Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

1992. NOVEMBER 15. 685 , SZEKSZÁRDI USARNAP Néptánc a gimnáziumban Három testnevelés órából egyet néptánctanulással töltenek a Garay János Gimnázium elsős és harmadikos diákjai. Az iskola felkérésére Matókné Kapási Julianna, a Bartina együttes művészeti vezetője ismerteti meg egyelőre hét órában az alaplépésekkel és táncokkal a középiskolásokat. Az első esetlen, félszeg mozdulatok, a ritmus keresése után, amikor elfeledkeznek a szokatlan helyzetről, legtöbben élvezik a zenét, a táncot. Ami elsősorban jó tartást ad és a fiú-, lányszerepet tudatosítja, erősíti. Ez nem kis adomány a diszkón nevelkedett nemzedéknek, . amelynek mozgáskoordinációja, ritmusérzéke, a szakember megállapítása szerint, a 7-8 éves táncos gyerekekével egyezik meg. Felvételeink a III. A osztályban készültek. Fotó: -kaL Német Színház Erdman: Az öngyilkos A Deutsche Bühne máris új előadással lepte meg a közönséget, vendégül látván a Temesvári Állami Német Színház társulatát, akty lengyelországi vendégjáték után nálunk is bemutatták Nyikoláj Erdman (1900-1970) orosz szatirikus író Öngyilkos című darabját. A szerző művét korábban már Kaposváron is színre vitték, Szekszárdon is láthattuk, tehát Erdman neve nem egészen ismeretlen a színházlátogatók előtt. Baltikumi német családból származott, 16 évesen belépett a vörös hadseregbe s ott sok mindent látván, írogatni kezdett. Kisebb darabjaival hamarosan színházközeiben érezhette magát, nem kisebb művészek támogatását élvezte, mint Meyerholdét, a nagy színházszervezőét és Majakovszkijét, a költőét. Témáit az új szovjet kispolgárság köréből vette, azokról szól, akik a forradalom kellemes oldalait magukhoz igazították, közben csetlenek-botlanak. Jó néhány spontán kritika is elhangzik a komédiában, s valószínűleg ez lett a veszte Erdmannak. Megjegyzéseit Sztálin nem tudta elviselni, darabjait Majakovszkij és Gorkij közbenjárása ellenére sem engedték játszani, őt magát pedig száműzték. 1970-ben rehabilitálták, s még ebben az évben meg is halt. A most látott szatirikus komédia 40 évet várt az ősbemutatóra. Mai szemmel a szövegben nincs az égvilágon semmi kivetnivaló: egy öngyilkosjelölt nem éppen komolyan veendő elhalálozási szándékáról szól, a tett módszereinek megválogatásáról, ami persze boldog-boldogtalan közbenjárására megakadályoztatik. Színvonalas szórakozásban volt része a főként fiatalokból álló közönségnek, jó epizódszerepeket láttunk ezen az üdítő estén. A nézők valószínűleg nem tudtak a darab előzményeiről, hogy mely levélváltás folyt Stanislawsky és Sztálin között. Stanislawsky: „Most cenzúra és tilalom alá esett e mű bemutatása, pedig úgy gondoljuk, hogy Erdmannak sikerült a kispolgári mentalitás gyökereit kiásni, Gogol és Scsedrin hagyományait folytatni. Remélem, Ön nem lesz az ellen, hogy ezt az alkotást bemutassuk. Természetesen csak akkor, ha Ön a főpróbát már megtekintette." Sztálin: „Színházi problémák ügyében nem vagyok kompetens. Jelentkezzen azoknál az elvtársaknál, akik ilyen problémákkal foglalkoznak, például a kulturális hivatal propagandafonökénél." Most, 1992-ben éppen német nyelven játszották ezt a nemkívánatos egykori komédiát. NÉMETH JUDIT Alapítványi díjazottak A Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány évről évre jelentős összegekkel támogatja a legkülönbözőbb tudományos és közművelődési tevékenységeket. Most jutottunk hozzá az idei díjazottak listájához. A fenti gyűjtőcímű alapítványrendszeren belül a Munaray Elemér emlékezetére létesített szakalapítvány negyvenhárom nyertese közt megyénkbeliek is szerepeltek. A szakköri munka irányítására, a népi motívumkincs fejlesztésére 30 ezer forintot kapott a Babits Mihály Művelődési Központ, dr. Németh Pálné által képviselt, díszítőművész szakköre. Ugyanitt a Liszt Ferenc Pedagóguskórus fellépéseit (képviselőjük Bach Józsefné) 50 ezer forinttal támogatták. A Sióagárdi Népi Együttes (vezetője Szabadi Mihály) 40 ezer forintot kapott helyi táncok színpadra állítására.