Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-26 / 4. szám

10 , SZEKSZÁRDI VA SARNAP 1992. JANUÁR 19. Beatles Szekszárdon Testbeszéd, avagy gesztusaink szótára Vaskeréken Tornióba II. „Megváltani" a finn határt * „Csak látnék a másik gondolataiba! Most mi járhat a fejében? Ilyen és ehhez hasonló óhajok hányszor fogalmazódtak meg bennünk és hányszor konstatáltuk megnyugodva: milyen jó, hogy mosolyunk mögé nem lát senki... De vajon tényleg nem vagyunk kiismerhetők, biztonsággal behúzódhatunk gesztusaink, arckifejezésünk megfejthetetlen, vagy éppen félrevezető bástyái mögé? Allan Pease Testbeszéd című kötetét elolvasva korántsem érdemes effajta megtévesztéssel próbálkozni. Érdekes technikákat, és nem mindennappi látásmódot tár fel ugyanis az angol szerző, amellyel bármelyikőnk képes lehet a gesztusokból a gondolatot „elolvasni", megfejteni. A szerző kereskedelmi utazóként, de nevezzük nevén, ügynökként került ezerszámra kapcsolatba az emberekkel és miközben egy-egy termék megvásárlására próbálta rábeszélni őket, megfigyelte reagálásukat, magyarázatot keresett viselkedésük legapróbb részleteire. Elemezte mozdulataikat. Ebből született meg a sajátosan érthető és megtanulható nyelv, a testbeszéd. Az úgynevezett szájőrzés, orrérintés, sőt a szemdörzsölés is jelezhet adott esetben hazugságot. A füldörzsölés mintegy jeladás arra, hogy most már ő szeretne be-, szélni, eleget hallott, míg a nyakvakarás együttérzést sugall: „meg tudom érteni a maga érzéseit". Jó tudni, ha beszélgetőtársunk ujját a szájába teszi, bátorításra, megnyugtatásra vár, míg a gallérhúzogatás gesztusa jelzi: a másikban tudatosult, hogy sejtik a hazugságát. Bár az sem kizárt, hogy emberünk dühös, vagy csalódott és friss levegőt kell engednie a nyakához... Aki értően figyeli az embereket, annak beszédes lehet a távolságtartás, a térben történő elhelyezkedés, a tenyér, a kéz és kargesztusok, a láb mozdulatai, a szemjelzések, de hasonlóképpen az iroda, a szoba bútorainak elhelyezése, az asztalok és ülésrendek, a státusszimbólumok megjelenése. Egyszóval minden apró momentum, nüansznyi rezdülés. Ebből a köznapi nyelven íródott okos könyvből tudtam meg például: ha valaki társaságban mosolygós arccal, keresztbefont karral, lábbal áll és beszélget, akkor az illető nem tudott feloldódni, nincs önbizalma. A feszültségoldás jelei, ha megszűnik a védekező állóhelyzet, két lábfej egymás mellé kerül, a kar kimozdul a helyéről, beszéd közben a tenyér elővillan, netán csípőre vagy zsebbe kerül. Az ember egyik lábára dől, másikkal az általa legérdekesebbnek tartott személy felé fordul... Mindennek megértéséhez Allan Pease könyve csak segítséget ad, az igazi gyakorlást az élethelyzetek produkálják. A legjobb tehát kedves olvasó, ha rögtön nekilát és az önhöz legközelebb álló személyt alaposan szemügyre veszi... - takács Miután megérkeztünk Moszkvába, nemigen volt más dolgunk, mint vonatjegyet szerezni. Némi sorállással és kisebbfajta szerencsével ezt is megoldottuk. Tavaly még lehetett rubelért vonatjegyet venni Európa bármely részére, ezt akartuk kihasználni. Sikerült. Moszkva-Rovaniemi-Moszkva útvonalon, négy darab első osztályú retúrjegy 2100 rubelbe került ez akkor még kb. 1400 Ft volt. Ez a vonat már nem hasonlított a régi szocialista vonatokra. Első osztályú fülkéi „minden képzeletet" felülmúlnak. Kényelem, tisztaság. Az étteremkocsiban minden nagyon drága, legalábbis ottani viszonylatban. A határra érkezve sajátos eljárásnak vagyunk szenvedői. Felszállnak a vámosok és a tőlük megszokott intelligenciával nekiálltak vodkát keresni. ÉLMÉNY! Először kiforgatják az összes zsebet, aztán a táskák következnek, majd maga a kupé. Begyakorolt és határozott mozdulatokkal szedik ki az összes csavart, és pillanatok alatt megnéznek minden kis zugot. Kivéve egyet. Ez az, amit mindenki arra használ, hogy busás haszon reményében szeszes italt csempésszen Finnországba. A befektetés persze megtérül. Aki Moszkvában megveszi a Napóleon konyakot másfél dollárért és eladja Helsinkiben negyvenért - az azt hiszem, jól járt! Főleg, ha ebből tizet visz át azon a bizonyos naton. Vainikkalába átérve az embert különös érzés keríti hatalmába. Egyrészt boldog, hogy megúszta az egészet és végre egy civilizált országban van, ahol nem kell mindenkit lefizetni, nem kell sorban állni, másrészt viszont azon kezd el gondolkodni, hogy mit is kezd ennek lehetőségével. Hiszen már az étteremben rá kellett jönnünk, hogy a kávéért annyit fizettünk, mint Moszkvában egy ebédért... Rihimákii átszállással körülbelül egy napot töltöttünk utazással. Vasárnap este érkeztünk Sievibe, ahol Dobai Tamás szekszárdi zongoraművésznél aludtunk. Másnap reggel indultunk Tornióba, ahol - mint kiderült - már aggódtak értünk, ők ugyanis péntekre vártak bennünket. Ehhez képest csak három napot késtünk. Érkezésünkkor az ez évi költségvetés vitája zajlott, így kisebb nehézségekbe ütközött, hogy riportot készítsünk Hannes Manninen úrral, Tornió polgármesterével. Az ebédeszünet azonban megoldotta gondunkat, így megtörtént a nagy találkozás. Az ott elhangzottakról következő számunkban olvashatnak. (Folytatjuk.) GAJÁN SÁNDOR Szekszárd nagy sikerű koncertet adott az Arizona Színház (volt Thália) négy művésze - Mikó István, Incze József, Forgács Péter és Győri Péter - Lennon és McCartney legismertebb dalaiból. A Babits Mihály Művelődési Ház színpadán az Ifjúsági bérlet előadásaként hangzott el a koncert, aminek erénye éppen abban volt, hogy a neves színészek nem elsősorban utánozni akarták a Beatles-fiúkat, hanem ifjúkoruk nagy rajongását a klasszikussá vált dalokkal idézték fel. Közösen zenéltek. És mint a koncert mutatta, ez nem zenei nosztalgia, hanem nagyon is élő muzsika, immár többedik generáció dúdolja. KAPFINGER ANDRÁS képriportja