Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

1992. AUGUSZTUS 9. , SZEKSZÁRDI MSAR1AP 3 T. József: - Másfél éve ismertem közelebbről az Andreát, a barátnőm barátnője volt. Bárhova mentünk, mindig jött ve­lünk. - Milyen lány volt? Csöndes, szelíd, harsány, zárkózott...? T. J.: - Életvidám. Mindig nevetett. Szép volt. Rövid hajú, olyan Kleopát­rás. » - Milyen széles a baráti körötök? T. J.: - Nagy, majdnem egész Tol­beletartozik 16 és 20 év között. Kö­s diszkók, közös bulik... - Biztosan beszélgettetek, mi érde­kelte őt, milyen tervei voltak? T. J.: - A hajvágás. Fodrász szere­tett volna lenni. Készült rá, most ment volna harmadikbaagimiben. Szorgal­mas, jó tanuló volt, de járt rendszere­sen Ágihoz, a fodrászhoz gyakorolni. - Hogy illett ebbe a körbe a huszon­két éves bogyiszlói Holler László? W. Csaba: - Szoros barátságban voltak az Andi val, bár ők azt mondták nekünk, hogy nem jártak soha. De vit­te mindenhova a Holler, övezette be a társaságba, vele ment autózni, vacso­rázni és mellette érezte biztonságban magát. Megtanította az Andit vezetni. - Mindenki durva, agresszív ember­nek ismerte ezt a fiút, nem tűnt fel ez nektek? W. Cs.: - Nem volt ilyen, az Andit úgy féltette, nem engedte egyedül se­Jiova. Nem gondoltuk, hogy ezt meg ^feri tenni. Hazudott, a végefelé nem roglalkozott vele senki, de próbált visszailleszkedni. E. J.: - Korábban nem volt ilyen. Egy fél éve kezdett úgy viselkedni, mint akit kicseréltek, az apja elől is bújkált... - Miről beszélgettek, mi érdekelte ezt a fiút? W. Cs.: - Olyan sokat nem beszél­gettünk. Az autó érdekelte, meg az utóbbi időben a motor is. - Az Andreáról szokott beszélni? T. J.: - Azt, hogy nagyon szereti. W. Cs.: - Nagyon kellett volna neki az a lány. Nekünk mondott olyat is, hogy ha nem lesz övé, akkor senkié sem. - És eljött a múlt hét péntek este, amikor elmentetek a Pala-diszkóba... T. J.: - A barátnőmék üdülőjében hárman voltak lányok. Az Andi csatla­kozott hozzájuk és elvittem őket a diszkóig. Ott különváltak, jártak a ha­verokkal. Megbeszéltük, hogy fél négykor indulunk vissza az üdülőbe. Egy óra körül kiment a Holler az And­reával, máskor is előfordult, senkinek nem tűnt fel. Három óra tájban kezd­tünk gondolkodni, hol lehet az Andi, fél négy után pedig visszavittem a lá­nyokat az üdülőbe, azt gondoltuk, hogy a Hollerék hazamentek. Szom­baton délután mentünk vissza a dom­bon strandra, akkor mondták, hogy nagy baj van, eltűnt az Andi. Az anyu­kája is ott tudta meg. Odajött a Holler Bogyiszlóról a töltésen át papucsban. A nyakán egy kiszívásszerű hosszú csík volt, hiányzott a nyaklánca és a bal alkaija össze volt karmolva. Amikor kérdeztük, azt mondta, hogy megvert egy gyereket az Andi előtt, azért karmolta meg. - Gondolom, megkérdeztétek azt is, hogy hova ment előző éjjel a lánnyal? T. J.: - Azt felelte, ott voltak a kis­Palánál, aztán egy jó rokiszámot ját­szottak és az Andi egyedül visszain­dult a diszkóba. Pedig az Andi soha nem ment volna, félős volt nagyon és a Holler sem engedte volna el egye­dül. Szombaton este pedig a kis-Pala százszázalékig biztosan állította, hogy nem látták ott a Holleréket. - Úgy hallottam, te gyanakodtál elő­ször, amikor még mások fejében nem fordult meg ez a szörnyű vád. T. J.: - Feltűnt másoknak is. Végig múlt időben beszélt az Andiről, „nem kell több májusfát állítani", azt mond­ta. És biztosak voltunk abban, hogy az Andi senkivel nem ment volna el, ezért gondoltam rá. Az édesanyja az utolsó pillanatig nem hitte el. Szom­baton még ő hívta a Hollert, hogy látja, milyen letört, megágyaz neki, aludjon náluk. Azt is mondta, ha előkerül az Andi, csak vele engedi mindenhova, hozzáláncolja... - így telt el újabb nap és vasárnap még mindig semmi biztosat nem tudta­tok. T. J.: - Vasárnap este újra kimen­tünk a diszkóba. Ott volt Holler is, az­tán valaki hazaindult Bogyiszlóra, ő erősködött, hogy elviszi. E. J.: - Én voltam kocsival és T-ék szóltak, hogy menjünk le a nagy-Du­nához. Csak később tudtam meg, hogy miért. A töltésen Bogyiszló felé indultunk volna, amikor szembejött. Lekapcsoltam a lámpát, a fiúk kiszáll­tak a kocsiból, úgy tettem, mintha lánnyal lennék. Rendszám nélkül au­tózott, csak a helyzetjelzője égett. Le­het, hogy felismerte a kocsit, de to­vábbhajtott a Sóderdombon túl, ahol a nudistastrand kezdődik. Beszálltak a fiúk, utána mentünk és messziről lát­tuk, hogy elemlámpával világít. Nem mertünk odamenni, visszamentünk a diszkóba erősítésért. T. J.: - Amikor meglátta a két au­tót, akkor ijedhetett meg, először a tengerszem felé akart indulni, aztán visszafelé jött, a két autóval beközöl­tük. Odakiáltottunk: mit csinált, azt mondta, fürdött. Aztán kiugrott az au­tónkból Csirke, tőle félt egyedül, a Holler gázt adott, elmenekült. E. J.: - Lementünk a Daciával a víz­partra és a fényszórónál két párhuza­mos nyomot vettünk észre, a parttól a vízbe vezetett. Ott láttuk meg az Andi lábát. Ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk. Hétfő éjjel egy óra lehe­tett. Ha két perccel előbb megyünk, akkor vonszolja éppen le, ha két perc­cel később, már a sekély vízből a hirte­len mélyülő mederbe lökte volna, nem találjuk meg. T. J.: - Előző nap kérdezte tőlünk, mi történne az Andival, ha követ köt­nek rá, feljönne-e a vízfelszínre. Mondtam, szerintem a feje igen. A katján voltak a terméskövek. - A nyilvánosság elé úgy került az ügy, hogy ugyanez a baráti kör találta meg az egyelőre gyanúsított elkövetőt Pedig nem így volt. Ny. Gábor (ismerős, de nem tarto­zik a baráti társasághoz): - Szekszár­don a munkahelyemen egészen vélet­lenül hallottam meg rendőröktől, hogy a Hollert keresik. Látásból is­mertem, de semmit nem tudtam róla. Munka után a nagy-Dunára mentem ki a feleségemmel és a két kutyával. Két család sátorozott a Kenderáztatón túl, a homokos részen. A két asszony a gyerekekkel volt, egy férfi guggolt a közelükben, fején törülközővel. Ami­kor meglátott, elindult a két férfi felé, akik horgásztak, de azt gondolta, a ku­tyák utánamennek, hátranézett és ak­kor felismertem. O leült a férfiakkal horgászni, akkor szóltam a feleségem­nek, hogy értesítse a rendőrséget, amíg feltűnés nélkül szemmel tartom. - Nem is gyanakodtak, ki lehet ez az idegen? Ny. G.: - Utólag elmondták, az volt az érzésük, öngyilkos akart lenni. Felháborodott, hogy a gyerekek elvit­ték a köteleit, terméskövekre csomóz­ta rá és volt ott egy indiáncsónak, talán azzal akart bemenni a Dunába és be­ugrani... Aztán megkínálták ebéddel, együtt ettek, beszélgettek. Négy óra körül ért ki a rendőrség. Amikor meg­látta, a gát végéből beugrott a vízbe és kiabálta, hogy nem ő ölte meg a lányt. Hallotta, hogy felhúzzák a fegyvert, akkor jött ki. Nem lőttek. - Szerintetek felbomlik ez a baráti társaság? T. J.: - Nem bomlik fel, a Holler már előtte kivált. - Mit gondoltok, visszatér valamikor Bogyiszlóra? E. J.: - Nem, ezt nem teheti meg. Ny. G.: - Visszajön. Éppen most volt erre példa Bogyiszlón. TAKÁCS ZSUZSA FOTÓ: - kafi ­„Andinak már nem állítunk májusfát..." Keller Andrea 16 éves tolnai lányt megfojtották múlt héten, szombaton kora hajnalban. A gyilkos a gyanú szerint a leg­jobb barát, a viszonzatlan szerelmű Holler László volt. A hátborzongató, tragikus történet feltárásában a barátok segítették a nyomozást. Ők találták meg Andrea holttestét és egy nappal később szintén egy tolnai fiatalember ve­zette a rendőrséget a bújkálő és immár körözött elkövető­höz. Megmozdult, felbolydult Tolna. Egy tinilány diszkóba in­dult a barátokkal és soha nem ér haza. A főszereplővé vált fiúkkal beszélgettem, kérésükre személyük inkognitóban maradt.

Next

/
Thumbnails
Contents