Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-25 / 43. szám

14 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. OKTÓBER 25. Az étteremtől a nagykereskedelemig Kispipa Kft.: a terjeszkedés stratégiája A Kispipa Vendéglátó és Kereskedelmi Kft tipikus karriertörténetet tudhat magáénak. Az egykor jól ismert és közkedvelt Kispipa étterem elnevezése ma már egy egész dél-dunántúli régióra kiterjedő vállalkozás védjegyévé vált És a gazdaságunk közismert fojtogató körülményei miatt mára egy kicsit el is távolodott a szekszárdi családok jó pár évtizedes hangulatos vasárnapi ebédjének színhelyétől. Az okokról Horváth Tibor ügyvezető igazgatóval beszélgetünk: - A tradíciók a vendéglátáshoz kötnek bennünket, a cég érdeke azonban azt kívánja, hogy átmenetileg szűkítsük ezt a tevékenységet. Az elmúlt néhány évben felvállaltuk a közétkeztetést úgy, hogy három esztendő alatt több milliós veszteséget termelt ez az ágazat. Ez nem tartható tovább, ezért is adtuk bérbe az egykori Önkiszolgáló éttermet, a Mecsek Füszért diszkont áruháza üzemel benne, illetve a közeljövőben adjuk ki üzemeltetésre a szintén tulajdonunkban lévő Kispipa és Krokodil éttermeket. A túlélésre kell berendezkednünk, de azért talpon tartjuk a vendéglátás lehetőségét. - Ezzel az országos tendenciával együtt erősödött meg az Önök kereskedelmi profilja. - Igen, jóllehet, ez is változáson ment keresztül az elmúlt időszakban. A kft. indulásakor, 1989-ben elsősorban a kiskereskedelmi tevékenység, a palackozott italok boltjainak működtetése határozta meg az arculatunkat, kevés nagykereskedelmi forgalommal. A Borsodi Sörgyár, mint a társaság egyik alapítója rajtunk keresztül jelent meg termékeivel, söreivel ezen a piacon. Tavaly novemberben tulajdonosváltás történt és a jelenlegi belga tulajdonos üzletpolitikája révén már a soproni, a nagykanizsai, a kőbányai sörgyárak termékeit is forgalmazzuk. Kiemelném az Apenta termékcsaládot, amelynek a Kispipa Kft. egyedi forgalmazója. Mára elmondhatom, megfordult az arány és a kft. árbevételének 60 százalékát a nagykereskedelmi tevékenység adja. - Gondolom ez azzal is összefUgg, hogy az utóbbi időszakban nagyon sokan nyitottak palackozott italok boltját önerőből. Egyre nagyobb a konkurencia... - Valóban, a munkanélküliek egyre szélesedő rétegéből mind többen próbálnak ilyen vállalkozással újrakezdeni, saját erőből. Nagyon sokan tönkremennek, de főként azok az üzletek, amelyeknek úgynevezett szatyros vásárlói vannak, életképesek. Nálunk tendencia és szándék kérdése is, hogy a kiskereskedelmi tevékenységet szűkítsük, jelenleg közel 40 palackozott italboltot üzemeltetünk. - Ma elmondhatják, hogy a Pannónia Sörgyár után a város és a körzet legnagyobb forgalmazói, szinte minden vendéglőssel, és nagyon sok boltvezetővel kapcsolatban állnak. - Tavaly 25 ezer hektoliter sört és üdítőt forgalmaztunk. Ez azt jelenti, hogy a mai napig rendszeresen mintegy húszféle üdítőt és legalább tízféle sört kínálunk. Megkönnyíti a vásárlást, hogy a Tartsay út 4. szám alatti központunknál egy üzletet nyitottunk, ahol nagyker. áron magánszemélyek, akár kis tételben is vásárolhatnak. Nagyon sokan fordulnak hozzánk olyan kéréssel, hogy új üzletet, vendéglátóegységet nyitnának vagy sokan mini ABC-t töltenének fel áruval, de nem szakmabeliek, nem tudják miből mennyit kellene vinni. Ilyenkor éppúgy segítünk, mint olyan esetekben, ha valaki saját tulajdonában beruház, de az üzletnyitásra elfogy a pénze. Megelőlegezzük az árut, ha látjuk, hogy van rá fedezet... -Gondolom néhányszor már megitták a levét ennek a rugalmas üzletpolitikának! - Az első időszakban fordult elő, hogy mire felocsúdtunk, már eltűnt a megrendelő, bottal üthettük a nyomát. Ilyenkor utólag behajtani a pénzt nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Ezért ma már alaposan uamegnézzük, hogy hitelben hova helyezünk ki nagyobb mennyiséget. - Térben és profilban milyen elképzelés alapján terjeszkedik a Kispipa Kft? - Tamásiban már működik egy lerakatunk, Pakson, Dombóváron, Bonyhádon most van előkészítés alatt. A nagyobb településeken jelen szeretné, lenni, főként azzal a céllal, hogy a kisi megrendeléseket helyből tudjuk kiszc5P gálni. Megrendelőinknek egyébként Szekszárdon már kisebb tételben, akár tíz rekeszt is kiszállítunk, de vidékre is minden héten legalább egyszer eljutunk partnerünkhöz. Rendelés esetén természetesen sűrűbben. Profilbővítést nem tervezünk, azt a repertoárt nyújtjuk, ami egy átlagos kínálatú bolt berendezéséhez szükséges. - Kifogásolták néhányan a nagy sörivók közül, hogy nem a nálunk legkeresettebb söröket árusítják. Mi szól az Önök kínálata mellett? Mindenekelőtt a minőség, az ár és a sokkal hosszabb szavatossági idő. (X) Dühöngjünk? Inkább nevessünk... ... mindazon amit - szepesi - úr a Szekszárdi Vasárnap 1992. október 11-i számában „Szekszárd - tanulóváros" cím alatt „összeokoskodott". Szepesi úrjegyzetét végigolvasva első benyomásunk kettős: - Szepesi úr feltehetőleg jogosítvánnyal a zsebében jött a világra. - Szepesi úr tökéletesen elfelejtette, hogy mint minden vizsgára a gépkocsivezetői gyakorlati vizsgára is fel kell készülni. Lehet, hogy Ő nem készült?! Vagy nem vizsgázott? Bármelyik eset a valós, egy tény: Szepesi úrnak - jegyzete szerint - halvány fogalma nincs a gépkocsivezetői vizsgára való felkészülésről, az oktatás lényegéről. Régi igazság - és a zsurnaliszták döntő többsége nemcsak tudja, hanem érvényre is juttatja -, hogy aki nem tud arabusul, az ne beszéjen arabusul. Mivel - Szepesi úrral szemben - mi már tudjuk, hogy az Európába vezető úton nemcsak autózni kell tudni, hanem közlekedni is, azt pedig valós körülmények között, tehát nem a délibábos Hortobágyon, hanem a forgalomban kell gyakorolni, megtanulni. S mivel egyrészt megyénk legforgalmasabb helye Szekszárd, másrészt - Szekszárdon kell vizsgázniuk a legkisebb lakott helyen éldegélő jelölteknek is, mindannyiunk (tanulókés oktatók) érdeke azt kívánja, hogy az elemi technikai tennivalók elsajátítása után minél többet közlekedjünk Szekszárd utcáin. Az a gyanúnk, hogy ennek felismeréséhez nem kell felsőfokon edzett logika. Aztán!!! „... Most, hogy ajárművezetés tanítása is magánkézbe került..." - Az oktatók mindent megtesznek ajelöltek maximális felkészítése érdekében, mert a mindennapi kenyerük, a megélhetésük függ ettől. A tanuló ugyanis, ha nem megfelelően foglalkoznak vele, a már 300 Ft körüli gyakorlati óradíj fejében, holnap másik oktatóhoz mehet! Az oktató tehát - Szepesi úr légből kapott „nem hivatalos megfigyelései" ellenére - nem teheti meg, hogy a jelölt jogos tanulóideje alatt „ügyintézzen, vásároljon, ismerőst látogasson..." És nyomatékul még valamit: a szekszárdi szakoktatókhoz képest jelentős anyagi hátrányban vannak, mert a telephelyük és Szekszárd közötti távolság költsége őket terheli, s ezt nem tudják elszámolni semmilyen címen. Tehát, ha a tanuló érdeke nem kívánná, eszükbe se jutna Szekszárdra jönni gyakorolni. (Az érintettek még emlékeznek rá: a közelmúltban szóba került, hogy Dombóváron is lehetne gyakorlati vizsga, mert ez jelentős költségmegtakarítással jáma. A terv nem az oktatók miatt hiúsult meg...) S még egy apróság. A mi nem hivatalos felméréseink szerint a normális szekszárdi közlekedők túlnyomó többségét nem bosszantják a tanulóvezetők, azok időnkénti ügyetlenkedései, mert tudják: én is voltam (vagy leszek) tanuló vezető. Si tacuisses... (bocsánat, lehet, hogy nemcsak arabusul, hanem latinul se) - ha hallgattál volna bölcs maradtál volna... A többiek nevében is: Schmidt Nándor, Bonyhád, Patai József, Paks, Bán József, Paks, Leveles János, Paks, Guld Csaba, Tolna, Gerhát János, Bátaszék. Ami pedig nem Szepesi úrhoz szól: Manapság - hála aTeremtőnek! - mindenki kimondhatja, sőt le is írhatja egyéni véleményét. Ha azonban a Szepesi úréhoz hasonló nyilvánvalóan blődli több ezer példányban nyomtatásban is napvilágot lát (s ne adj Isten, az elkövető még honoráriumot is kap!), az szerkeesztési problémát is jelez... Ez utolsó szakasz megjelentetéséhez nem ragaszkodnak az aláírók. Szekszárd, 1992. október 13. Tisztelettel megkövetem mind a hat oktató urat, s azokat, akik nevében is írtak. Teszem ezt, mert meggyőződésem, sajnálatos félreértésről van szó. Nekem ugyanis egyáltalán nem állt szándékomban ellenük tenni. Kizárólag azért ragadtam tollat, mert úgy érzem, gyakori látogatásaik miatt a szekszárdiak, és a megyeszékhelyen valóban indokoltan megfordulók kerülnek önök miatt, feleslegesen és igazságtalanul hátrányba. Önök miatt van még több autó csúcsidőben a város utcáin, ami tovább nehezíti az amúgy is lassú közlekedést, s így önök okozzák, hogy tovább nő a levegő szén-monoxid-, kén-dioxid- s egyéb mérges gáz tartalma. És, mert dolgozatukban néhány feltételezéssel illették személyemet, illetve kérdést intéztek hozzám, tisztelettel, ezekre válaszolok. 1. Nem jöttem jogosítvánnyal a zsebemben a világra, s nemcsak azért, mert nem vagyok kenguru, aminek már születésekorzsebe van, hanemjóval később, egy kisvárosban sajátítottam el a gépkocsivezetés gyakorlati ismereteit, anélkül, hogy a forgalmas megyeszékhely utcáin treníroztak. Mégis, ilyen, az oktató urak szerint elképesztő hátránnyal is, első nekifutásra sikerült megszereznem azA,aB,aCésaD kategóriába soroltjárművek vezetésérejogosító hivatásos vezetői engedélyt. S mivel ezenkívül vagy száz kollokviumon, szigorlaton, állam-, és egyéb vizsgán, túljutottam, azt is sejtem, azokra készülni kell. 2. Egészen egyetértek dolgozamk címével, mármint hogy nevessenek. cl icj^L MP Mert, mint arra az előbb is utaltam, valóban nevetséges indok, hogy azért kell a megye városaiból Szekszárdra csődíteni időt és pénzt nem kiméivé, a tanulóvezetőket, mert itt a legnagyobb a forgalom. Ilyen indok alapján például mehetnének Pestre is. Hogy Szekszárdon kell vizsgázni? Ezvalóban bosszantó, s megér egy misét, de emiatt az oktató uraknak mégsem kellene idehozni a növendékeket. Ugyanis nem helyismeretüket, hanem gépjármű-vezetői képességeiket értékeli a vizsgabizottság. Abban viszont már csak félig értek egyet önök[ hogy - miként írják -„mindannyiunk (tanulók és oktatók) érdeke azt kí\ ja, hogy .... minél többet közlekedjenek Szekszárd utcáin." Legfeljetii önök érdeke lehet ez. Mert a tanulóké csak az, hogy megtanítsák őket vezetni. Mert nekik majd maguk előtt kell bizonyítani, és nemcsak Szekszárdon, hanem az ország, vagy a világ más, talán sokkal forgalmasabb városaiban, hogy tudnak autót vezetni. 3. Ahhoz, hogy a háromszázforintos órabér és aSzekszárdrajövetel költségei, ami önöket terheli, milyen anyagi hátrányt jelent, hadd ne fejtsem ki véleményemet. Legfeljebb annyit, én nem panaszkodnék emiatt az önök helyében. De ezekből a soraikból arra következtetek - mivel önök nem mellékesen ügyintézni, vásárolni, ismerőst látogatni jönnek -, hogy divatból teszik. Netán azért, hogy ne mondja a szép summát leszurkoló tanulójuk: még csak Szekszárdra sem. megyünk? Bezzeg a többiek! 4. És egy apróság. íiják, hogy nem hivatalosfelméréseik szerint anomális szekszárdi közlekedők túlnyomó többségét nem bosszantják. Én sok-sok helybélivel beszéltem dolgozatom megírása előtt, s egytől egyig mérgelődtek a máshonnan jött T-betűs autók inváziója miatt. Ebből következik, hogy a szekszárdi közlekedők java része nem normális. Önök találták meg a normális kisebbséget, akiknek többségét... Egyébként, mi, állítólagos nem normálisok sem a kezdők esetleges ügyetlenkedései miatt mérgelődünk Ez még gyakorlott pilótáknál is megbocsátható. Hanem kizárólag azért, mert az amúgy is túlzsúfolt várost éppen a csúcsforgalom idején használják tanpályának önök, növelve ezzel a közlekedési dugók számát, nem is beszélve a levegő mérgesgáztartalmáról, ami ilyenkor sokszorosa az egészségileg elviselhetőnek. 5. Arabusul valóban nem tudok, nem is tanultam. És, bár negyedszázados újságírói pályám során ezzel nem dicsekedtem, most mégis örülök, hogy engedve a szülői terrornak, annak idején tűrtem, hogy ragadjon valami rám latinórákon. Mert így, indokolhatom Cicero nyelvén, hogy soraim azért is kizárólag a szekszárdiakért szóltak, s nem a klasszikus műveltségű oktató urak ellen mert:Aquila non captat muscas. (Azért, hátha valamelyikük éppen ezen az órán hiányzott, ideirom magyarul is: A sas nem fogdos legyeket.) Ismételten szíves elnézésüket kérem, ha esetleg, a szekszárdiak érdekében, egészségüket féltve, minden szándékom ellenére, megbántottam önöket. Szepesi László Szerkesztési elveinket ért kifogásról csak annyit: minősítsen az olvasó! (A szerk.)