Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-15 / 46. szám

1992. NOVEMBER 15. , SZEKSZÁRDI USARNAP 3 együtt olyan drágák, hogy... Hogy is mondják? Nincs rá fizetőképes ke­reslet. A főiskolán tanítottam, most reklámgrafikával foglalkozom. így tudtam elérni, hogy minden reggel nyugodt lelkiismerettel nézek a tü­körbe. Nincsenek kisméretű, könnyen eladható képeim, arra pedig nem voltam kapható, hogy kicsinyítsek vagy tájképet fessek. Nem azért, mintha lenézném azt a műfajt, hanem mert ne­kem más jön a lelkemből. Egyébként a Miklós, Kő Pál vagy El Kazowsky, mégis kiválóak. - A saját stílusára hogyan talált rá? - Amíg tanultam, a képzőművészeti akadémián sokféle stílust végigpróbál­tam. Ez okoz számomra a legnagyobb örömet. Először filmes akartam lenni, ta­lán ezért alkalmazom a montázstechni­kát és innen ez a szürrealista-realista vilá­gom. Szeretek mesélni a képeimmel, örülök, ha megnézik, álldogálnak előt­tük, elgondolkoznak rajtuk. Nem zavar, - Mielőtt elkezdek festeni, teljesen fel­építem a képet, de előfordul, hogy idő­közben elvesztem iránta az érdeklődése­met. Ilyenkor félreteszem. A „Tisztelet Mr. Brook" című triptichont például két évig festettem. Ötven alakról indultam, lett belőle 25 figura, végül megmaradt három. így letisztultabb, többet mond. De érdekel a téma, a sokfigurás kompo­zíciót is biztosan megfestem majd. - Volt mestere, olyan tanára a főiskolán, aki meghatározó hatással volt a stílusára? - Igazán azoktól a kor­társ művészektől kapok ma is sokat, akik barátaim, Melocco Miklós, Török Richárd, Kő Pál, Kokas Ig­nác, Dienes Gábor. - - Melyik korban élne szí­Az álmok festője Úgy él bennem, mint az álmok festője. Egy saját, teljesen soha meg nem fejthető, de talán ettől olyan szuggesztív világot teremtett, ahol realitás és képzelet nem oltja ki egymást. Egységes egész, mint az életünk. Baky Péter festőművész azok közé tartozik, akiket jobban ismernek és elismernek külföldön, mint Magyarországon. Szekszárdon 1986 óta él, fog­orvos feleségét követte a Székely Bertalan utcai lakásba. Alapítója és hosz­szú ideig vezetője volt a Tolna megyében élő képző-és iparművészek egye­sületének. Kiállításai sorában Budapest, Szekszárd, Hódmezővásárhely mellett sze­repel Nienburg, Bremen, Bécs, New York és Honolulu. vesen.' - A németalföldiek kö­zött jól érezném magam. Akkor a művészeket, az ál­lam és az egyház finanszí­rozta, szabadabban dol­gozhattak az alkotók. A mai információáradat in­kább korlátokat emel, mint kinyitja a kapukat. A hagyományos festészet, szobrászat, képgrafika nem fejlődött igazán, egy­re nehezebb maradandót létrehozni. A XX. század technikájában, mondjuk a lézerben, fantasztikus le­hetőségek vannak. - Hogyan jutott eszébe a Művészetek Háza igazgatói posztját megpályázni? - Hosszú évek óta fog­lalkoztat, hogy valamit kezdeni kellene. Tőkém nem volt, ezért amikor megtudtam egy éve, hogy Méry Éva nyugdíjba ké­szül, elhatároztam, hogy pályázni fogok. Meggyő­ződésem, hogy a művé­szeteknek egy fedél alatt van az otthonuk, hiszen hatnak egymásra, együtt léteznek. A lényeg a minő­ségi művészet. Nem sze­retnék idő előtt beszélni róla, de biztos vagyok ab­ban, hogy Szekszárdnak el kell bírnia évente egy or­szágos, sőt nemzetközi ze­nei-képzőművészeti ese­ményt... - Nem vonná el ez a f^jta elfoglaltság a festéstől? - Nem hiszem, hogy nagyobb meg­osztottságot jelentene, mint a tanítás vagy reklámgrafika. Sőt meggyőződé­sem, ha valaki valamelyik művészeti ág­gal minőségi színvonalon foglalkozik, akkor más ágazatok felé is nagyobb az ér­zékenysége. - Az qjtóra írta: „Az a kevés kis recegés, amit akkor hallunk, mikor a lepke a gyertya­lángban elég, az az élet" Honnan az idézet? - Valahol találtam. Takács Zsuzsanna fotó: -kafi­F -A. oktassuk ott, ahol legutóbb egy utcai beszélgetésen abba­hagytuk. Az amatőrökről, a dilettánsok­ról, a minőségről volt szó akkor, emlék­szik? - Igen, a demokrácia kitört, de élni nem tudunk vele. A múlt rendszerben elnyomott, vagy annak mondott alko­tók jelentkeznek és állítanak ki. Ami nem baj akkor, ha bizonyos idő után ez minőséget eredményez, a férges kihullik. - Ki ítéli meg, hogy mi a minőség? - A mai stílusdöm­pingben ezt nehéz meg­határozni. Nagyon ritka, hogy a stílustól elvonat­koztatva szakmai szem­mel minősítsen valaki. A minőséget természete­• n nem határozhatja fcg az akadémia, az amatőr művészetnek tere lesz ezután is. Mint Gyé­mánt Laci óbudai iskolá­jának, ami jó konkuren­ciája a főiskolának. - Más művészeti ágban, például az irodalomban nincs értelme efajta meg­különböztetésnek... - A hivatásos kifejezés nem minőséget jelez, ha­nem azt jelenti, hogy va­laki ebből él. Azért az ala­pok, a szakma elsajátítása mindenütt fontos. Egyre kevesebb, különösen a képzőművészetben a csodagyerek, mint mond­juk Dürer volt, aki 13 éve­sen már úgy rajzolt, mint érett fejjel. A lényeg, a szakmai tudás és ^Pl ember élettapasztalata megjelenjen a produk­tumban. - Nagyon fontos, hogy mi lesz az alkotás további élete, kihez jut el... - Ma Magyarországon a galériarendszer nem működik, a stílusoknak nincsen helye, mint má­sutt, ahol absztrakt, avantgarde galériák mű­ködnek. Ami nálunk a kiállításokon megjelenik, az esetleges, többnyire a népművelő hozzáértését vagy a művészek ajánlkozásának sike­rét tükrözik. Megszűntek az olyan nagy bemutatkozási lehetőségek, mint mondjuk korábban a nagy tavaszi tárlat volt. Pénzügyileg nem dotálható. - Ön a Művészeti Alapból alakult Ma­gyar Alkotóművészek Országos Egyesü­lete választmányának, sőt a festő szak­osztályvezető testületének is a tagja. Megél a festészetből? - Én a képzőművészetből nem élek meg. A Képcsarnoknak nem adom el a képeimet, mert a rárakodó költséggel mai avantgarde, az újszenzibilisek részéről létezik egy ilyen szemlélet: lenézik az úgynevezett hagyományos alkotásokat. Pedig ez csalóka dolog, mert amit ma hagyományosnak minő­sítenek, az 50 évvel ezelőtt avantgarde volt. Évente 3-4 stílusirányzat szü­letik... - Tiltakozik a hagyományos jelző ellen? - Nem szívesen kategorizálok. Sze­rintem jó és rossz művészet van. Divat­irányzattól független például Melocco hogy mindenki mást gondolhat róluk, hiszen egy történetről is mindenkinek más jut eszébe. - Tényleg filmes akart lenni? Mi térítet­te el? - A művészeti középiskola után a film­művészeti főiskolára jelentkeztem de csak diplomásokat vettek fel, ezért választottam a képzőművészetet. Máig nagy hatással van rám.Fellini, Passolini világa. - Elkészíti önmagában a képet, mielőtt vászon elé ül, vagy munka közben formál­ja, alakítja véglegessé?

Next

/
Thumbnails
Contents