Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-13 / 50. szám

1992. DECEMBER 13. VXSarMP 5 Jártamban, keltemben... Szombatról vasárnapra virradón, úgy egy és két óra között a szekszárdi Alsóvárosban ugyancsak nagy hangok riogatták a népeket. Kisebb-nagyobb csapatok ütötték-hajtották egymást. Nagy rendszerességgel, mert ha egy négytagú banda kiszédelgett valahonnan, rögtön „útjába" akadt egy másik. Azt sem mondták, miért szidtad az anyámat - csak durr. Pofon, ököl, hasbarúgás. És persze csatakiáltások. Másnap, azaz hétfőn hallom a hírt, hogy a csata még nem ért véget, mert folyt. köv. hétfőn este. A folytatás nem maradt el. Újabb csatakiáltások, most már fél tízre előrehozva az időpontot, mert az italos boltok vezetői - félve tán a rendőröktől, gyorsított bezárást rendeltek el. Persze nem kell félni a rendőrök«

Hiába kaptak benzint, éjszaka n nagyon járják a lakónegyedeket acsak nem kikapcsolt lámpával közlekednek. Ez sem így van ám! Mert szombaton az Újvárosban, az Illés-kocsma környékén három fiatalembert raboltak ki. B. Imre vízvezeték-szerelő éppen hazafelé ment a maszekolásból, amikor leütötték, elvették pénzét, kerékpárját bedobták egy udvarba. Másnap? Lett volna dolga az arra járó rendőrautónak, mert még két embert kiraboltak... Állítólag Szekszárdon javul a közbiztonság. Milyen lehetett, amikor rossz volt? - Pj Védett Kálvária? Miként alakul a Kálvária sorsa? kérdeztük előző lapszámunkban. A választ az előző információval ellen-' tétben a legutóbbi önkormányzati ülésen nem kaphattuk meg, várhatóan csak januárban veszik napirendre a gazdasági bizottság által már megvitatott témát városatyáink. Amit már most tudni lehet: a műsorszóró vállalattal tárgyalnak a műszakiak, hiszen az egyik főkérdés, hogy lebontható, áthelyezhető-e a keresztek közvetlen közelében emelt csúf erősítő. Az e területen lévő egykori munkásőr rádióadót már biztosan lebontják, azonban kérdéses a Kiss Istvánalkotás sorsa. A szakvélemény szerint rendkívül korrodálódott, azonnal rá kellene költeni mintegy ötvenezer forintot és öt éven belül kétszázezer forint nagyságrendben egy nagyarányú állagjavításra szorul. A lebontás ezzel szemben nem kerülne pénzbe, egy vállalkozó már jelezte: az anyag fejében elbontja a művet - tudtuk meg Szeleczky József irodavezetőtől. A döntés, amit feltehetően elsősorban nem anyagi szempontok motiválnak majd, a képviselő-testület kezében van. Hasonlóképpen határozni kell arról, hogy építési tilalmat rendelnek-e el a már ma is szinte hegytetőig beépített Kálvárián, amit az elképzelések szerint idegenforgalmi, turisztikai vonzerővé szeretnének formálni. Már jelentkező is van vendéglátóegység telepítésére, ám effajta engedélyezésről még szó sincs, hiszen ezután készül el a részletes rendezési terv. Az első lépés mindenesetre a keleti domboldalon telepített fenyők ritkítása, szakemberekkel megfelelő növényzet telepítése. -tzsFotó: -kafiEvangélium „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek I az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" Márk ev. 1, 3. Keresztelő János Krisztus útkészítője. Ajkán az évszázados ésaiási prófécia szólal meg, melyben Isten örökérvényű akarata zeng minden korok emberének: az Isten elvégzett szándéka, hogy menny és föld között szilárd kapcsolat - út - legyen! Tegyünk fel ezzel kapcsolatban néhány kérdést magunknak. Ha az útkészítés munkája nehéz és fáradságos, később pedig állandó figyelmet igényel a keletkező hibák kijavítása miatt, nem azoknak adunk-e igazat, akik szerint nincs szükség „az Úr útjának" készítésére? Háborúk idején úttalan utakon özönlik el a hadak a meghódítandó területet. Mögöttük a hasznavehetetlenné tett utak is pusztán maradnak. Lelki értelemben nem vagyunk-e mi is azok táborában, akik úttalan utakon át törnek kitűzött céljaik felé? Karácsony előbb adventben „kiáltó hang" hívjon át egyen-egyenként mindnyájunkat a mennyet-fóldet összekötő út készítésére elszántak táborába! Az út készítéséhez terület kell. A múlt század második felében a vasútépítések idején befolyásos birtokosok el tudták intézni, hogy az ő tulajdonukból ne szakítsanak ki területeket. Késői utódaiknak többletfáradságába és -idejébe kerül, hogy a vasút segítségével céljukhoz tudjanak érni. - Nem tekintjük-e magunkat életünk felett kizárólagos birtokosoknak? Milyen kevés az időnk - például -, hogy adhatnánk abból még Istennek is? - Nem kockáztatjuk-e ezzel, hogy nemzedékek veszítenek miattunk értékes időt és fáradságot? A saját életünkből „az Úr útja készítéséhez" átadott „terület" egyrészt nem marad kárpótlás nélkül, másrészt nemzedékről nemzedékre hozza a nyereséget, azaz áldást! SZILVÁSSY GÉZA református lelkész Aki szavazott és aki nem... Az 1993. évi állami költségvetés Achilles-sarkát jelentő, kettőnek mondott, de lényegében 4 kulcsos - tárgyi adómentes, ,0"-6-25 százalék - általános forgalmiadótörvényre a név szerinti szavazás során hétfőn este állítólag 157 képviselő adta az áldását, 129-en nemmel voksoltak, 11-en tartózkodtak, s 86-an nem jelentek meg. A jegyzőkönyv szerint minden jelenlévő ellenzéki képviselő nemmel szavazott, míg a kormánykoalíció, mint ahogy az politikai ellentéteik miatt várható volt, kevésbé fegyelmezetten voksolt. A „36"-os kisgazdák vezérszónoka, Vincze Kálmán, továbbá Gerbovits Jenő, Kocsenda Antal, Oláh Sándor és Ómolnár Miklós kitartottak véleményük mellett: miután az élelmiszerek áfakulcsa jövőre 6 százalékra nő, az új áfatörvény étlen voksoltak. Az MDF-böl Fekete Gyula, Kelemen József, Molnár István, Szél Péter, Zacsek Gyula, Zsebök Lajos mondtak áttételesen nemet a kormány 1993. évi gazdaságpolitikájára. Feltűnő, hogy a fontos szavazáson nem vett részt Antall József miniszterelnök, s a kormány többi tagja, illetőleg vezető tisztségviselője - Balsai István (MDF), Für Lajos (MDF), Füzessy Tibor (KDNP), Horváth Balázs (MDF), Raffay Ernő (MDF), Siklós Csaba (MDF), Szabó Tamás (MDF). Hasonlóan cselekedett például Csurka István, Bálás István, Gyarmati Dezső, Király B. Izabella, Zimányi Tibor (MDF), Csépé Béla, Hasznos Miklós (KDNP), valamim Torgyán József és Palotás János. (A HVG nyomán) Szekszárdi történetek A Sötétvölgy A legutóbb ott hagytuk abba, hogy a diákok, kicsik és nagyobbak kedvelt kirándulóhelye volt a várostól nyugatra elterülő, hatalmas területen fekvő Sötétvölgy. Dimbes-dombos, időnként kimondottan meredek „hegyek" nehezítették ezeket a túrákat. Leggyakrabban gyalog vágtak neki a csoportok. Az út általában a Remete-kápolna felé vitt, onnan fel a hegytetőre és végig a fennsíkon egészen a Bati-keresztig. Innen aztán több irányban is lehetett menni, attól függően, honnan akartuk megközelíteni a területet. Ha az ember egyenesen tovább ment a kereszttől, akkor a mostani gyerektábor közelében került le a völgybe, de ha balra ment, akkor akár a kilátóhoz is mehetett, ami nem volt akármilyen látványosság, hatalmas méretei, irgalmatlan hosszú létráira ma is élénken emlékszem. Nyolc-tíz ilyen létra megmászásával az ember feljutott a tetejére, ahova legjobb volt felvinni az elemózsiát is, meg hát az innivalót, mert ha már egyszer felment az ember, akkor bizony jócskán elidőzött ott. Elfértünk akár hatan, nyolcan is a tetején. Kifújtuk magunkat és aztán körülnéztünk. Csodálatos volt a táj, a magasból különösen sokat lehetett látni. Ha ezzel eltelt az ember, akkor nekiállt enni-inni, közben azért nézegethetett tovább. Amikor aztán beteltünk a látvánnyal, meg az ennivalóval, akkor szépen leballagtunk. Ha már lent voltunk, akkor vehettük az irányt akár Gurovica felé is, de hát inkább a Sötétvölgy belsejét választottuk. A meredek hegyről hamar leért az ember egy nagy tisztásra, ahol hatalmas és izgalmas focimeccsek zajlottak. A fák között volt egy másik csoda, a Haramia-forrás. Megvan ma is. Nagyon jó a vize és a táj télen és nyáron egyaránt alkalmas a kirándulásokra, túrázásokra. Ez természetes volt nekünk, akik hozzászoktunk. Voltak persze más kirándulóhelyek is a város környékén, de a legszebb, legnagyobb ez volt és pont olyan meszsze van, hogy egy jó napos túrára alkalmas. Híres-nevezetes erdész volt is valaha Maár Gyula bácsi, aki sok éven át vigyázta az ottani nagyon értékes növényvilágot és az ott élő állatok seregét. Az utolsó tíz évben a nyári táborozások alkalmával nagyon sok gyermek fordult meg itt szervezett módon. Voltak időszakok, amikor építőipari vállalatok tartották itt az építők napját. Sajnos, ez a múlt. Mindenképpen nagy értéke a városnak ez a kirándulóhely, jó lenne mindenkinek megismerkedni vele, vigyázva, felfedezve az ismert és kevésbé ismert természeti csodákat. -tüke-