Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-07-19 / 29. szám
, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JULIUS 19. Várnak bennünket Európa legnagyobb építkezésén A háború befejezése után Európa legnagyobb építkezése lesz Horvátország újjáépítése - mondta a szekszárdi Művészetek Házában Vera Tadics horvát miniszterhelyettes asszony és így fordult a jelenlévő vállalkozókhoz, szakemberekhez: mindenkit hívok, jöjjön hozzánk, amikor megkezdődik a munka. A tanácskozás - a meghívó megfogalmazása szerint „horvát-magyar gazdaságépítő konferencia" - nagy érdeklődést keltett, mintha nem is a nyár közepén járnánk. Megtelt a Művészetek Háza. Igaz, nem politikai rendezvény volt, hanem üzleti kapcsolatteremtés, kölcsönös bemutatkozás, ki mit akar, illetve ki mit tud adni az eljövendő munkák során. Még akkor is igaz ez, ha megemlítjük, hogy a konferencia elején csak a háborúról esett szó, a hatalmas pusztításról, és a hőn óhajtott békéről. A horvát miniszterhelyettes is elidőzött ennél, amikor részletes tájékoztatást adott a károkról meg a szenvedésekről, az emberi veszteségről. Persze a rombolás mértéke egyben az építési feladat nagyságát is körvonalazza: teljesen elpusztult, több mint 88000 lakás, 19 kórház, 37 híd, 207 vasútállomás, és a sor még folytatható. A beszámoló kifejezetten politikai részében, hogy tudniillik ez a háború miért foly, illetve folyik, milyen érdekek, szándékok irányítják, ugyancsak racionális magyarázattal szolgált Vera Tadics. Ezekről a kérdésekről később - a béke idején - bizonyára sokat ír majd a világsajtó, benne a miénk is. A történelmi értékelés a brutálisan tragikus eseményekről valószínűleg hamar megtörténik majd, hiszen nincs semmi titkos a dolgok mögött, másrészt a tanulságok egyetemesek. Ismét ott vagyunk, olyan fenyegető veszélyhelyzet közelében, mint amikor Thomas Mann figyelmeztetett: Európa, vigyázz! Mindenesetre a szekszárdi tanácskozás és másnap a Gemenc Expóban tartott kiállítás, konkrét ajánlatok tanulmányozása a horvát küldöttség részéről, milyen építőipari kapacitásra számíthatnak Tolnából és Magyarország más cégeitől egyaránt, mind azt mutatja, hogy most már a béke erői akarnak érvényesülni a Balkánon. Alig váiják, hogy megkezdhessék az újjáépítést. Azt hiszem, több vállalkozó, mérnök, tervező és más jelenlévő szíve egy kicsit gyorsabb ütemre kapcsolt, amikor a horvát miniszterhelyettes megemlítette: az újjáépítésben részt vevő magyar cégek munkájuk ellenértékeként tengerparti telket, állandó üdülési lehetőséget is kaphatnak. Ennek nyilván meghatározott jogi kereteket és mértéket szabnak majd, de hogy nem a felhőkben jár, aki ilyent ígér vagy aki erre számít, arra bizonyság volt egy magyar minisztériumi szakember tájékoztatója, miszerint ebben az ügyben már történtek is megbeszélések a két ország illetékesei között. Balatoni telket szerezni sem utolsó dolog, de az Adriai-tenger - máig tiszta vizű - partján „letelepedni" úgy, hogy ott az egész szezonban bármikor üdülhet a cég bármelyik dolgozója, családostól, esetleg még az ismerősök is mehetnek időnként, megfelelő térítés ellenében, sőt. Navigare necesse est, vivere non necesse...(?) Hajózni feltétlenül szükséges, élni nem annyira, tartja az ókori mondás. Nagyon szeretem az utazási irodák színes prospektusait nézegetni. Nyáron mindig „bespájzolok" belőlük, hogy télen legyen mit nézegetni, de környezetismeret órákra, ha a gyerekeknek bármi tárgyban színes képekre van szükségük (éghajlat, évszakok, építészet) nagyon jó hasznát veszi az ember. Mégis, anélkül, hogy konkrét dolgom lenne az utazási irodákkal, felkaptam a fejem, hallván a hétfői POP-TV adásában a Gemenc Volán képviselőjének tájékoztatását a két új autóbuszról, amivel bővítették a gépparkjukat. A buszok valóban gyönyörűek, remélem nem is fele részben égetik el az üzemanyagot, mint szegény magyar társaik, amelyekre még a „zöld kártya"sem vonatkozik. Szóval tetszenek - ellentétben azzal a kijelentéssel, amit melléjük tesz a nyilatkozó. Nevezetesen - de nem szó szerint! - a nagyobb biztonságot, amivel ezek a buszok közlekednek, természetesen meg kelt fizetni az utazóknak. Látszik, hogy nem vagyok gyakorlott utazó, őszintén szólva azt gondoltam, hogy eddig az életemet nem kalkulálták volna bele a tarifába, ha utaztam volna... Elképzeléseim szerint plusz költségbe kerül, ha gyorsabban érek úticélomra, kényelmesebben utazom, légkondicionálás van a járművön, kiszolgálnak stb. De hogy azért kelljen többet fizetnem, mert elevenen vissza is hoznak? Ezt nem gondoltam volna. Megnyugodtam. Már nem is csábítanak a messzeségek. Maradok a prospe, tusoknál, amíg minden autóbusz, nem extra szolgáltatásként élve haza szállít. B. i mivel hosszú a szezon, idegenforgalmi bevételre is szert tehetnek a majdani tulajdonosok, nos, ez igazán jó üzletnek ígérkezik. Aliik ezt lehetővé teszik - a Horvát Köztársaság legmagasabb szintű vezetése soraiban - azok feltétlenül a baráti kapcsolatok további építésére számítanak a két ország népei között, és ez a legjobb garancia a majdani befektetések biztonságára. A konferencia után, késő este tartott fogadáson alkalmam volt beszélgetni több olyan emberrel, akikről joggal feltételeztem, hogy az első naptól kezdve aktív résztvevői lesznek a horvátországi újjáépítésnek, ha ez az európai méretű vállalkozás beindul. Váczi Imre, a Szekszárdterv Kft. vezető tervezője arra számít, hogy nemcsak lakóházak, de bonyolultabb munkát igénylő középületek terveinek készítésében is részt vesznek majd, másokkal együttműködve vagy önállóan. Simcsik Pál, a Timpanon Építőipari Kft. ügyvezető igazgatója ugyancsak számít igényes munkákra, hiszen Szekszárdon már bebizonyították, hogy erre képesek. A konferencia egyik fő szervezője, Bányai Henrik, a Tolna Megyei Vállalkozói Központ ügyvezető igazgatója bevallotta, nefti most kezdték a horvát partnerekkel a kapcsolatfelvételt annak érdekében, hogy Tolna megye kivegye részét az újjáépítésből, mégpedig tehetsége szerint, sokféle munkával. Gemenci József Táborozás: augusztus 30.-szeptember 5. Munkanélküli fiatalkorúak nyomában Az általános iskolát követően tovább nem tanuló, középiskolából lemorzsolódott fiatalok szociológiai felmérésére vállalkozott az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola néhány hallgatója, oktatója. Valamennyien az országban első évfolyamként beindított szociális munkás szak hallgatói, akik az egyéni esetkezelés, a csoportos szociális munka után a közösségi szociális munkával ismerkednek, immár a gyakorlatban. Az „egészségügyiből" nem buktak ki Az évfolyamon egyébként több csoport alakult, egyikük a hajléktalanok helyzetét, illetve az időseket vizsgálta városunkban, ők öten, Sári Juli, Szandtner Ildikó, Újvári Erzsébet, Varga Andrea és Mátó Richárd, Kocsis Erzsébet oktató vezetésével pedig a zömmel 14-18 év közötti munkanélküli fiatalokat térképezték fel Szekszárdon. Ezek a vizsgálódások természetesen nem reprezentatívak, túlságosan szűk kört érintettek, de mégis jelzésértékűek lehetnek a hivatalos munkaügy, illetve az oktatás, a szociális gondoskodás képviselőinek. A csoport tagjai végigjárták Szekszárd középiskoláit és két évet vizsgálva gyűjtötték össze az iskolából kimaradtak listáját. Érdekes adatra bukkantak, eszerint a egészségügyi szakközépiskolából nem bukott ki ez idő alatt egy tanuló sem, míg a legtöbben az 505-ös szakmunkásképzőből morzsolódtak le. Ezt követően száz kérdőívet postáztak a szóban forgó fiatalokhoz, a kérdőívek tíz százalékátjuttatták vissza. A válaszok továbbgondolásra érdemesek: legtöbben 17 évesek voltak, zömében lányok küldték vissza a válaszaikat. A későbbi személyes találkozásra viszont már csak egyetlen fiú érkezett. A válaszadók közül heten továbbtanulni szándékoztak az általános iskola után, hármat fel is vettek közülük. de első félévben kibuktak. Átképzésben 9-en vettek részt, zömmel azok, akiknél a szülők legalább középfokú iskolai végzettségűek. Kolpingék terve Az igazi eredmény persze az volna, ha a különböző területek intézményi lehetőségei számukra is segítséget, újbóli nekifutási lehetőséget adnának. A munkaügyi központok nem foglalkoznak ezzel a réteggel, hiszen fiatalkorúak, az iskolapadból végzettség nélkül kellene munkát.találniuk. A Babits Mihály Művelődési Ház több szakmában szervez átképzést, sokan el is végzik közülük ezeket a tanfolyamokat, de ez korántsem biztosíték arra, hogy el tudnak helyezkedni. Pályaválasztási Tanácsadó, Pedagógiai Intézet, önkormányzat illetékeseit... mind mind végigjárták a főiskolások. A válasz azonban mai napig felemás, bizonytalan. Hosszú távon a családi pótlék kiterjesztése lehet a megoldás, illetve kézzelfogható segítségnek tűnik, az úgynevezett speciális, 9. osztályok beindítása. Hasonló céllal hívják életre Szekszárdon a kereskedelmi szakközépiskolában az úgynevezett szakmára orientáló osztályt, ami most szeptembertől 38 fővel indul, és szakiskolai képzés keretein belül működik majd. A Kolping iskola kérése rövidesen az önkormányzat testülete elé kerül, amelyben profilbővítést terveznek, szakmunkásképzés szintjére szeretnék emelni képzési rendszerüket, illetve újabb két első osztállyal növelnék a tanulólétszámot. Mindezen törekvések ellenére vannak. lesznek, akik semmilyen képzési körben nem találják meg a helyüket. Rájuk nézvaj^ elgondolkodtató az a kis közvélemény-ki^B tás, amit a városlakók, szekszárdiak körétéi végeztek a szociális munkás hallgatóki^B munkanélkülivé válás okának legtöbber^r leépítést emiitették, az önhibát nem tartják jellemzőnek. Pesszimistán ítélik meg azt, hogy mennyire vannak tisztában ezek a fiatalok jogaikkal, lehetőségeikkel. Az utca embere szerint a munkanélküli-járadékra való jogosultságot életkorhoz, esetleg munkaviszonyban eltöltött időhöz kellene kötni, mások szerint a szülők feladata az állástalan fiatalok eltartása, illetve a szociális háló jelenthetne védelmet számukra. Tábor pályázatokbői Nos, a lelkes és elhivatott főiskolások az első lépéseket, mindazt, ami pénz nélkül lehetséges, megtették. Pályáztak és Szekszárd Városi Önkormányzat 40 ezer, a megyei önkormányzat 20 ezer és a József Attila Alapítvány 25 ezer forintjából egy tábort szerveznek 30 kilátástalan helyzetű fiatal számára. Az augusztus 30. és szeptember 5. között Domboriban, a volt KISZ-táborban megrendezésre kerülő táborba mégjúlius 30-ig lehet jelentkezni. Azokat a 18 év alatti fiatalokat várják, a főiskolán Kocsis Erzsébet címén, a volt Oktatási Igazgatóság épületében, akik a 8. osztály után nem tanulnak tovább, vagy a középiskolából kimaradtak. Itt bátorító, segítő légkörben olyan gyakorlati alapismeretekhez, készségekhez juttatják a gyerekeket, amellyel egy önéletrajz írására, kérdőív kitöltésére alkalmasak lesznek, tudják azt, hogy hova forduljanak problémájuk4 <