Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-11-22 / 47. szám
, SZEKSZÁRDI 1992. NOVEMBER 22. fASARNAP 13 A hatalmas hangerő, fergeteges koreográfia, erőteljes énekhangok, és... amerikanizálódó Európánkban az akciófilmekből már jól ismert stílus. A nézőtéren ifjú bérletesek. Telt ház a Veszprémi Petőfi Színház előadásán. A Stanford egyetem alagsori folyosórendszerében viselkedésvizsgálat folyik. Börtönkörülményeket teremtenek önkéntjelentkező jó fejű, egymást ismerő, világos gondolkodású egyetemistáknak, hogy egy héten át az őr vagy a rab szerepét öltsék magukra. Itt elvileg nincsenek bűnösök és ártatlanok, csak véletlenek vannak. Aki fehér golyót húz, azé a hatalom, az lesz az őr, aki feketét, az a rab. Sajátos szerepjáték ez. Ugyanis aki egyszer rab lett, már sosem lehet őr. S a rabok, ha végül szabadulnak is, hiszen csak kísérlet volt az egész, a rácsokat már magukban hordják... Asztalos István, a darab szerzője írja: „Hitem, szándékom szerint illúziótlan, de mégis bizakodó a BörtönmuI. Nemcsak az emberi vadság, az elszabadult indulatok romboló erejéről szól, de a szeretet, a jóság, a megbocsátás törékeny szépségéről is. A humanizmus hatalmáról, ahogyan e poklaival küszködő századvég mindezt látni tudja, és meg tudja vallani." Valami rossz érzés kerít hatalmába mégis, a sok lelki és testi erőszakot, brutalitást, félelmet, megaláztatást és gyűlöletet látva. Pont ez kell a fiataloknak? „Mintát" adni a színpadon is? Hogy a véletlenszerűség és az erősebb jogán biztos lehet a győzelem? A szünetben megnyugtatnak: a gyerekeknek ez meg se kottyan, ilyen a világ, jobb, ha időben tudják meg, mi veszi őket körül, különben úgy járnak, mint ama bizonyos kis halak. Különben is. Végül úgyis a jó győzedelmeskedik. Igen, igen... Miközben már a JÓ sem a régi. Vagy mégis? Németh Judit Fotó: - ka Zenei kóstoló a 19. századból Huszonöt évvel ezelőtt egy kis budapesti zeneiskola sötét tantermében hallottam Zelinka Tamás zenetörténészt beszélni. Hétfőn este a kamarazenélésre kiválóan alkalmas, fényárban úszó Művészetek Házában ugyanolyan lelkesedéssel szólalt meg, mint egykor. Számára a muzsika olyan kincs, amit csak végtelen tisztelettel és melegszívű nyitottsággal lehet megközelítem, megragadni. A Nemzeti Filharmónia műsorvezetőjeként ő konferálta be a Bartók vonósnégyes koncertjét. A méltán híres kvartett öthetes európai koncertút után érkezett meg Szekszárdra. Fáradtságuk érződött is a hangverseny elején, de a dekoncentráltságot hamar leküzdötte az együttes. Beethoven c-moll (Op. 18.) vonósnégyesével kezdődött a program. A kompozíció a szerző fiatalos-viharos korszakából való, s fordulatai a klasszicizmusból a romantika felé hajlanak. A darab legizgalmasabb tétele a hazai közönség számára természetesen a harmadikként sorra kerülő magyaros rondq, mely ezen az estén nem volt igazán átütő erejű. A túlhajtott tempó még nem hoz igazi temperamentumos karaktert. Még így is lenyűgöző a beethoveni hangulat, s a nagyzenekari effektusokat éreztető kamaramuzsika. Komlós Péter, az első hegedű művésze uralta a vezetői posztot, de nem mindig igazán szépen formálta a hangokat. Mező László gordonkája muzsikusfül számára már-már zavaró intonációs problémákat szólaltatott meg (c-mollban a túl magasra intonált esz-ek néha közel álltak a dúr terchez...). Az est igazi sztárja a belső szólamok alapját hozó Német Géza volt, aki brácsájából olyan hangokat csalt elő, amelyek mint egy mágnesként, összefogták a csapatot, és meleg tónusával szinte szólót énekelt. Az ö hangszerkezelése messze kiemelkedett a többiek közül. 1817-ben írta Schubert a hangverseny második számát (Op. 125.) az Esz-dúr vonósnégyest. Magyar koncertpódiumon kuriózumnak tűnik ez a szám. A mester, aki minden műfajban dalolt, itt is megérezteti az emberi sors, s az ö sorsa tragédiájának árnyékait. Az előadás különösen szép pillanatokat hozott a homofon részekben. Úgy éreztem, a hangok versengése helyett, az együttmozgó vonók muzsikája volt ezen az estén a Bartók vonósnégyes erőssége. A programot Csajkovszkij Op. 14-ese zárta. Igazi orosz muzsika ez, mondta a műsorvezető, s valóban így is éltük meg hangulatában, mélységében. Könnyebb magánzónak lenni az élet minden területén, mint egymástól különböző egyéniségeknek egymásra figyelni, összhangot teremteni, s közös munkában másokat gazdagítani. A vonósnégyes műfaja, s a hétfő esti koncert ezt a tanulságos szófüzért is a hallgatók szívébe írta: együtt - egymással - másokért. harkály Néptáncfesztivál az áfész központi igazgatási osztályán. Szekszárd, Rákóczi u. 2. Telefon: 11-233. A múlt hói vegén rendezték mega Babits Mihály Művelődési Házban a hagyományos néptáncfesztivált. A házigazda Bartina néptáncegyüttes ezúttal versenyen kívül lépett színpadra, hiszen Zsurávszki Zoltán koreográfus betegsége miatt nem készült el a versenyművel. A nívós programban az együttesek összteljesítménye alapján a 30 ezer forint első díjat a budapesti Bihari táncegyüttes nyerte el, szólótáncosi különdíjat az együttes táncosa, Szabó Gábor kapott, míg a legjobb koreográfusoknak ezúttal Farkas Zoltán (Mezőföldi táncok), Tőrök Sándor (Asszonyfarsang) és Zsurávszki Zoltán (Kalotaszegi menyegző) bizonyulta 1 1- Fotó: - kafi SZEKSZÁRD Felhívjuk szövetkezetünk tagjainak figyelmét, hogy az
