Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-06 / 49. szám

1992. DECEMBER 6. , SZEKSZÁRDI VMARNAP 7 Kapcsolatokat menedzselnek A TIT és az MSZOSZ megyei szer­vezetének vendégeként a héten Szek­szárdon járt Rainer Gimdt, a német Friedrich Ebert-alapítvány magyaror­szági képviselője. A vendéglátó, továb­bá a Német Nemzetiségi Egyesület és a Német Színház vezetőivel való talál­kozón kívül programjában szerepelt egy előadás az alapítványról, és annak magyarországi tevékenységéről. Ott is elhangzott mindaz, amit Gimdt úr la­punk olvasóinak tájékoztatására elmon­dott. A Friedrich Ebért alapítvány a leg­régibb (1925-ben alakult), és ma már a legnagyobb a hasonló német politikai jellegű, ugyanakkor szakszervezeti, gaz­dasági, tudományos, kulturális terüle­ten is tevékenykedő alapítványok kö­* A szociáldemokrácia elveit hor­ák, a munkavállalók céljainak van­nak elkötelezve. Irodájuk van a világ 74 országában, de 110 országban dolgoz­nak 250 különböző projekt megvalósí­tásán. Magyarországi képviseletüket több mint két éve nyitották. - Feladataink változóak a világ kü­lönböző országaiban. Magyarországi munkánkban jelenleg két hangsúlyos te­rület van: politikai és szakszervezeti. En magam ez utóbbi területet képviselem ­mondta Gimdt úr. A politikai frakció az itteni pártok­kal - főleg a parlamenti pártokkal - tart kapcsolatot, a szakszervezeti frakció te­vékenységére néhány példa: van, aho­vá előadókat küldenek, oktatásokat szerveznek, másutt németországi kép­zést tesznek lehetővé magyar aktivisták számára. Kiadnak egy lapot „tallózó" jelleggel. Éppen befejezték az üzemi tanácsokkal kapcsolatos oktatási anya­g^^Súlyponti kérdésként kezelik a t^^canélküliség ügyét, konkrétan ezen a területen például kapcsolatot építenek ki a munkanélküliek szövetsé­gei között, tapasztalatcseréket szervez­nek. Legutóbbi kazincbarcikai prog­ramjuk témája a munkanélküliek gaz­dasági és szociális rehabilitációja volt. Gimdt úr és munkatársa egyaránt hangsúlyozta, hogy nem pénzt adnak és nem is kezdeményeznek. A kezde­ményezést mindig a partner teszi, s az alapítvány dönt, hogy támogatja-e a mefogalmazott igényeket. Nem terem­tenek munkahelyeket, de segíteni igye­keznek a munkanélkülieknek abban, hogy önmagukat szervezni tudják. Nem végeznek átképzéseket, de kap­csolatot teremtenek átképzők és rászo­rulók között. - Kvázi menedzseljük a kapcsolatfel­vételeket és kapcsolattartást - hangzott el, s megtudtuk azt is, hogy minden­nek pénzügyi alapját a Német Szövet­ségi Köztársaság állami költségvetése biztosítja. Jelentősen meggyorsul a kárpótlás A garanciaalap jó, de nem elegendő Meghívók jönnek, az újságok is megírják, ha a városban valahol neves személyiség, valamelyik politikai párt, vagy szakszervezet prominense, a gaz­daság, a társadalom, a kultúra legkü­lönbözőbb területeinek szakértője megjelenik, vagy ha helyi fórumot, közmeghallgatást, képviselői fogadó­órát szerveznek. Aztán a mintegy negyvenezres városból megjelennek ­valamennyien. Az emberek elfoglaltak, fáradtak, fásultak, a közügyek iránt mintha egyre kevésbé érdeklődnénk... Olyan arányú részvételre, mint ami­lyen dr. Zsíros Géza múlt heti előadá­sán volt, ritkán akad példa. A kisgazda­párt 36-os képviselőcsoportjának tagját, az Országgyűlés mezőgazdasági bizott­sága elnökét a többórás beszélgetésen azok is türelemmel végighallgatták, akik a zsúfolásig megtelt teremből az ajtón kívülre szorultak. - Döbbenetes, hogy mennyire együtt maradtak az emberek. Erre szánták a szombat délelőttöt, az ebédidőt, és nem volt hőzöngés, bekiabálás, munka volt ­értékelte a fúrumot a képviselő, az okot firtató kérdésemre pedig elmondta, hogy ennek titka elsősorban a témában van, de nem titkolta, saját személyének is je­lentőséget tulajdonít, hiszen az utóbbi években az állampolgárokat érintő kér­désekkel foglalkozik. - A parasztság tenni akar - ezért vol­tak ennyien itt. Magyarországon nem először bizonyítja a parasztság, hogy alappillére ennek az országnak. Gon­doljunk csak az '50-es évek beszolgálta­tásaira... Mégsem éhezett az ország. A paraszt hátán építették föl a nehézipart. Mindig, mindig nyírták csak^zt a bir­kát... '93-tól kezdik majd etetni is. - Ezt reményként, vagy tényként mondja a képviselő úr? - Egyre inkább tényként, mert a parlamentben ebbe az irányba mennek a folyamatok. Lassan letelik ugyanis a 4 évre szóló megbízatás, és el kell szá­molnunk az ígéretekkel. Elmondta a képviselő úr - akit a hallgatóság mindközönségesen csak Gézaként emlegetett, s ennél számára saját bevallása szerint nem is kell több, de kevesebb sem esne jól -, hogy az átalakulás lassú, a kárpótlásra jogosul­taknak mindössze 2 százaléka kapta meg a földet, s a termelőszövetkeze­teknek kevesebb, mint 30 százaléka alakult át. A jövő év tavaszától azonban rendkívül meggyorsul a kárpótlás. S akik ma még nem hiszik, hogy nyer­hetnek, s hogy ezt az interregnumot ­amikor a régi rendszer már, az új pedig még nem működik - át lehet vészelni, jövőre aktívabbak lesznek. A követke­ző félévben hasonló összejövetelen dupla ekkora lesz a létszám, a földdel ugyanis nemcsak lehetőséget kap az ál­lampolgár, hanem a felelőssége is meg­nő, és azt valakivel meg akaija osztani. Az átalakulást úgy lehet sürgetni, ha az állampolgár számára adó-, hitel­stb. politikával vonzóvá teszik, hogy sa­ját sorsát kezébe vegye. Kérdésemre elmondta a képviselő úr, hogy az igénybe vehető reorganizációs hitelek és támogatások ebben jelentős segítséget jelenthetnek, de a fedezet hiánya állan­dóan visszatérő gond. Idén ugyan működött már egy jó garanciaalap, s ennek is köszönhető, hogy sok búzát vetettek - a kelés is jobb, mint évek óta bármikor -, de ez nem elegendő az átmeneti időszak át­vészeléséhez. Jövőre ezért több lesz a hasonló lehetőség, mint az elmúlt két évben összesen. Képviselők milliárdos • • tippjei Az alábbiakban az 1933. évi ál­lami költségvetéshez benyújtott, ösz­szesen félezer módosító javaslat kö­zül néhány nagyobb összegű, illetve egész intézmények létét érintő in­dítványt ismertetünk. Közalkalmazottak bére. Elsősor­ban privatizációs bevételekből, s a költségvetési intézmények vállal­kozási bevételeiből, valamint az általános tartalékból 9,2 milliárd forint tartalékot képezzenek a közalkalmazotti törvény alapján járó illetmények bevezetésének előkészítéséhez. Jánosi György MSZP Állami Vagyonügynökség. Csök­kenjenek az AVÜ vagyonkezelés­sel és privatizáció előkészítésével kapcsolatos kiadásai. Az ÁVÜ összes kiadása 14,5 milliárd helyett legyen csak 12 milliárd forint - Jánosi György MSZP. * Egyházi ingatlanok visszaadása. Az erre szánt összeget - az önkor­mányzatok támogatásának terhére - növeljék a tervezett 1 milliárd forintról 3 milliárdra - Pálos Mik­lós KDNP. * Garanciafedezet és vállalati tá­mogatások. A tervezett 12 milliárd forintnyi garanciális kifizetések helyett elegendő 6 milliárd forint is - Jánosi György MSZP. (A HVG nyomán.) Heti jegyzet Az a helyzet... ..., hogy ötszáz évejedeztejel a három hajó az új világot. A kezdeti idők aranyról és vérről szólnak és később sem lo­hadt az erőszakos hódítás. Egy apró adalék: 1890-ben va­gyunk, az indián területek szivében, a Missourin túl, az in­diánok szent hegye a Fekete-dombok környékén. (Az elmúlt harminc évben az indiánokat jórészt rezervátumokba kény­szerítették, vagy erődök börtöneiben sínylődnek, üldözés, szerződésszegés, árulás és vér, sok vér.) Az év utolsó hónap­ja, a minnekonzsu sziuk egy törzsmaradványa észak felé tart, hogy csatlakozzon a többiekhez. A hadügy listáján za­vartkeltőként szerepel Nagy Láb, a főnök, tehát letartózta­tandó. Karácsony után négy nappal a katonák utolérik a menekülőket. A 7. lovasezred őrnagya, mindössze a főnők­kel tárgyal, látja, hogy az tüdőgyulladást kapott, alig tud beszélni, az orrából szivárgó vércseppek a farkasordító hi­degben azonnal megfagynak. A parancs úgy szól, hogy vo­nuljanak a közeli folyó völgyébe. Az indiánok - háromszáz­ötvenen - sátrat vernek a sziklás parton, a folyó neve Wounded Knee - Sérült Térd -, sziu nyelven Csankpe Opi Vakpala. A sziklás folyónak partja nem csobban, vastag jég borítja, a szürkületben hó szitál, a sivár vidék fölött a közel­ben eltemetett legendás harci főnök, Szilaj Ló szelleme le­heg... Másnap az indiánokat lefegyverzik. Nemcsak a lőfegyve­reket kell lerakniuk, hanem a bárdokat, késeket, még a sá­torrudakat is. Ezután motozás következne, de dulakodás támad, lövés dörren. Ekkor elszabadul a pokol, miután az indiánoknál szinte alig maradt fegyver, az egyenlőtlen küz­delem elől menekülni próbálnak a keskeny, kanyargós szur­dokban. Ekkor megszólalnak a környező dombokra felállí­tott Hotchkiss-ágyúk, gránát és srapnelltüz szaggatja szét a wigwamokat, bennük a gyerekeket, asszonyokat. A katlan­ba megreked a lőporfüst, majd mindegy végszóra hóvihar kerekedik... A katonák oldalán huszonöt halott, harmincki­lenc sebesült, zömüket saját társaik golyói és tüzérségi repe­szek találták el. Az indiánok közül csaknem háromszáz ott­veszett - köztük Nagy Láb is. A sziu sebesülteket - négy fér­fit és negyvenkét asszonyt, meg gyerekeket nyitott kocsin vi­szik a Pine Ridge-i kormányhivatalhoz. A folyóparton nemcsak a halottakat temette be a hó, hanem mást is. Más is meghalt ott, mondja Fekete Gim ké­sőbb. „Egy nép álma halt meg ott, egy nép abroncsa tört szi­lánkokra és hullt szét azután. Nincs többé kerékagy, és a szent fa halott." - st ­>

Next

/
Thumbnails
Contents