Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

1992. JÚLIUS 19. , SZEKSZÁRDI VASARIAP 3 Ke ácsit cirkalmasnak tűnik a vezetőügyész megnevezés. Szó­líthatom városi főügyésznek? - Nem. A főügyészi megszólítás a megye vezetőügyészének jár. A váro­sokban régen nem és most sincs fő­ügyész, csak a megyénél van ilyen titu­lus. - Tehát akkor vezetőügyész úr, mit jelent ez a cím? - Gyakorlatilag a vezetőügyész kiadványozási, szervezési és vezetői joggal felruházott személy, de ugyan­akkor ugyanolyan ügyész, mint a többi ügyészségen dolgozó kolléga. A kü­lönbség, hogy ő felel az ügyészség és a többi ügyész munkájáért is. Gyakorla­tilag ez azt jelenti, hogy először min­den ügy az ő kezébe kerül, azt szétoszt­ja a munkatársak között. A felelősség az enyém, de aláírásommal csak a munkatársaim határozatait, az általuk leírtak jogszerűségét igazolom. A teljes aktát nem ismerem, nem is ismerhe­tem. Azért az ügy előadója a felelős. • s a helyzet, ha egy ügy tárgyalásán észként szerepelek. Akkor termé­szetesen minden felelősség az enyém. - Az átlag állampolgár csak a tár­gyalóteremben találkozik az ügyésszel. Az ügyvédek munkája ismertebb, a bírók dolgáról is van elképzelésünk, de mit csi­nál az ügyész? - A vádlottak ismerik az ügyész fel­adatait. Mondhatnám, nagyon is jól is­merik, de az átlagember tényleg nem tudja, mi is az ügyész feladata. Az 4 ügyészség munkáját két nagy részre oszthatjuk. A büntető ügyszakkal kap­csolatos feladatra és a „nem büntető" ügyszakkal kapcsolatosra. - Ez így számomra még mindig kí­naiul hangzik... - A fő profilunk a büntető ügyszak. A rendőrségi nyomozás során mi nyo­mozásfelügyeletet folytatunk. Utasítá­si jogkörünk van, tehát törvényességi felügyeletet látunk el, de a bűncselek­mény összes körülményeinek kideríté­séhez szempontokat is adhatunk. A ^KZ nyomozati anyagot feldolgozzuk, Troból vádirat, vagy vádindítvány lesz. - Mi a különbség a kettő között? - Súlybeli differencia van. Azt je­lenti, hogy büntetti, vagy vétségi az el­járás. Ezt áttesszük a bíróságra, ahol a büntetti eljárásban az ügyész képviseli a vádat, a vétségi eljárásban vádindít­vány alapján történik a tárgyalás. - Mit jelent a „nem büntető ügy­szak"? - Ez az általános felügyeleti és pol­gári munka.' Az állampolgárok nem büntetős panaszait vizsgáljuk. Lehet munkaügyi sérelem, vagy építőhatóság eljárása, határozata elleni panasz, vagy bármi egyéb, amit az állampolgár sérel­mez. Ezeket a vonatkozó törvények alapján bíráljuk el, és ha törvénysértést tapasztalunk, akkor ügyészi eszközök­kel intézkednünk kell. - Úgy tűnik, az ügyész nem igazán népszerű ember. A nyomozók és a bűnel­követők sem szerethetik szívből... - Kétoldalú dolog ez. A nyomozó­hatóságok - ide nemcsak a rendőrség tartozik, hanem a vámhivatal és az ügyészségi nyomozóhivatal is -, szóval ők igen sok esetben igénylik a segítsé­günket. Napi kapcsolatban állunk, de tény, hogy*van olyan, amikor nem ta­lálkozik az elképzelésünk. Ez a szemé­lyi szabadságot korlátozó intézkedé­sek, tehát az őrizetbe vétel és az előze­tes letartóztatás kapcsán fordul elő. Ezek nagyon kényes és nagyon fontos ügyek, mert az emberek szabadságáról van szó. A törvény szerint a rendőrség előteijesztést tesz hozzánk, hogy indít­. tők, hogy nem panaszkodnak. De az igazság az, hogy nem vagyunk a legrosz­szabbul fizetett állami alkalmazottak. A privát szférában, a gazdálkodási terüle­ten foglalkoztatott jogászokhoz képest milyen a jövedelmünk, azt még becsülni sem tudjuk. Ennek ellenére Tolna me­gyében minden ügyészi hely betöltött. Akik ide jönnek, megismerve a szakma szépségét, szívesen dolgoznak itt. Ná­A vezetőügyész néha főszakács Dr. Farkas Károly, Szekszárd város vezetőügyésze 1935­ben Dombóváron született. Édesapja és anyai nagyapja is a jogi pályán dolgozott. Harminchét éve az igazságügy szür­ke eminenciása. Ügyészségi nyomozóként kezdte, majd Szekszárdon, Pápán, Gyönkön, Tamásiban, Dombóváron dolgozott ügyészként. A legfőbb ügyész 1992. július 1 -lé­vel nevezte ki városi vezető' ügyésszé. ványozzuk a bíróságnál valakinek az előzetes letartóztatását. Mi a teljes anyag áttanulmányozása, a törvényi feltételek figyelembevétele után dön­tünk, hogy megtesszük az előteijesz­tést, vagy nem. - Azt mondják, az ügyészek jóval ke­vesebbet keresnek, mint az ügyvédek, a gazdálkodó szerveknél dolgozó jogta­nácsosok. Nem rombolja ez a hivatás presztízsét, nincs elvándorlás a pályáról? - Az ügyészek vannak annyira ön­tudatosak, vagy inkább hivatásszere­lunk nincs fluktuáció. Lehet, hogy az is vonzó, hogy az ügyész önállóan dönt, a legjobb meggyőződése szerint. - Sztorizzunk egy kicsit. Harminchét éve ügyész, bizonyára voltak emlékezetes, utólag nevetséges, ha úgy tetszik, piti ügyek, ahol ugyanúgy a törvény szigorával kellett eljárni. - Nem tudok különbséget tenni. Ter­jedelemben voltak nagy ügyek, ahol hu­szonöt-harminc vádlott, több tíz kilónyi aktáját kellett átnézni, mérlegelni és vol­tak egyszerűbb ügyek is. De mindegyik mögött emberek vannak, olyan embe­rek, akiknek ez a legfontosabb ügyük, ezért nem volt számomra kis és nagy ügy. - A kívülállónak úgy tűnik egy-egy bírósági tárgyalás, és lehet, hogy ebben a regények, filmek, a tévé is ludas, mintha az az ügyvéd és az ügyész birkózómeccse lenne. A valóságban is ez a helyzet? - Egyáltalán nem. Mindkettőnk célja a jogszerű ítélet, az igazság kiderítése. Ha kell, az ügyész enyhítésért is fellebbez­het. - Általában nem ez a gyakorlat. Az ügyvéd szokott enyhítésért, az ügyész sú­lyosbításért fellebbezni. - Az ügyvéd dolga, hogy az általa védett személy érdekében minden eny­hítő körülményt felkutasson, megvilágít­son. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotás sze­rint egy-egy ügy büntethetőségét tól-ig­gal határozzák meg. Az már az ítélkező bíróságon, a mérlegelés alapján kialakí­tott véleményükön múlik, hogy egy bűn­cselekményt milyen súlyosnak minősí­tenek, mivel büntetnek. - Most már csak az izgat, hogy lesz valakiből ügyész. Ön miért ezt a hivatást választotta? - Mondhatnám, hogy beleszülettem, de az igazság az, hogy először nem ügyésznek készültem. Amellett, hogy apám és anyai nagyapám is bírósági al­kalmazott volt, sőt gyerekkoromban a bí­róság épületében laktunk Dombóváron, engem a matematika, a fizika jobban ér­dekelt. A bátyám jogász lett, de én érett­ségi után a műszaki egyetemrejelentkez­tem 1954-ben. A gimnáziumot humán tagozaton végeztem. Mi például ábrá­zoló geometriát nem is tanultunk, de a felvételin kérték. Végül nem vettek fel a műegyetemre, de akkoriban szervezték az ügyészségi nyomozóirodákat. Felvet­tek nyomozónak. így dolgoztam sokáig, közben elvégeztem az egyetemet, letet­tem az ügyészi, bírói szakvizsgát. Szek­szárdon neveztek ki ügyésznek. Huszon­két évig voltam vezetőügyész-helyettes. Most, amikor az elődömet, dr. Kardos Jánost kinevezték főügyésszé, munka­társaim rábeszélésére és a főügyész biz­tatására pályáztam meg a vezetői beosz­tást. - Egy vezetőügyész mit csinál a szabad­idejében? - Ha engem kérdez, kimegyek a sző­lőmbe. Az az egyetlen hobbim, szórako­zásom. Dolgozunk, összejövünk az is­merősökkel, barátokkal beszélgetni, egy­mást birtokát megszemlélni. - Szakmabeliekkel? - Nem, a legkülönbözőbb szakmá­ban dolgozók a barátaim. De évente néhányszor a kollégákkal is összejövünk. Itt az ügyészségen családias a hangulat, együtt ünnepeljük a névnapokat, leg­többször a tanyámban. Olyankor én va­gyok a főszakács, a többiek csak segéd­keznek az ebéd, vagy vacsora elkészíté­sében. - Két fia van. Egyikük sem dolgozik jogi pályán, holott a családi hagyományok ezt diktálnák... - A fiaim a műszaki érzékemet örö­költék, amellett pedig kisgyerekkoruk óta a jogszabályok tiszteletét hallották tőlem. Ez a szigorú igazságérzet jogsza­bálytisztelet talán taszítólag is hatott. Azt szokták mondani, hogy szerintem, aki kimegy az utcára, az máris jogsza­bályt sért. Persze ez túlzás, de a szemlélet lehet, hogy elriasztotta őket ajogi pályá­ról, arra inspirálva, hogy más területen keressék a boldogulásukat. - Köszönöm a beszélgetést T. j. Fotó: Kafi

Next

/
Thumbnails
Contents