Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-20 / 38. szám

1992. SZEPTEMBER 20. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Szekszárdi történetek Régi látnivalók A gyermekkorban látott, meg­ismert dolgok örökre bevésődnek. Egyszerűen nem lehet őket elfelej­teni. Sokszor a pár napos dolgo­kat is elfelejtjük, a régiek pedig rögződnek. Ki érti ezt? Sok dolog épült ebben a város­ban az utóbbi évtizedekben, de el is tűntek kisebb és nagyobb látvá­nyosságok. Egy párról hadd me­séljek. A kórház mellett, volt egy kis szűk utca. Ott ahol a Köjál áll, ami már nem is Köjál, csak úgy hívják. Ez a csúnya név a rend­szerváltás egyik áldozata. Na, szóval ebben az utcában volt két dolog, ami eltűnt. Az egyik volt egy kötélgyártó, aki természetesen kötelet gyártott, a másik dolog volt az ecetgyár. Az ecetgyárban sosem jártam, foglalmam sincs ma sem, hogyan készül az ecet. De érezni nagyon lehetett. Beterítette illatával az egész környéket. A kötetet viszont az utcán fonták, ha ugyan ez a pontos kifejezés a kötélcsinálásra. Öreg volt a mester és azt hiszem családi alapon ment a dolog, ahogy ez természetes is. Hosszan kihúzták a sok-sok vékonyabb madzagot, mígnem kötéllé állt ösz­sze a fonat. Vékonyabb, meg vas­tagabb is készült, jó volt nézni. Öreg, rém egyszerű szerszámok, meg kender - nem műszál, akkor ez nem volt - kellett a kézügyesség és tudás mellé és kész. Ilyen egy­szerű volt. A legtöbb dolog ilyen csodálatosan egyszerű. A Skála helyén állt sarokház­,. ban a Petrits nevű mester cukor­kát gyártott, amíg hagyták, mert az ötvenes években bezárt a mű­hely. Rém érdekes volt, ahogy az utcáról bebámultunk a színes cu­kortengerre. Hosszan húzta vala­miféle prés, aztán elvágta kicsi, apró darabokra, ahonnan termé­szetesen nem tíz dekányi tömeget tartalmazó adagokba került, ha­nem ömlesztve, amelyet aztán a boltos, a kereskedő szépen kimért öt- meg tízdekés adagokba, fehér papírzacskókba. Nagyon sok pék volt a város­ban, akik, ha odavittük a kenyér­tésztát szépen elkészítve, kosár­ban, szóval ezek a pékek azt kisü­tötték. Kicsi, egészen kicsi péksé­gek is voltak, de például az Er­dős-pék a Rákóczi utcában, a mai főiskolával szemben, az nagy és látványos dolognak tűnt nekünk gyerekeknek, be-be szökdöstünk és bámészkodtunk, tetszett a do­log, mint ahogy minden ilyesmi. A külső szemlélő számára látványos és érdekes - de főleg maradandó élmény. - lüke ­Találós kérdés ^ A szekszárdi piacról az I. Béla király nevét még mindig nem vi­selő, hanem egyszerűen csak a Bélákról elnevezett térre egy kis közön lehet feljutni. Az út felfelé kaptatós, lefelé bicsaklító. Sajnos elfelejtettük megkérdezni az itte­ni egyetlen bolt, a „Stefi" névre hallgató kis üzlet tulajdonosát, hogy vásárlói testi épségük veszé­lyeztetése nélkül látogatják-e? A névtelen, de mindig nagy gyalo­gosforgalmú kis köz esőben és télen síkos, az azonban tagadha­tatlan, hogy minden időben sár­mentes. Ugyanis valamikor az ántivilágban kikövezték. Csak azt nem tudni, hogy ki­nek az utasítására. Netán a régi megyeházát építő Pollack Mihály kívánta így vagy maga Probus ró­mai császár, akinek állítólag az it­teni szőlőkultúra elterjesztését köszönheti a város. Sokan gyanítják, hogy ez utóbbi... O. I. Evangélium Márk evangéliuma 7, 37. Sokféle színdarab, költemény vagy más művészeti alkotás fogalmazza meg a Szecsuáni jólélek c. dráma központi mondanivalóját: az istenek eljöttek a földre, hogy egy igazán jó embert keressenek - de nem találtak... Pál apostol is keserűen fogalmaz: nincs, aki jót cselekedjék, nincs egyetlen egy sem. Ha körülnézünk, s őszintén magunkba tekintünk, rá is kell bólinta­nunk. Valóban nincs.... nincs aki tökéletes lenne, nincs akinek ne lenne hibája. El lehet mondani emberekről, hogy ezt vagy azt jól tették, segítettek, támo­gattak valakit, de a jótettek mellett árnyékként mindig ott van, hogy ennek elle­nére ez és ez a hibája. Itt jót tett, de ott szeretetlen volt, XY-nal kedves volt, de másokkal mogorván viselkedett, Z-nek segített, de közben másokon átgázolt, kollégáival kedves, de a családjában elviselhetetlen... Nincs olyan, akiről csak jót lehetne mondani. Hát, igen, nem vagyunk töké­letesek - legyintünk - s már is megyünk tovább, egyre lejjebb adva igényeinket, egyre alacsonyabbra téve a mércét. Nincs aki mindent jól csinál. De mégis, mégis volt, s van. Volt, amíg itt élt, de ma sem emlék, hisz hitünk szerint él, s a vele élő emberek megtapasztalják, hogy az állítás ma is igaz: „Mindent helyesen cselekedett" - hangzik Márk evan­gélista megjegyzése, aki a süketnéma ember meggyógyításának történetéhez fű­zi ezeket a szavakat zárásként, s még hozzáteszi: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé. S mivel volt, és van valaki - Jézusnak hívják - aki mindent jól cselekedett és tesz: ismét van mérce, amihez lehet és érdemes felnőni. S ha a tökéletességet elérni sohasem tudjuk (nem is ezt váija tőlünk az Isten), egyre jobban felnőni, a mércéhez közelíteni lehet: munkában, emberekhez való viszonyunkban, ma­gánéletben és közösségi létben egyre többet jól és jót. Aki elkezd ezzel kísérletezni, s edzésben van a magas mérce elérése felé, az átéli, hogy Jézus magas mércéje nem félelmet keltve letaglóz és lebénít, hanem lelkesítve lendít és felemel. Ezért örömhír a márki megjegyzés: Mindent helye­sen cselekedett... HAFENSCHER KÁROLY evangélikus lelkész Mária-ünnepek A hagyomány szerint Kisasz­szonynapján vagy az ehhez legköze­lebb eső vasárnapon tartják meg vá­rosunkban a remetei búcsút. Idén szeptember 13-ára esett ez az egyházi ünnep, ehhez kapcsolódóan kértük meg Farkas Béla plébánost, hogy ál­lítsa össze lapunk számára a Mária­ünnepek egész éves kalendáriumát. Mária-napi ünnepek: December 8. A szeplőtelen fogan­tatás ünnepe. Január 1. Mária anyaságának ün­nepe. Január 2. Gyertyaszentelő boldog­asszony. 40 nap telt el Jézus születé­se után. Március 25. Gyümölcsoltó bol­dogasszony. Gábor angyal hírül adta Jézus fogantatását. (Ettől számítjuk a kilenc hónapot karácso­nyig.) Július 2. Sarlós boldogasszony. Mária testével a magzattal elment meglátogatni rokonát Erzsébetet. Augusztus 5. Havas boldogasz­szony. Egy öreg házaspár Rómában a vagyonát nem tudta kire hagyni, ál­mukban megláttak nálunk egy havas dombtetőt és ott kápolnát építettek. Augusztus 15. Mária halála. Az Úristen, elszenderülése után Máriát felvitte a mennyországba. Hisszük azt, hogy Mária teste is az égben van. Szeptember 8. Kisasszony napja. Szűzanya születése napja. A szek­szárdiaknak ez a nap a Remete napi búcsút jelenti. Szeptember 12. Mária nevenapja Szeptember 15. Fájdalmas szűz­anya. Hétfájdalmú szűzanyának is mondjuk. Megjövendölték, hogy szí­vét hét tőr járja át, ugyanúgy ahogy fia testét. Ezért ábrázolják sok képen a szűzanyát, hogy szívét tőrök járják át. Október 7. Rózsafüzér királynőjé­nek ünnepe. Október 8. Magyarok nagyasszo­nya. Lejegyezte: - sas ­Fotó: - ka -

Next

/
Thumbnails
Contents