Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

1992. AUGUSZTUS 2. SZEKSZÁRDI 13 Az örök szexbomba forrna Jeane új nevet választ Norma Jeane nem tudott egyebet főzni, mint répát borsóval és borsót répá­val. Viszont gyönyörűen festette a száját és szűk pulóvereket hordott. így járt isko­lába tizenévesen. „Fogalmam sincs, miért kerestem folyton a feltűnést. Nem ábrándoztam filmsztárokról, nem akar­tam, hogy a fiúk hozzám éljenek." - Nyi­latkozta ártatlan szemekkel 1954-ben Marilyn Monroe egy sajtókonferencián. - Hazudott - mondja tömören az az életrajzíró, aki a sztár „hivatalos" biográ­fiáját alkotta volna meg, ha nem lép köz­be az élet. - Marilyn fantáziált, elsősor­ban saját magáról, de nemcsak azért, mert így akarta sejtelmesebbé tenni ma­gát. A szőke szexbomba saját kreációja volt, de Marilyn Monroe sohasem tudott megszabadulni Norma Jeane-től. Norma Jeane Mortenson 1926. június l-jén született Los Angelesben. így anya­könyvezték, kegyeletből. Igazi neve ugyanis Norma Jeane Baker, az anyja után, akit Gladys Bakernek hívtak. Az ap­ja Edward Mortenson, ha nős volt is, nem Gladys-szel házas. És el is tűnt ez életéből, ahogy minden nő életéből. Vándorpék volt, addig sütötte a kenyeret, míg ki nem telt a becsület. Motorbaleset áldozata lett, Norma Jeane sose látta. Gladys Baker film vágóként dolgozott a Columbia Stúdióban. Norma Jeane még járni is alig tudott, amikor türelme­sen végigülte a vágást, mert nem volt, aki­vel otthon maradjon. Gladys egyébként is betegeskedett. Ideges volt, feszült, nyugtalan. Dührohamai nem maradtak titokban. S amikor szanatóriumba vitték, Norma Jeane árvaházba került. Aztán nevelőszülőkhöz. Grace néni és Ana néni, Norma Jea­ne nevelőszülei mélyen vallásos katoli­kus asszonyok lévén aggodalommal szemlélték, hogy a kislány tűzbe hozza fiúkat. A maguk módján okosan gondol­kodtak: féijet kell szerezni Norma Jeane­nek. Jim Dougherty ideáüs jelöltnek lát­szott. 1942. június 19-én, pénteken tartották az esküvőt. Utána táncolni mentek a Flo­rentine Gardens-be, egy hollywoodi klubba. „Majmot csináltál magadból" ­morogta Jim a nászéjszakán. Marilyn Monroe ironikus mosollyal emlékezett vissza arra, milyen volt Mrs. Dougherty élete: „Mint az állatkertben. Be voltam zárva. És a fiúk se néztek utánam az ut­cán." Norma Jean utált főzni, takarítani és mosogatni. Utálta a másfél szobás kis lyukat, mégis fütyürészve varrogatta a le­szakadt gombokat féije ingére. Es gyere­kesen romantikus levélkéket csúsztatott Jim sonkászsömléi közé, amiket éjszakai uzsonnára csomagolt, munkába. „Édes apukám, mikor ezeket a sorokat olvasod, én már mélyen alszom és rólad álmo­dom. Csók és szerelem. A te kiscicád." Mert Norma Jeane öntudatlanul tudta, hogy kell bánni a férfiakkkal. Csak Jim nem tudta, hogy a levél félig egy sosem látott, valódi apukának szól. Jimet behívták katonának a csendes­óceáni flottához. Norma Jeane állást ta­lált egy repülőgép-alkatrészgyárban: ej­tőernyőket meózott. Aztán egy nap egy honvédségi lap fotósa hazafias témákat keresve a hátországban szorgoskodó honleányok közül válogatott. Norma Jeane kerekded arca, formás alakja, vállig érő barna loknijai pont azt a vidámságot sugallták, amit Dávid Conover keresett. Ráadásul át is öltözött a fotózáshoz: föl­húzta a szűk pulóvert és hetykén a napba hunyorgott. A fotó még meg sem száradt, amikor Norma Jeane Mortenson-Dougherty-t behívatták egy modellügynökséghez. S amikor méreteit bemondta, közölték ve­le, kap egy százast, iratkozzon be egy há­rom hónapos tanfolyamra, mert rosszul mosolyog, túl göndör a haja és a barna nem emeli ki a szemét. Mrs. Snively, a manökentanár se előtte, se utána nem látott ilyen tanít­ványt: Norma Jeane mindent kétszer gyakorolt. Minden fotót hazavitt, ta­nulmányozott. Anatómiakönyveket bújt. Jógázott. Perceken belül a legke­resettebb fürdőruhamodell lett. Csak a haját nem akarta kiszőkíteni. Amíg meg nem győzték, hogy barnán sose lesz belőle sztár. 1946-ban Howard Hughes, az RKO Pictures tulajdonosa kiadta az utasítást. Kerítsék elő azt a formás szőkét, aki min­den újságban benne van. Csináljanak ve­le próbafelvételt. Mrs. Snively azonban előkerített egy hölgyet, aki azonnal bevit­te Norma Jeane-t a Fox Stúdióhoz: azon­nal nézzék meg a lányt, vagy Hughes el­lopja! Norma Jeane a Foxé lett. 1946. au­gusztus 26-án kapta meg a szerződését, s az utasítást, hogy válasszon új nevet. A Marilynt egy közepesen híres musi­calsztártól örökölte. A Monroe-t anyai ágon egy távoli rokontól, Monroe el­nöktől. A szerződését félév múlva kiegészí­tették: heti 150 dollárt keresett. 1947­ben azonban már nem újították meg. Néhány epizódalakítást is jóindulatú túlzással nevezhető szerep után Ma­rilyn Monroe az utcára került. NÁVAI ANIKÓ - Mondja, hallott már Kolep Ku­nóról? - állít meg egy ismerősöm. - A Kispipában harmonikázott. Aki hal­lotta játszani, máig emlékszik rá. Az alsóvárosi utca néptelen a kora délutáni hőségben. A besötétített ab­lakú, hűvös szobában hetven év körü­li idős asszony fogad: Kolep Konrád­né, Kunó édesanyja. Egyetlen fiáról beszélgetünk. A falakon fényképek, róla. - Kunó alig múlt 6 éves, amikor édesapám Pestről hozott neki egy kis harmonikát. Nagyon jó hallása volt, egykettőre megtanulta a dallamokat. Később kapott egy nagy harmonikát, a só­gorom pedig tanítgat­ta. Bonyhádra járt gimnáziumba. Bármi­lyen ünnepség volt, játszania kellett. Volt egy műkedvelő zene­karuk is. Az osztályfo­Merész Konrád edült, a. fiam har­monikázott benne. De ő nem akart muzsikus lenni... Építészmérnök, az igen, vagy ha nem si­kerül, tanár. El is ment felvételizni. Amikor hazajött, átölelt: „Ugye Mutikám, imádkozott értem? Mikor megadták a fel­adatot, csak úgy po­tyogtak a számok, s én voltam az első, aki el­készült." Mégis, augusztus Volt egy híres... Kunó, a harmonikás 28-án megjött a papír, hogy nem vet­ték fel. De elküldték afaluból továbbí­tott Javaslatot" is, ami miatt elutasí­tották. Annak idején volt ez, amikor mindenkit felvettek, akár tudott, akár nem, ha pártember volt. Ekkorra már teljesen kifosztottak bennünket. Azt mondtuk, mindegy, mi majd megleszünk valahogy, csak a fiúnk tanulhasson. Megfellebbeztük az elutasítást. Persze ezt is elutasították. Találtak hozzá indokot. A gyerek csak tengett­lengett, végül a Mészövhöz került. Aztán a munkahelyéről is kidob­ták. Bátaszékre ment muzsikálni, még mindig abban a hiszemben, hogy ősztől már Pécsett fog tanulni. Amikor kiderült, hogy semmi re­mény, visszament Bonyhádra. Ott sem hagyták békén. Egyik nap ébreszti a főnök: „Te Kunó, itt voltak a párttól, azt mondták, dobjalak ki." „S te mit mondtál?" „Azt, hogy azonnal, mihelyt küldenek egy jobb harmonikást." Közben találkozott Hídvégi Já­nossal, aki akkor a Kispipa vezetője volt. így került Szekszárdra 1957-ben. Kétévigjátszott itt, amikormegbe­tegedett. Jártunk orvostól orvosig, de nem tudták megállapítani, mi baja. Végül Baján azt mondták, nyombél­fekélye van. 1960. hús­vétszombatján került kórházba. Háromszor műtötték meg. A har­madik műtét után has­hártyagyulladást ka­pott, meghalt. 27 és fél éves volt. A temetésen ren­getegen voltak^Mond­ta is az egyik szom­széd: „Itt nem muszáj­ra hozták össze a né­pet." Nagyon sokan sze­rették. Később is, már jóval a halála után, az apja ahányszor be­ment a Kispipába, mindig eljátszották az Aranyvirágot, mert az volt a Kunó száma. Ha én elmentem, a Her­kulesfurdő valcert kaptam. De széjjelszé­ledt már az a társaság is. _ „jt . Repró: - ka -

Next

/
Thumbnails
Contents