Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-30 / 35. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. AUGUSZTUS 30. Szép lassan elkoptak a területek... így parkolu Parkolóház a piact< A hét két napján levetkőzi városunk komolykodó megyeszékhelyi arcula­tát és kis időre az egykori mezőváros miliőjébe csöppenünk. Szerdán és szombaton piacnap van Szekszárdon. Ilyenkor nyüzsög és bosszankodik a város. Igen, bosszankodik, mert jó esetben is negyedórákba telik a parkolás és ha azt gondoltuk, hogy egy tenyérnyi üres helyre jó manőverrel landolunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mire indulnánk, valaki bezárt bennün­ket. Szóval lehet autóval közlekedni kis városunkban, csak éppen nem ideg­kímélő dolog. A felparcellázott Béla tér parkoló­helyei kiváló reflexszel, vagy nagy szerencsével foglalhatók el első neki­futásra és a vármegyeháza elől, a bí­róság mellől kiszorult autósok nagy előszeretettel hagyják autóikat az au­tóbusz-megálló forgalomtól elzárt te­rületein, vagy a börtön közelében. De nem kell meglepődni ilyentájban azon sem, ha az egyirányú utcában szemben közlekednek velünk, csúcs­időben szabad a vásár. Csakúgy a Garay téren, ahol a fizetőparkolóban olykor kettős sorban várakoznak a járművek és ha a túloldalon lévő taxiállomás telve, akkor patinás vá­rosközpontunkra tekintve elmond­hatjuk, az autók városa vagyunk. Elkoptak a területek Néhány évvel ezelőtt még tehe­tősségünk jelképe is lehetett a tény: Szekszárdon az országos összehason­lítás alapján legtöbb autót számolták egy lakosra vetítve. Akkor legfeljebb a műemlékvédelem szakemberei hal­latták hangjukat, néhány lokálpatrióta figyelmeztetett, milyen veszélyforrást rejt a túlzott mértékű motorizáció, a sajátos szerkezetű, alapjában a száz évvel korábbi állapotot, nyomvonalat megőrzött úthálózat. Ezúttal egy lát­szólag jelentéktelen, ám a közlekedés infrastruktúrája és főként a városla­kók közérzete szempontjából húsba vágó kérdésnek jártunk utána: hol és hogyan parkolhatunk Szekszárdon? - Az általános rendezési tervek tar­talmazzák a közlekedés céljára szánt területek, a várakozóhelyek elhelyezke­dését, a részletes tervek pedig már a konkrét helyet, alapterületet, nagysá­got, darabszámot - mindent megad­nak. A normatívákhoz, vagyis a köz­ponti előírásokhoz kell alkalmazkodni, amelyek megszabják, hogy adott intéz­ményhez, funkcióhoz, épülethez, mek­kora parkolóterületet kell létesíteni ­mondja Szeleczki József, a polgármes­teri hivatal irodavezetője. A gond a megvalósítással kezdő­dik. Először megépítik az adott léte­sítményt, aztán a pénzügyi lehetősé­gek arányában következne a parkoló. Ez az, amire évtizedeken keresztül nem maradt pénz, hiszen sokkal foj^ tosabb beruházásokra kellett a fori^^ és minden talpalatnyi terület, így koptak el szép lassan a szóba jöhető területek a centrumban. A szakem­ber ugyanakkor nem a szakma védel­mében, hanem az objektivitás miatt hozzáteszi: már a hetvenes évek vé­gén foglalkoztak a tervkészítők par­kolóház létesítésének gondolatával. A Gemenc Szállótól északra, a Wosinsky lakótelep határán lévő ga­rázssor helyére, illetve az Arany Já­nos utcába készült el egy parkolóház terve. A papírra vetett elképzelések azonban nem keltek életre, a megbí­zók valami oknál fogva visszaléptek. A többszintes parkoló gondolata az­tán újra és újra előbukkant, meglepő talán, de ma is létezik egy tanul­mányszintű terv a piac parkolójára, il­letve egy rendezési tervjavaslat a Ská­la parkolójának átalakítására. Ez utóbbi csak az áfész-szel kötött mea^ állapodás után kezdődhet el. ^P Járdaszél és mellékutca... Mondhatja persze bárki, a távoli jövő, az illúziók helyett maradjunk a fóldön, a nagyon is zsúfolt utakon. Az elmúlt egy-másfél évtizedben azért gyarapodtak valamelyest az au­tósok lehetőségei, a Domus körötti terület, a volt szakszervezeti székház, a bank környéke, a kórház tövében kijelölt parkolóhelyek azonban idővel szűknek bizonyultak. Az elmúlt né­hány év pedig szinte kaotikus helyze­tet teremtett. A terjeszkedő városköz­pont, a napról napra megnyíló új üz­letek, irodaházak, bankok mind-mind tovább geijesztik, akkumulálják a for­galmat. Kényszermegállóhellyé válto­zott a Széchenyi utca két szélső sávja és a Rákóczi utcában beindított buti­kok, autóskereskedések, üzletek, iro­dák is nehezen megközelíthetők, ha az ember nem kormányozza gépko­csiját a keskeny járdaszélre. Itt még ahhoz az egyébként városszerte ta­pasztalható gyakorlathoz sem folya­modnak az autósok, hogy a keskeny, mellékutcákban álljanak meg. Állandó a közlekedési kavalkád az Augusz utcában Ez is Szekszárd belvárosa A Széchenyi utcában ki figyel a táblára?

Next

/
Thumbnails
Contents