Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-19 / 29. szám

1992. JÚLIUS 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 Délelőttönként a Wosinsky, a Kölcsey lakótelepek parkjait gondozza lett volna - mondja Juci néni. Volt, amikor lakás nélkül voltunk, volt amikor szegények is voltunk vág közbe Feri bácsi -, volt amikor a mama kezéből kivettem a kenyeret, ő az enyémből a szalonnát - nevetnek mindketten. - Szóval az életben meg kell gürcölni az embernek. Tizenegy éves koromban már kettőző, tudja marokszedő voltam. Este kilenckor be, hajnali két órakor nagy gereblyét föl, aztán indulás! De föl se vettük. Ez van, ezt köll szeretni. Nem panaszkodok, nem dicsekszek, csak hát ahhoz, amennyit dolgoztam, kevés a nyugdíj. »

gy percig nem állt meg Akárhogy is volt, most már megpihenhetnek, gondolhatnánk. De nem. A Széchenyi utcai házmesterség nélkül Feri bácsi el sem tudja képzelni az életét. Hiába, hogy hivatalosan sosem volt az, a mai napig ő a gazda. - Naponta visszajárunk, a papa végigcsússza az udvart - mosolyog a feleség. - Már hajnali háromkor ott vagyok - így Feri bácsi - igyekezni kell, mert fél ötkor kezdek a munkahelyemen. Géemkázok. Reggel takarítok, napközben parkot gondozok: sövényt nyírok, kapálok, télen meg fűtök. A háznak meg rendben kell lenni! - S már sorolja is, az ujjain mutatva, hogy melyik nap mi a munka. Söprés, korláttörlés, felmosás és így tovább. Minden napra szigorúan megszabott feladat van. Ha beteg? Volt már egyszer, egy hétig, alig bírta ki fekve. Óracsörgést nem ismer, mondja, hajnali kettőkor kipattan a szeme. Igaz, kora este már fekszik. - Nem alszom, csak nézem a tévét - mondja. - Ez van. Ügy csinálom mindig, hogy zökkenőmentes legyen. Jó beosztással el lehet végezni mindent. Most a Gróf Pál utcában laknak, az első emeleten. Látszik is a ház körül, hogy itt lakik a Dózsa Feri bácsi. A sövényt formára igazítja, gazt nem tűr, felás egy darabka földet, hogy virágokat, rózsatövet ültessen. Hogy miért? - Itt minden a mienké mondja -, gondoskodni kell róla. Egyszer volt külföldön. Bécsben, hogy az unokájának magnót vegyen. A pénzzel nem törődik, a nyugdíját is a 'mama' veszi fel. Nem is érdekli, hogy mennyi, csak legyen pénz, ha valamire kell. Ha nincs, vagy kevés, hát dolgozni kell. Az idén telefont, vízórát szereltettek be. Már csak egy tervük van: redőnyt szeretnének az ablakokra. Hatvannyolc éves. Rend a lelke mindennek - vaUja. Úgy tartja, a rosszul végzett munka szégyellni való, mint ahogy segélyt kérni is az. Dolgozni kell, ha kis bérért is. Azért a lakásajtók előtti lábtörlőket nem rázza ki. A saját portáját ki-ki maga takarítsa! FEKETE KATALIN Fotó: - kafi Ezer lépés Szekszárdon Múltkoriban néhány napra szert tettem egy mókás kis szerkentyűre. Lábra kell szerelni, akárcsak az előkelő brit kitüntetést, a térdszalagrendet. Aprócska óraféle az egész, diszkréten ketyeg és mutatja a gyalogszerrel megtett távot. Ugyanis lépésmérő. A visszagyerekesedés küszöbén tartván, nyomban elhatároztam, hogy játszani kezdek. Mindig szerettem játszani. Most sétálgatásaimat és kapcsolódó szemlélődéseimet ezerlépéses szakaszokra bontom, ami már csak azért is érdekesnek tűnik, mert az ember rég leszokott arról, hogy lépésben méije a távolságokat. Milyen hosszú egy lépés? Sok más kollégámmal ellentétben nem szégyenlem beismerni, hogy ismereteim egy részét lexikonokból szerzem. A Pallas Nagy Lexikona 11. kötete tanúbizonysága szerint a német katonalépés 80, a magyar 75 centi. A csapat 1 perc alatt 115 lépést tesz, tehát 12 perc alatt hagy maga mögött 1 kilométert, egy óra alatt 5-öt. Már régóta obsitos vagyok, így a saját lépteimet félméteresekre taksálom. Mit lát az ember 1000 lépés hoszszán Szekszárdról, ha kilép lakóháza Kinizsi utcai kapuján? - Az autók összevissza parkíroznak, néha orral, néha farral, máskor srégen fordulva a járdára. - Az 5. számú ház szépet kedvelő > lakói kedves kis virágágyakat plántáltak a sivár panelfalak tövébe. - A Gyermekek Háza óvoda felőli oldalán vandál kezek módszeresen végigrepesztették az üvegborítást. - A KGST-piac eltűnt a fasor patak menti részéből, viszont az ízléses pékárus kocsi termékeit szabadon leSzekszárdi történetek pi a por és az autóbuszok kipufogó gáza. - A régi buszpályaudvar már jó ideje nem működő büféjének bádogfalát valaki spray segítségével horogkereszttel ékesítette. A lépések sora itt egy időre megszakad, mert a Béla tér magasságába autóbusszal megyek fel. Ott - egy idős nyugdíjas saját készítésű szúróalkalmatossággal gyűjti a papírhulladékot. Társadalmi munkában, ami már kiment a divatból, de ő egyszerűen nem bírja nézni a koszt. - Fiatal, fehér bokszerkutya szaglássza végig a buszállomás várakozóit. Egy nappal később benn lesz a Népújságban, hogy a Madách utcából szökött meg. - A templomjavítók felvonulási épületén átmeszelték a megtelt menynyországra vonatkozó rajzokat, melyeket nemrég szóvá tettünk lapunkban. - A régi megyeháza udvarán, a romkertben iskolások irtják az ősi köveket felverő gazt. - A börtön (egyenruhás) személyzete a Teke sörözőbe jár ebédelni. - Az Örffy-ház pompás épületére ráférne a tatarozás. - Rézsút átellenben, a már (rég) lefedett Séd mentén emelt ház, a leendő panzió és étterem olyan kiemelkedően ötletes és szellemes, hogy egész biztosan sok bírálója lesz. - Az ország talán legelhanyagoltabb Kossuth nevű mellékutcáját elkezdték rendbehozni. Az 1000 lépés végére a Hármashídhoz érnék, ha még létezne és nemcsak nevében élne a Hármas-híd. (Ordas) Hol lehet itt tejet inni't Az Augusz-ház alatt levő árkád természetesen nem a kezdetektől fogva létezik. Sok minden volt ennek a háznak a földszintjén, de az átépítés előtt az utolsó üzlet egy tejbolt volt. Természetesen attól volt az, hogy lehetett ott tejet kapni, de inni is. Olcsón jó kis tejeit. Aztán később, amikor felépült az a nagy vörös téglás ház a Széchenyi utca végén, ahol most vasbolt, meg Titán, meg miegymás van, szóval annak a háznak a végén volt egy tejbüfé. Olyasmi, mint a pécsi, a Jókai téri, persze nem volt annyiféle ennivaló, főtt étel, meg egyéb finomság, de tej, meg kakaó az volt bőven. Ittuk az üveges tejet, meg a kakaót, de ki is lehetett önteni üvegpohárba, ha úgy akartuk. Aztán ez a bolt is megszűnt. Emlékszem is mikor, miért. A mostani Posta Bank helyén állt egy földszintes épület, amelyben a nyomtatványbolt volt. Ez az épület akkor lett akadálya a városfejlesztésnek, amikor a nyomda melletti irodaházat kezdték építeni. Oda kellett valahogy betuszkolni a toronydarut. Nos a daru csak úgy fért be, hogy a nyomtatványboltot lebontották. De hát nyomtatványboltra azért szükség van. Nosza kipakolták a tejbüfét és lett belőle egy nyomtatványbolt. Ma már természetesen a nyomtatványbolt sem férne el benne, de a tejbüfé sem került vissza a helyére, így hát ma nincs tejbüfé. Most vasbolt van benne. Nincs rá szükség? Drága lett a tej? Drága bizony. De a sör sem olcsó, mégis van belőle bőven. Minden utcában van egy-két üzlet, ahol lehet venni. Nem kocsmák ezek, legalábbis nem mind az, de el lehet vinni az üveges sört és lényegesen olcsóbb, mint bárhol máshol a kocsmákban. Azt mondanám nem baj ez, legyen sör is bőven, hiszen emlékezzünk, pár éve még azzal sem tudtuk ellátni a lakosságot. Most van. De van más is. Van például hal. Valaha az sem volt, most van, igaz százhatvan forint egy kilónyi valamirevaló ponty, de van. Tej meg nincs, csak zacskós, a boltokban. Hát akkor azt iszunk. - tüke -