Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-23 / 34. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. AUGUSZTUS 30. Szekszárdi történetek Közlekedni helyileg Egy varos liclyi közlekedésének megszervezéséhez, ahhoz, hogy ezt az ott lakók megszokják, kívülről fújják az indulási helyeket és időket, szóval ehhez sok év kell. A kezdetek elég régiek. Olyan huszonöt évesek. A vénebb városlakók emlékezhetnek még az indulásra. Hogy melyik járat volt az első, nem tudom, de kelet-nyugati irányban akkor is járt már az egyes és hát volt észak-dél irányú járat is, hiszen a város végein voltak azok az üzemek, ahova az utasokat el kellett szállítani. Ez a dolog elég nehezen indult. Emlékezem olyan megállókra, ahol bizony lasszóval kellett fogni utast, mert hát a szekszárdi ehhez a dologhoz nemigen volt szokva. Fizessen, hogy a város másik végére menjen? Hiszen itt nincsenek is távolságok. Abban az időben, a hatvanas évek közepén, tényleg kisebb volt ez a város, de azért már a műszergyárba inkább busszal közlekedtek, csak kevesen kocsival, meg gyalog, vagy biciklivel, motorral. A munkásember, a parasztember is megszokta azonban a jót. Ez esetben az autóbuszt. Egyre többen vették igénybe. Pár év múlva már a diákok sem nagyon gyalogoltak mondjuk a Remete végéről a gimnáziumba, hanem felültek az l-esre. Parásztáról egészen a TÁÉV-ig vitt a 9es. Ezek bizony nem kis távolságok, pláne, ha az ember cipekedik, vagy nincs ideje ennyit gyalogolni, ami hát egészen természetes. Erre az időszakra tehető, amikor az emberek egyre inkább kezdték elhagyni a várost. No nem egészen, csak úgy hét végére. Sok ember vett, telepitett szőlőt, ahova manapság bizony egyre inkább busszal jár. Mert, hogy akkor ihat, meg már a Trabant is drága. Felment a város a hegyre, a valamikori szőlők helyén emeletes házak vannak, a szőtök pedig egyre inkább a-szélre kerültek, de legalább az távol van a város zajától és a helyi járat odavisz, ami persze szintén nem olcsó manapság, de hát mi az, ami olcsó? A jövőt még nem láthatjuk. Milyen lesz, hogy lesz? Olcsóbb biztos nem lesz, de talán gyakrabban jár, talán majd jobb, szebb buszok is lesznek. Tisztábbak, kényelmesebbek. Amikor talán már mi is jobban vigyázunk, nem rongálunk, csak utazunk, mert a helyijárat arra való. r tüke Az uram még az első háborúban tűnt el" A kis ház az utcáról szinte alig látszik. Előbb túlmegyünk, majd visszafelé találjuk meg a Bethlen Gábor utca patak felőli oldalán álló, huszonhatos számú házat. Jöttünkre Buksi, aki jelenlétére a „Vigyázz a kutya harap" tábla is figyelmeztet, éktelen csaholásba kezd. Juli néni lánya, aki maga is 1913-ban született, nyugtat. Nem kell félni, a kutyának csak a hangja nagy. A belső szobában, az ágy szélén ül Debreceni Istvánné, született Balogh Julianna, Szekszárd város legidősebb lakója. Mire e sorok megjelennek, betöltötte századik életévét. 1892. augusztus 21én született. - Nem itt, nem ebben a házban, de itt a folsővárosban születtem mondja. - Reformátusok vagyunk, itt éltek a szüleim, a nagyszüleim, mindannyian a közelben. A fiamnak nagyon tetszett ez a ház, amikor eladó lett, 1936-ban megvettük. Juli néni jöttünkre tiszta kötényt vesz, kendőt köt, majd kiülünk a tornácra beszélgetni. / - Tudja, itt szoktam üldögélni mondja. - Nézelődöm, vigyázom a házat. A kertbe már nem tudok kimenni, aztán napközben is elszundikálok néha, mert éjjel rosszul alszom. - Segít, amennyit tud - mondja a lánya -, ha tésztát gyúrok, elcsipegeti a csipetkét, vagy a kiscsibéknek a száraz kenyeret, meghámozza a krumplit, szóval igyekszik hasznossá tenni magát, de hát sajnos egyre gyöngébb. Juli néni egykor volt'féijére, a fiára emlékszik. - Elvitték az első háborúba és azt se tudjuk, hol halt meg. Csak az értesítés jött. Itt voltam terhesen a fiammal, özvegyen. A gyerek sosem látta az apját, az se érte meg a fia születését. A szülőknél laktunk a két gyerekkel, aztán minden munkát, a férfimunkát is nekem kellett csinálni. Kocsiztam, hajtottam a lovakat, ha kellett permeteztemMs. Volt négyezer öl szőlőnk, kellett a munkát bírni. - Akkor betegedett meg - szól közbe Júlia lánya. - Nagy melegben permetezett édesanyám, aztán a hideg permetlé a hátára folyott. Megfázott, tüdőgyulladást kapott, később tüdővérzést. Pesten a Rókus kórházban kezelték. Az orvos azt mondta, az őszt sem éri meg. Ez 1936-ban volt, és látja, milyen szép kort megélt. - Nehéz volt az élet, a megélhetés, a fiam azért is jelentkezett rendőrnek. Pedig jó szakmája volt, kőműves. Ott van a szobában, az ágyamnál a képe, meg a társaié. A budapesti rendőrség iskoláján végeztek 1939-40-ben. Aztán, amikor Buda elesett, ő is odaveszett. Be kellett vonulniuk, de alig mentek valamit, már elfogták őket az oroszok. Az első háború a férjemet, a második a fiamat vette el. Itt maradtunk ketten a lányommal. Éldegélünk csendben. Tudja, sokat köhögök, rosszul álszom és a gyógyszer is nagyon drága lett. A barátságossá szelídült Buksi, Juli néni lábánál vackolta el magát, verőfényes délutánban a panaszos^® szavak ellenére minden szép, békés. Az előszobában látott kép jut eszembe. „Júniusi táj szivárvánnyal", a kép a Tolnai Világlapja valamikori mellékleteként jelent meg. Most az előszobát díszíti, talán állandó reményt adva. Mert Juli néni elmúlt száz éve biztos, hogy sok szépet is adott, de szivárványosnak nem mondható. T.J. FOTÓ: K. A. Fel a szemüveggel! A nyár beköszöntével nemcsak egy új fürdőruhára, pólóra, cipőre vágyunk, de a napszemüvegünket is szeretnénk kicserélni. Hogy milyen is az új napszemüvegdivat? Erre igazán könnyű válaszolni: minden divat, ami jól áll. Még a „szélsőségek" is. A nagy látóterű és nyújtott formájú, nőies, úgynevezett cicás szemüveg is egyaránt menő, de a Lennon-féle kerek, kicsi is. Az egyetlen, ami nem divat: a nagyon szögletes. Az igazán sláger a tarka, élénk, türkiz, piros, bordó, zöld színű fémilletve műanyag keret, amit fiúk és lányok egyaránt hordhatnak. De természetesen nem mindenki viselhet mindent. A tökéletes szemüveg kiválasztásához az arc, a bőr, a szem és a haj színét is figyelembe kell venni, de a szemöldök és a száj ívére, az arc formájára is érdemes odafigyelni. Sokan azt gondolják, hogy nagy kerek archoz kerek szemüveg illik. Ez tévedés. Inkább az ellentétekre kell építeni. A színeknél is az ellentétekre és a harmóniára kell ügyelni. Sápadt embernek nem ajánlanak kék, sem fehér keretet, inkább színeset, pl. élénkítő rózsaszínűt. A pirosarcúaknak pedig inkább szürkét, zöldes, kékes árnyalatokat javasolnak a szakemberek. Az idén is hódítanak a titokzatos tükröző szemüvegek, valamint az átmenetes színezés is „dívik", ahol a szem átlátszik, az üveg alulról felfelé sötétedik. Kinek mi tetszik. Tessék választani! VARGA DEBORAH