az együttes zongorájánál Hulin István. Csatlakoznom kell (gondolom, nem csak a magam nevében) a város polgármesterének szavaihoz: ünneplés helyett csak azt akarjuk, hogy az együttes érezze, szeretjük őket. harkály (akinek a teljes neve sem titok...)