Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

1992. AUGUSZTUS 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Amikor június első napjaiban bevágott hozzám - mint megannyi újvárosi polgártársam­hoz - a villám, nem sejtettem, hogy az igazi becsapódás még ezután következik. Zsebben a Hungária Biztosító Rt. úgynevezett Család-Otthon biztosítással korai volt az öröm. Mint utólag kiderült, azt sajnálhatom, hogy a villám kegyes volt hozzám: az ominózus napon is összeköttetésben levő televízióban és magnóban „ugyan" 10-15 ezer forint kárt okozott, de a biztosítói logika erről „nem bír tudomásulvétellel". Azt mondja, sajnálja, de nincsenek tárgyi bizonyítékok, égést, olvadásnyomot, kormot, miegyebet követel. Nem kaptál a totál­kárral majdnem egyenértékű villámcsapást, akkor nincs miről tárgyalni - mármint a Hun­gáriánál. Mert az AB - ez itt most nem a reklám helye - egy tőlem alig több, mint kétszáz méterrel odébb lakó esetében, az enyémmel egy az egyben megegyező kárt megtérített. Mi pedig mondhatjuk a magunkét, fellebbezhetünk, akár mellékelhetjük a mikroelekt­ronikában egy biztosító-kárszakértőnél valamivel magasabb szinten álló szakszerviz véle­ményétjelesül: ilyen hibatípusok egyidejű, egymás melletti előfordulása kizárólag valami­lyen külső erő - lehet ufó is - hatására következik be. Partnerünket ez sem hatja meg. Szél­malomharc... - ha egyszer odafont valakik eldöntötték, hogy a tévéviharkárok rendezése ­esetleg logikus következményeként a cég momentán érvényes gazdasági mutatóinak - nem aktuális. Mi pedig, kedves villámkárosultak, csak dühönghetünk. Úgy érezzük, hogy rajtunk akar­ják behozni azokat a milliókra rúgó pénzeket, amiket mondjuk a megrendezett autólopások címén - tehetetlenségükben - a gazfickóknak kifizettek. Becsapódtunk... _ bégyé ­Mindenki másképp csinálja? A múlt nap azt hittem, eltévedtem. De nem: a színhely Szekszárd, Találka tér... Kánikula, igazi fagyiszezon. A pult mögött bájosan cserfes kismama. Fecseg, megosztja örömeit. Ötszázassal fizetek, de semmi meg­jegyzés, a megszokott fintorok is elmaradnak. Mosolyog, visszaad. Egészségemre kívánja a színes gombócokat, s köszön: máskor is visszavár. No, gondoltam, ez így nincs rendjén. Én nem ehhez vagyok szokva! Néhány nap múlva ismét visszatérek. Á, lám, másik kiszolgáló van! Habozok egy kicsit a választásnál. Semmi türelmetlenség. Gyors kiszolgálás, néhány kedves szó, mosoly, kö­szönés. Máig azon töröm a fejem, mi lehet a turpis­ság a dologban... (Mellesleg a fagyi is nagvon finom.) _ ^ _ örök szexbomba Marilyn disszidált - a drámai szerepekért Natasha Lytess, Marilyn első be­szédtanára olyan tanítványt kapott, hogy nem hitt a fülének. A szőke csoda motyogott, félműveltekre jellemző sznob kifejezéseket használt (rosszul), félreidézett, s vagy totális hülyének vagy egészen naivnak tűnt, amikor megszólalt egy társaságban. De volt benne egy természetes éhség a szépre, a művészetre, a tudásra. 1947-ben beiratkozott a világhírű színészstúdióba, ahol Sztanyiszlavsz­kij-módszerrel választották ki az igazán tehetséges növendékeket a féltehetsé­é közül. Ide járt Brando és James n is. A stúdió az amerikai értelem­liberális baloldali szellemiséget képviselte, mindig akadt egy anarchis­ta, kommunista, szocialista, akinek ra­dikális nézetei gondolatokat ébresztet­tek Marilynben. Nem fogalmazott ő meg semmiféle ideológiát, de ösztönö­sen vonzódott a politikai liberalizmus­hoz és csodálta Arthur Millert, pedig sohasem találkozott vele személyesen. Az éjjeliszekrényén is az ő fényképe állt. Marilyn 1949-ben, huszonkét éves korában találkozott Johnny Hyde-dal, akinek karrierje kibontakozását kö­szönheti. Hyde 53 éves volt, s az egyik legzseniálisabb, hollywoodi mene­dzserügynök. És 1950-ben Marilyn Monroe megkapta élete első igazán je­lentős szerepét - hála Johnny-nak ­John Huston filmjében, az Aszfalt Dzsungelban. A bomba robbant. Már a New York Post és a Herald Tribüné is dicsérte. Darryl Zanuck, a Fox Stúdió feje hétéves biztonságot ajánlott -, de a szerződéssel csak fizetést ígért, szere­pet nem garantált. Pici lehetőségek jöt­tek, többnyire egy-két villanás, néhány mondat. Marilyn-nek annyi szabadide­je maradt, hogy nyugodtan beiratkoz­hatott a Los Angeles-i egyetem művé­szettörténeti szakára. Aztán egy szí­nészkolléga jóvoltából megismerke­dett a rövid hollywoodi látogatásra ér­kezett Arthur Millerrel. „Miss Monroe érdekes hölgy. Ön lát, amit lát, de higy­je el, Freudról is van mondanivalója" ­így ajánlotta az író figyelmébe Ma­rilynt. Sokak szerint Marilyn azért ko­sarazta ki Johnny Hyde-ot, mert remél­te, hogy Miller elválik miatta. Mások esküsznek rá, hogy Marilyn teljesen kiesett az író emlékezetéből, mire Mil­ler hazaért New Yorkba. De alig kellett néhány hónap, és a Pulitzer-díjas drá­maszerző sem engedhette meg magá­nak, hogy ne tudja, kicsoda Marilyn Monroe. 1952. március 13-án egy falinaptár­ban, nem sokkal később pedig a Play­boy magazin dupla belső oldalán tün­dökölt a meztelen Monroe. A fotók jó­val korábban készültek - Tom Kelley, a fényképész szabadon értékesíthette őket a Marilynnel aláírt szerződés ér­telmében. A Fox Stúdió vezetősége kupaktanácsot ült. Le kell tagadni! Meg kell tagadni! Vagy talán mégsem? Marilyn lepődött meg a legkevésbé, amikor a sors iróniája folytán nem egy drámai alakítás, hanem egy világraszó­ló botrány lökte őt ki az ismeretlenség­ből a csillagos hollywoodi égre... A stúdió kapitulált, mert sok pénzt látott Marilyn váratlan sikerében. Min­den forgalmazó „azt a szőkét akarta",' mert rájön be a néző. És film filmet kö­vetett. Udvarló udvarlót. Míg nem lé­pett be az ajtón Joe diMaggio, a legen­dás (már visszavonult) baseballsztár. 1954. január 14-én tartották az esküvőt - filmjeinek sikerét ezzel a hírrel koro­názta meg Marilyn Monroe. A házas­ság azonban mindössze 9 hónapig tar­tott. Marilyn nem Miller miatt disszidált New Yorkba. Ha „az urak szeretik a szőkéket", legyen az ő bajuk. Monroe­nak elege volt, hogy folyton ugyanazt kell játszania: az ostoba, fecsegős sző­két, akinek mindene kilóg a ruhából. Feladatot akart. A stúdió hiába dugta az orra alá a szerződést, hogy vállalja el az újabb és újabb ostoba szőkéket, s értse meg, ennél többre nem képes. Milton Greene lázította Marilyn-t: fe­lejtse el Hollywood-ot, jöjjön New Yorkba, az ő nevére lesz, aki pénzeljen egy olyan filmet, amiben lesz drámai szerep. 1954 karácsonyán kevesen sej­tették, hogy a Los Angeles-i repülőté­ren beszálló barnaparókás, szemüve­ges Zelda Zonkkal Marilyn int búcsút Hollywoodnak. New Yorkban beirat­kozott Lee Strasberg stúdiójába, újra találkozott Millerrel, aki valóban el­vált, valóban elvette Marilynt. A város­tól északra fekvő csendes, connecticuti házban élete legszebb éveit élte volna, ha meg tudta volna tartani a kisbabát. S ha Marilyn elhitte volna, hogy végre boldog. De újra nyugtatókat szedett, nehezen bírta az italt, önbizalma egyre mélyebbre süllyedt, mert - saját beval­lása szerint - nyomasztotta Miller in­tellektusa. Lojális volt a férjéhez, de Miller gyanúja szerint nem volt hűsé­ges. Már csak azért sem, mert engedett a nyomásnak - beismerte, hogy nem tud Hollywood nélkül élni... NÁVAI ANIKÓ Nyugdíjkérdések IV. A rokkantsági nyugdíj A rokkantsági nyugdíjnál minde­nekelőtt el kell különítenünk a baleseti rokkantsági nyugdíjat, mely utóbbi kö­rébe az üzemi balesetet szenvedettek tartoznak. Ha például valaki olyan köz­úti balesetet szenvedett, ami nem üze­mi baleset, akkor rokkantsági nyugdíjat és nem baleseti rokkantsági nyugdíjat kap. Ha nem üzemi balesetből ered a megrokkanása, akkor a nyugdíjkiszá­mítás módja és a nyugdíj összege ugyanannyi, mint a - nevezzük úgy ­sorsszerű megrokkanásából eredő nyugdíjnál. Ki jogosult rokkantsági nyugdíjra? Az, aki munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, s ebben az álla­potban javulás egy évig nem várható. Lényeges, hogy rokkantsági nyugdíjnál résznyugdíj nem létezik. Mitől függ a nyugdíj összege? Alapvetően három tényezőtől: életkorhoz kötötten a szol­gálati időtől, a rokkantság fokától és a jövedelem nagyságától. Nézzük elő­ször a szolgálati időt. A 22. életév betöl­tése előtt 2 év, 22. és 24. életév között 4 év, 25. és 29. életév között 6 év, 30. és 34. életév között 8 év, valamint 35. élet­év felett 10 év szolgálati idővel kell ren­delkezni ahhoz, hogy valaki a rokkant­sági nyugdíjra jogosult legyen. Gyor­san hozzáteszem, hogy mintegy garan­ciális szabály, ha valaki tanulmányai­nak megszűnését követő 180 napon be­lül szolgálati időt szerzett és 22 éves ko­ra előtt megrokkan, a szolgálati idő tar­tamára tekintet nélkül jogosult a rok­kantsági nyugdíjra. A rokkantság foká­nál az orvosi bizottság döntése alapján három csoport létezik. Akiket az orvo­sok a III. csoportba soroltak, azok 67%­os, az I. és II. csoportba tartozók pedig 100%-os rokkantak. A II. csoportba azok tartoznak, akik mások gondozásá­ra nem szorulnak, míg az I. csoportba a mások gondozására szorulók tartoz­nak. A rokkantsági nyugdíjnál ugyanúgy, mint az öregséginél havi átlagkeresetet számolok. A rokkantsági nyugdíj mértéke a III. csoportban, ha a munkaviszony két év­nél kevesebb, akkor a havi átlagkereset 51%-a, innen évente fél százalékkal emelkedik, 25 évnél a 63°/o-a, s az után egyenlő az öregségi nyugdíj mértéké­vel. A második csoportban a III. cso­port százalékértékéhez még 5%-ot, az első csoportban 10%-ot kell hozzáad­nunk. Fontos, hogy állapotrosszabbo­dás esetén az orvosi bizottság döntése után másik csoportba átsorolható, s így a rokkantsági nyugdíját fel kell emelni. Azonban az öregségi korhatár (férfiak­nál 60 év, nőknél 55 év) betöltése után ilyen címen rokkantsági nyugdíjat fel­emelni nem lehet. A rokkantsági nyugdíjnak is vannak minimumai. így a III. csoportban 5700, a II. csoportban 5996 és az első csoport­ban 6031 forint. Sorozatunk következő részében a nyugdíj melletti munkavállalás lehető­ségeiről tájékoztatjuk olvasóinkat. G. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents