Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

16 1992. AUGUSZTUS 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 hogy ki kellene menni, de mit is találnék már ott? Szülőfaluban búsulni is könnyebb Istensegíts neve ma: Tibeni. Háromszáznegyven házból áll, s mindössze két ember beszél magyarul: Nyisztor Márta és Szőts Gergely. Márta néni román tanítóhoz ment feleségül, így maradt itt. A családja elment. Apja Majoson halt meg, a testvére Kismányokon él. A hajdani Gáspár-ház szomszédságában lakik Szőts Gergely. - Tizennégy éves voltam, amikor 1941-ben elmentek innen a székelyek. Csak két család maradott itt. A mienk és a Nagy Andráséké. ottmaradt - Miért maradtak? - Nálunk sem maradt mindenki. Van testvérem Hidason, Bonyhádon. Ők kimentek, mert már volt családjuk. Én voltam a legkisebb. Apám pedig nem ment. Katona volt a második világháborúban, utána hadifogoly. Amikor végre hazajött, azt mondta, ő marad. A vasútnál jó helye is volt. Sokszor mondta, hogy az embernek a szülőfalujában még búsulni is könnyebb. A többiek aztán elmentek, szétszéledtek. Ki Kanadá•

a, ki Ausztráliába. Úgy elmentek, ogy vannak, akik még azóta se találkoztak egymással. - Gergely bácsinak hány gyereke van? Ki beszél itt magyarul? Istensegítsen (Tibeni) Szőts Gergely és Nyisztor Márta néni - Négy. A legnagyobb lányom Csíkszeredán lakik. Két lányom s egy fiam Szucsáván. - Beszélnek még magyarul? - Az a lányom, aki Csíkszeredán lakik, az igen, neki a féije is magyar. - A szucsávaiak? - Ők még értenek, de nem beszélnek. Románok közt, román iskolában tanultak. - S a felesége? - A feleségem román. Nem ért magyarul. Egymás között románul beszélünk. Juhok legelik a temetőt - Mi lett a faluban a régi épületekkel? - A katolikus templom a románoké lett, a plébánián orvosi rendelő van, a községháza helyén bolt. Az iskola még megvan, s áll néhány régi ház, mint például Györfi Lajosé, Szőts Istváné, Kilén Gézáé. - A vallását megtartotta? - Igen, római katolikus vagyok. Mondtam, a faluban már nincs katolikus templom, hát Radócra járok be istentiszteletre. S a temető? A bokrok még elárulják az egykori temetőkerítés vonalát. Egyébként mindössze néhány tövéig elkorhadt kopjafa tönkje, homokkőből faragott német feliratú síremlék jelzi, hogy hol járunk. A hajdani székely temetőben juhokat legeltetnek... Az itt maradottak a románoknak nyitott új temetőbe tették le halottaikat. Gergely bácsi édesapja a régi, édesanyja az új temetőben nyugszik. - Kivel lehet itt magyarul beszélni? - Hát nem vagyunk sokan. Márta nénivel szoktunk összejárni. Meg aztán csak visszajönnek ám a régiek közül, ha néhány órára, napra is. Vagy a gyerekek, vagy a rokonok. Megnézni, honnan mentek el. Elbeszélgetünk a régi dolgokról, ők, akik visszatértek, s én, a maradott... NAGY JANKA TEODÓRA Az 1948-ban bezárt régi magyar és német temetőben ma juhokat legeltetnek Szekszárdi történetek Olimpia után A Kosztolányi Gyuri dobta be a témát. Negyven évvel ezelőtt történt Szekszárdon. Ott, ahol ma a Garay Szálló mögötti csúf konyha áll, ezerkilencszázötvenkettő nyarán kerthelyiség volt. Ott ültünk vasárnap délelőtt és a Gyuri megemlítette, hogy akkor tulajdonképpen mikor kezdődik az olimpia? Ez az első olimpiai élményem és hát persze az, ami ezután következett, mert azokat a heteket bizony nehéz elfelejteni. Az egész ország, falu, város a rádió előtt ült, nem úgy, mint ma, hogy ha rádió, akkor viszem magammal mondjuk a kertbe, vagy a garázsba és míg dolgozom, addig is hallgatok valamit. Ez nem így volt az olimpiával. Mivel a rádiót nem lehetett csak úgy arrébb vinni, így hát a meglévő, többnyire nagy készüléket ülte körül a család, meg a szomszédság és hallgattuk, ami belefért. Volt a Szepesi Gyuri, meg a Gujás Gyula, a tévés Gujás Laci apja és hát ők ketten nyomták a híreket Helsinkiből. Hatalmas élmény volt. Maga a műfaj és az előadás is természetesen és hát a tizenhat aranyérem. Nem mindent hallgattam otthon. Egy jó részét az eseményeknek a haveromnál hallgattuk, a Bartina utcában. Nevek, szituációk ma is élénken élnek bennem. Fiatalok voltunk, a kor politikai hangulatát azt hiszem nem kell ecsetelni, de valahogy ezekben a hetekben az is mellékessé vált. Tulajdonképpen jól is jött annak a rendszernek ez a siker, pár hétig nem volt más téma, csak a sport. Most, hogy véget ért a legutóbbi, barcelonai olimpia, természetes, hogy az ember megint gondol a régi versenyekre, olimpiákra. Újra feltöltődtünk sporttal. A negyven év alatti hatalmas technikai fejlődés mindent megváltoztatott., A tévé csodálatos dolog. Lehet szidni, de ami ennél sokkal egyszerűbb, akinek sok a sport, az kapcsoljon egy másik csatornára, vagy magát a készüléket is kikapcsolhatja, de ki is mehet a szobából. Aki a sportot igazán szereti, annak ez sem volt sok. De van egy másik fejlődés is. Emlékszik a kedves olvasó, hogy mekkora szenzáció volt negyven évvel ezelőtt, hogy a Csermák Józsi túldobta a hatvan métert (60,34)? Ma nyolcvankettő és féllel nyerték az olimpiát. Hatalmas javulás, legfeljebb csak az a baj, hogy most nem egy magyar állt a dobogó tetején, hanem egy szovjet. Illetve bocsánat. Már nem szovjet és ez sem semmi. Ma úgy mondjuk újra, hogy orosz. Ez is fejlődés. Világra szóló fejlődés. -tüke-