Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-12 / 28. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚLIUS 19. Kedvenc kepei kozott és betegsége, amit le fog győzni A lakás - galéria. A falat aligha kell tapétázni, hisz körben minden részét festmények, ceruzarajzok, rézkarcok és még ki tudja, hány féle technikával készült alkotások takarják. - Ez itt Beda Laci első akvarellje kalauzol a házigazda. - Ez pedig Biszák Laci képe, ami a Cseh Gabitói tanult technikával készült. Az alkotó homokot kevert a festékbe. A Marci nevű lovat én festettem kint Gemencben. Szakcsi Gizella üvegfestő, az ott „A nimfák tánca". Az üveglap hátuljára festi a képet, és amikor ráfújja a festéket, akkor jönnek elő az alakok. Ez itt Minker Tibi barátom grafikája, ami különösen kedves számomra, mert rólam készült. Mözsi Szabó Pista bácsi „Vigyázó tornyok" című képe pedig azért áll közel hozzám, túl a művészi nagyszerűségén, mert apai ágon rokoni kapcsolatban vagyunk. Gyuri, azaz Újvári György folytatja a felsorolást, de idéznünk felesleges, hisz a képeket, a kisplasztikákat látni kell. Van közöttük persze olyan is, ami nem nyerte el a krónikás tetszését, de valahol mindegyik szimpatikus. Az önmagát kifejezni akaró, a képzőművészet alapjait csak autodidakta módon elsajátító, de az önkifejezés igénye által sarkalt emberek alkotásai keverednek a profi, művészi munkákkal. - A lengyeli mezőgazdasági szakközépiskolában mi, az ART 999 Tolna Megyei Egyesületének tagjai állítottunk először ki. Amikor az iskola újra felvette a régi nevét, Aponyi Sándorét, meghívtak engem is. Ott állt Gergácz Elemér miniszteri kocsija, én pedig az ócska Daciámmal állítottam be, de ugyanúgy a díszvendégek parkolójába irányítottak. Szóval élmény volt. Aztán a feleség, Újvári Zsó képei kerülnek elő. A húsipamái dolgozott, munkanélküli lett. De a tétlenség neki sem életformája. - Gyuri mellett szinte telítődtem a festészettel és egyik nap úgy döntöttem, megpróbálom. Amikor az ART 999 megyei egyesülete kiállítást tartott Kölesden, az én képeimet is elvittük. Az első festmény, amit megvásároltak, az enyém volt. Azóta sem tudom elhinni... Újvári György Szekszárdon született 1955-ben. Asztalosszakmát tanult, de az ecset, a festészet mindig vonzotta. - Tudod, olvastam az Aranyecsetet, Munkácsy életregényét és nagyon tetszett. Mivel én is asztalostanuló voltam, azonosságot véltem felfedezni, és rajzolgattam, festegettem. Talán póz volt az egész, de jól éreztem magam így a világban. A lányok, a nők is sokat jelentettek számomra, miként a nagy mesternek is. Amikor öt éve diagnosztizálták a betegségemet, a Sclerosis Multiplex nevű szörnyűséget, és nyugMinker Tibor grafikája Festmény a képeslapon Újvári Gyuri képei díjba kerültem, akkor kezdtem igazán aktívan, tudatosan festeni. - Ne haragudj, de sokan vagyunk, akik nem tudjuk, mi ez a betegség? - Az immunrendszert támadja meg és általános testi gyengeséget okoz. Nekem néha az is komoly teljesítmény, hogy feljövök a harmadik emeletre. A múltkor egy ötkilós dinnyét már nem tudtam felhozni. Pedig világéletemben sportoltam. Volt olyan nap, hogy elbicikliztem Kaposvárra, ott egy órát beszélgettünk, aztán hazakerekeztem. Most meg, ha jobban kitör rajtam a betegség, szinte mozdulni sem tudok. Mindenesetre mi, akik ebben szenvedünk, nagyon drukkolunk, hogy találják meg az AIDS vírusát, illetve az ellenszerét. Azt mondják, az a gyógyszer nekünk is használna. Mert a Sclerosis Multiplex jelenleg gyógyíthatatlan betegség. Azt mondják, gyógyíthatatlan, vele kell élni. Én ezt teszem, de nem hagyom el magam. Nem a betegségemmel foglalkozom reggeltől estig, hanem próbálok teljes életet élni. Ehhez a festészet segített. Leköt, életcélt ad. Terveim, elképzeléseim vannak, nagyon hosszú távra. Annyi csak a különbség, hogy én olyan festő vagyok, aki egyelőre ebben a betegségben szenved, de olyan betegségben, amiből ki fog gyógyulni. Egy képeslapot tartok a kezemben. „Kiadja az SM Alapítvány, ára 100 Ft." És még egy információ: a túloldali festményről: Újvári György, Táj zöldben. Szekszárd, 1992. - A Sclerosis Multiplex Alapítvány tervezi, hogy létrehoz egy rehabilitációs központot. Mivel a pénz kevés, különböző akciókkal próbálnak kiegészítéshezjutni. Előbb volt egy országos kerékpártúra az SM-betegek javára. Szekszárdon a Prométheusz-parkban köszöntötték a résztvevőket, ahol például a polgármester úr is felajánlotta háromhavi képviselői tiszteletdíját. Utána ke- restek meg engem azzal, hogy képeslapot adnak ki tízezer példányban, aminek a vásárlói egyben az alapítványt is támogatjuk. Lgy képet kértek tőlem, mondtam, hogy jöjjenek, válasszanak. A Táj zöldben című képem került a képeslapra. - Milyen lesz a rehabilitációs központ? - A betegek gyógyüdülőszerű elhelyezést kapnak, emellett minden lehetőségük meglesz a rehabilitációra. Úszómedence, tornaterem, sőt lovaglási lehetőség is várja a betegeket. Most tudtam meg, hogy a lovaglás nagyon jót tesz nekünk, mert egyenesen tartja a derekat, szinte minden izmot megmozgat, ugyanakkor nem terheli túl a lábat. - Hol lehet a képeslaphoz hozzájutni? - A mozgássérültek egyesületénél Irénke, Héger Antalné árusítja. „Köszönjük, hogy támogatja az SM Rehabilitációs Központ létrejöttét" - olvasható a képeslapon. A tízezer képeslap ára nagyon jelentéktelen összeg a központ bekerülési költségeihez mérten, ám akik megvásárolják a postai levelezőlapot, elmondhatják, valamivel hozzájárultak a mindannyiunkat fenyegető rém, az SM-betegség szenvedőinek megsegítéséhez. , T. J. Fotó: Kapfinger András Köszönjük, hogy támogatja az SM Rehabilitációs központ létrejöttét. Zsó és legszebb festménye