Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-02 / 31. szám

16 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1992. AUGUSZTUS 16. miatti idegeskedés (csak eső ne jöj­jön!), a saját hátukon fóltrógerolt építőanyag. És vannak ismereteik arról, hogy mások hogyan jutottak lakáshoz. Legjobb esetben valaki bérlakásban lakott 20-30 évig, a fenntartást messze nem fedező lak­bért fizetett, most pedig megvásá­rolhatta a lakást a forgalmi érték 16 százalékáért. Ennél irritálóbb, ha a nagymama lakásába bejelentett unoka, vagy az egyéb Jogcímen" három hónappal ezelőtt beköltö­zött lakó jutott szinte fillérekért la­káshoz, hogy aztán pillanatokon belül el is adja, egymilliót keresve rajta. Ők nem folyamodtak-pediga példa adott volt - ahhoz a megol­dáshoz sem, hogy apukával-anyu­kával fiktív lakáscserét lebonyolítva jussanak a pénzükhöz. Vannak itt a városban „híresebb" lakásügyek ­mondják - amelyekkel senki nem foglalkozik, míg őket a nyerészke­dés vádja illeti. Egyenlő elbírálást! Egyikük saját példáján keresztül teszi a problémát érthetőbbé. Lakásá­nak becsült értéke 1,41 millió forint, ennek 16 százalékáért, 225,6 ezer fo­rintért vásárolhatná azt meg, ha nem lenne bérbeszámítási joga 896 ezer fo­rintra. Ezt az összeget (lásd az idézett jogszabályt) le kell vonni a forgalmi értékből (1,41 millió mínusz 896 ezer), s a maradék 16 százalékát, azaz 82 240 forintot kellene most befizetni a tulaj­donjog megszerzése érdekében. Csakhogy számára a lakás nem eny­nyibe kerülne, hiszen a levont 896 ezer forint is az ő pénze volt (az elvég­zett munkát nem is említve). Egy OTP-lakásban élő, vagy pl. Cinkában önerőből lakást építtető számára per­sze ez is nagyon kedvezőnek tűnik, a panaszosok azonban - joggal - a többi bérlakásban lakóhoz mérik magukat. Miért kerül valakinek egy lakás - ami­be csak bele kellett költöznie - alig kétszázezerbe, míg a másiknak, aki meg is dolgozott érte, a hasonló érté­kű közel egymillióba?! Nem jártak ők rosszul, nem sajnál­tatni akaiják magukat - hangsúlyoz­zák beszélgetőpartnereim - csak leg­alább közel egyenlő elbírálást várnak azokkal, akik beleü ltek a kész lakásba, olcsón megvették és milliós haszon­nal eladták azt (s most rajtuk, mint ba­lekokon, röhögnek). Nem sok dicsérő szót hallottam az önkormányzat és a Héliosz Kft. megoldást kereső szán­dékáról. A jegyző, a képviselők, a kft. mutogatnak egymásra az illetékessé­get keresve. Talán arra számítanak, hogy - miként legtöbben, akiknek csupán néhány tízezer forintjuk bán­ta - ez a néhány lakó is elkönyveli a veszteséget - vetődött föl a kérdés. Ha csupa Salamon ülne a képvise­lők helyén, akkor sem hozhatna véle­ményem szerint mindenki számára igazságos megoldást. De a döntést végsőkig halogatni, több családot l^h zonytalanságban tartani - talán a le^^ rosszabb módszer. - ri ­Panasz a tetőtérben Nem gondoltam, hogy szelet ve­tek két héttel ezelőtt megjelent cik­kemmel, amelyben arról érdeklőd­tem, hogy „Van önnek lakbérbeszá­mítási joga?" A téma teljesen ártat­lannak tűnt. Az egyik vélemény Az utóbbi években sokan az álla­mi bérlakásokban élők közül saját költségükre korszerűsítették ottho­nukat - gázt vezettettek be - illetve te­tőtér beépítésével maguk teremtettek saját használatukra, de állami tulaj­donban lévő lakást. A költségeket el­kezdték „lelakni", ám tavaly új rende­let látott napvilágot: ezeket az össze­geket a lakások kezelőinek - nálunk a Héliosz Kft.-nek - három egyenlő részletben vissza kell térítenie a la­kóknak. Az első részletet a múlt év­ben megkapták az érdekeltek, ám idén erre sokan hiába vártak. Miért? ­kérdeztem meg akkor Fülöp Istvánt, a Héliosz Kft. gazdasági igazgatóját. Nos, az ő válaszát érezte enyhén szólva sérelmesnek, és a problémát egyoldalúan bemutatónak több szek­szárdi család. Emlékeztetőül: Fülöp úr elmond­ta, hogy gond azoknál van, akik meg akaiják vásárolni a bérlakást, hiszen nehezen elképzelhető, hogy aki ma visszakap bérbeszámítás jogcímen pl. 600 ezer forintot, az holnap megvásá­rolhassa a lakást, mondjuk kettőszáz­ezerért. Idézte a vonatkozó jogsza­bályt is, mely szerint „Ha az elidegení­tésre kerülő házingatlannal kapcso­latban bérbeszámítási jog áll fenn, a forgalmi értéket a még beszámítható összeggel csökkenteni kell". Hallgattassék meg a másik fél is Temesvári Tamás és GIósz János hatszáz-, illetve közel kilencszázezer forintot, Bíró Annamária mintegy hetvenezret kaphatna vissza abból az összegből, amit annak idején állami bérlakás építésére fordítottak. Önerőből oldották meg lakásprob­lémájukat, nem vártak - mint oly so­kan mások - az államra. Tudták, hogy előnytelen szerződést kötöttek, hi­szen saját pénzükön, szó szoros értel­mében a két kezük munkájával állami lakást építettek, azt mégis úgy kezel­ték, mint a sajátjukat, mert ők sosem mentek a VGV-hez, ha csöpögött a csap... - érvelnek. Ügy érzik, hogy mindezért most büntetik őket ­mondják, hol indulatosan, hol elkese­redve. És akkor még az a cikk is a Szekszárdi Vasárnapban... Azt su­gallja, hogy ők nyerészkedni, meggaz­dagodni akarnak. Mindegyiküknek vannak emlé­kezetes esetei az építkezés idejéről. Lakók följelentése, a leszedett tető Rekonstrukció ötven év után Garay iskola iskolavezetést időben kérték a szóban­forgó tanterem, az eszközök megóvásá­ra, a letakart rajzokat azonban nem tud­ták megmenteni a portól, a falak bontásá­nak, vezetéképítések következményei­től, mondja a kivitelező. A szeptemberrel azonban nem állnak le, hiszen menet­közben vetődött fel az igény: a tornate­rem tetőterének beépítésére, ami 3,6 mil­lió forintot emészt fel. Itt kap helyet majd a rajztagozat és egy nyelvi labor. Év végé­re a teljes felújítási munkák 70 százalékát könyvelhetik el, több, mint 17 millió fo­rint értékben. Jövőre pedig indulhat a harmadik ütem, az emeleti szinten ott folytatják, ahol abbahagyták, -tzs-ka­Szeptemberre „kész" a szorít a határidő, szeptem­ber 1-jére át kell adni az épületet, közel négyszáz gyerek tanévkezdése mú­lik ezen. Bár az arrajáró laikust elrettentik, elbizonytala­nítják ajelenlegi állapotok, Papp Vilmos, a GMK ve­zetője megerősíti: a jövő héten kezdik a nyílászárók cseréjét, a burkolást, most már a gyors, látványos munkák következnek. Meglehet részletkérdés, de az iskola pedagógusától értesültünk: a munkák so­rán nem bántak óvatosan a rajzokkal, összegyűjtött hatalnias gyerekmunká­val. Ám a címzett ezúttal nem a kivitelező, mert az Több, mint száz évet megért a Garay iskola műemlékjellegűnek minősített épülete, de a szakemberek emlékezete szerint ötven éve volt rajta teljes felújítás, kőműves pedig úgy huszonöt éve dolgo­zott benne. Szóval éppen időszerű volt, hogy az idén átadott tornatermet köve­tően egy teljes rekonstrukciót kezdjenek az iskola főépületében. A 32 396 000 Ft nagyságú felújítás el­ső ütemére alig két és fél hónapja volt a kivitelezőnek, a Kőművesipari GMK­nak. A földszinten osztálytermeket, a ta­nárit és több más helyiséget kellett a fala­kig lebontani és újjáépíteni, emellett mű­szaki okok miatt egyidejűleg a második emeleti vizesblokk, fűtés, villanyrend­szer korszerűsítése is sorra került. Ha­sonló nagyságrendű és jellegű munkát három éve a Garay Szálló felújításakor végeztek, akkor teljesen kiürített épület­ben másfél évig tartott a kivitelezés. Most

Next

/
Thumbnails
Contents