Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-19 / 3. szám

1992. JANUÁR 19. , SZEKSZÁRDI VASARIAP Héliosz a VGV-böl... Nem az igazgató millióiból alakult Nincs fűtőmű ügy... A rendszerváltozás szele megfújta a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat romos-romtalan épületeinek falait is. Olyannyira, hogy a falakon belüli álla­potot zilálta szét. Új évünknek első napjától fejeződött be végérvényesen a vállalat átalakítása, a volt tanácsi cég ma önkormányzati tulajdonlással lett egyszemélyes kft. Mit jelent e váltás, változhat-e a profil, az alapvető tevékenység? Meg­szüntethetők-e a pletykák, amelyek a szolgáltatásokért kért árakról terjed­nek? Mindezekről, a jövőről is kérdez­tük Németh Zoltán ügyvezető igazga­^gt, aki APEH-múlttal érkezvén ült „el­' székébe a cégnek. - Robbanásszerű, drasztikus válto­zások korát éljük. Megszűnt egy ideo­lógia, megszűnt egyfajta gazdasági ki­szolgáltatottsága a vállalatoknak. Elkez­dődött, folytatódik a szolgáltatások pia­cosítása - kezdte válaszát a külső kö­rülmények ismertetésével Németh úr. - Leghamarabbra ígérték a központi szervek az ingatlankezeléssel kapcsola­tos jogszabályt, de ma is még a régiek­kel kell ingatlant üzemeltetni, kezelni. Ám van már olyan terület, ahol a lakó a legközvetlenebbül érezheti a válto­zást, és ez a távhőszolgáltatás. Itt, ezen a területen omlott össze látványosan az ideológia abbéli része, hogy ahol távhőszolgáltatás van, ott, azt biztosíta­ni kell. Kerül amibe kerül. A lakó csak a minisztériumi illetékes által - ki tudja hogyan - kigondolt számot érezte és _tudta be kötelezettségként, nem látta, em láthatta, amögött mi is rejlik való­Dan. A szolgáltatás költsége és a díj között ilyenformán semmi összefüggés nem volt. A múlt év őszén szüntettük « g ezt az áldatlan rendszertelenséget. ávfűtést, mint szolgáltatást hangsú­. zni azért szükséges, mert minden közhiedelemmel ellentétben ez a ­volt vállalat megyei hatókörű, ha úgy tetszik, távhőszolgáltató vállalat volt. E tevékenysége volt túlsúlyban. Aztán jöttek azok a változások, amelyek során az önkormányzatok hangot (is) adva, színre léptek. A lé­nyeg a lényeg: reállamosítás történt, amikor is jogszabályi döntést követően történt tulajdonosi változás, váltás. A volt állami tulajdon egy, helyben köze­lebb lévő, a tulajdont sokkal jobban megszemélyesíteni képes birtokába, a helyi önkormányzat birtokába került. Nagyon helyesen. Nem ettől lettünk kft., hanem alapvetően attól, hogy a tu­lajdon az önkormányzat kezelésébe ke­rült. És, ettől kezdve az önkormányzat­nak alapvető kötelezettsége, hogy vál­lalnia kell a város számára minden olyan szolgáltatást a lakosság részére, amit természetesen velünk, a kft-vel végeztetnek el. - Pletykákat említettünk. Elteijedt az igazgató­ról, hogy 6 millió forintért megvásárolta, egy sze­mélyben lett a cég tulajdonosa. - A legboldogabb ember lennék, ha pénzem lenne a Trabantomnak cseré­jére. Egyébként örülök ilyen pozitív ^berr pletykának, hogy én tpkésedek... De ko­molyan folytatva, az önkormányzat lett a maga részéről korlátozottan felelős egy társaságban. Tehát a külső változások mellett alapvetően kettő realizálódott: tu­lajdonos, a működési forma változása. - Az utóbbin belül történt-e szervezeti válto/ás? - Karcsúsodtunk, és továbbra is egy­szerűsíteni fogunk a legkülönbözőbb szinteken. így a vezetői szférában is. En­nek részeként történik a távhőszolgálta­tásban egyfajta szervezeti módosítás. Nincs már Bonyhád és Dombóvár üze­me hatókörünkben. Megszűnt - még ha fájdalmat okozó létszámleépítéssel is ­az építőipari tevékenység. Hogy milyen feladatokat kell a legtisztességesebben el­végezni? Sorrend nélkül, a legfontosabb: legyen a városból elszállítva a^zemét, le­gyen a lakásokban meleg, és meleg víz. - Már az átalakulással egy időben szárnyra kap­tak a hírek: mi történt a fűtőműben, amiért is nyílt levélben kértek orvoslást az ott dolgozók a város pol­gármesterétől? - Ez nem valós, csak felfujt ügy. Ügy? A felszínre került problémák egyi­két igyekeztek az ott dolgozók megolda­ni külső, polgármesteri segítséggel. És ez részükről hiba volt. Miért nem velem, avagy a cég más vezetőivel akartak közös nevezőre jutni? - Miért nem? - Én azt gondolom, - és sértő szán­dék nélkül mondom - tetszetős ma han­gosan kinyilatkoztatni a vélt, vagy valós sérelmeket. Ezt önmagában is sikerként könyvelik el sokan, jóllehet a pénzügyi, munkaszervezési gondokkal hozzám, kollégáimhoz kellene orvoslásért jönni. - Hírek, mégpedig kószák terjednek a kábeltele­vízió körül is. Igaz, hogy teljes egészében annak min­den kötelezettségéről lemondani készülnek? - Ugyanúgy akaijuk a kábeltelevízió kezelését megszüntetni, ahogyan tulaj­donváltás miatt az ingatlanokét, vagy ép­pen a kertészet és a virágbolt eladását is említhetném. A lényeg, hogy minden­képpen e szolgáltatást is tovább kell fej­leszteni, ennek kivitelezésére komoly amerikai elhatározás van. Azt kívánják nyújtani, amit bárhol a világon, vagyis le­gyen a lakosságnak lehetősége megvá­lasztania mit, és mennyiért akar nézni a televízióban. Tehát differenciált szolgál­tatást akarnak megvalósítani. Nos, továb­bi részletezés nélkül, hiszen ez már nem is a mi kompetenciánk, a jelenleg kar­bantartásért felelős kft. az új rendszerben még részt vállalni sem kíván. - Milyen éve lesz 1992-ben a kft-nek? - A tavalyira azt mondtuk, a cég fennállásának legnehezebb éve volt, de most megkockáztatom, az idei év lesz az. Bizakodom, szakgárdánk képes leve­zetni a külső, drasztikus változások okoz­ta feszültséget. - Az áremelés kényszerét is? - Mi úgy nem teijesztünk elő áreme­lést, hogy például azt kövesse a hőszol­gáltatás díjtételének emelése, gázköltség­változás. Próbálunk másként szervezni, korszerűsíteni a technológiát. Alapkon­cepciónk, hogy a korszerű lakossági szol­gáltatást ne a szolgáltatást igénylő költsé­geire építsük. PETŐFI LÁSZLÓ • • Üres ország híján marketing és privatizáció Mitől nőtte ki magát Amerika úgy, ahogy kinőtte? Attól, hogy ez volt az utol­só üres ország a világon, ahová bárhonnan mehettek mind­azok, akiknek elege volt császárokból, királyokból, hatalmasságokból. Ezeknek az em­bereknek termékekre volt szüksége. A Ford autójára, ruhára és cipőre - olyan minőség­gel és küllemmel, amit az angol királynőnek valószínűleg nem lehetett volna eladni, vi­szont itt tömegméretben elkelt. Amerika ma sem egy elitnek az országa, itt - keveseket leszámítva - 250 millió ember praktikus tömegcikkeket vásárol. Ezt az eszmefuttatást az érdeklődök dr. Bethlen Ferenc professzortól hallhatták, aki leendő testvérvárosunkból, Albanyból érkezett Szekszárdra, s a State University of New York tanára. A professzor a héten kétnapos szemináriumot vezetett nálunk, Marketing és értékesítés címmel. A tematika közel húsz embert vonzott, a borsos részvételi díjat magánvállalkozók, társaságok és nagyobb cégek képviselői egyaránt érdemesnek tartot­ták befizetni, tekintettel a téma fontosságára s a nemzetközi szaktekintélyre. A marketing távolról sem csak reklámot jelent, hanem egy rendkívül sokrétű tevé­kenységet és folyamatot, ami a fogyasztók még nem is létező igényének prognosztizálá­sát éppen úgy magában foglalja, mint annak a kielégítésére szo|gáló áruk és szolgáltatá­sok előállítását és eljuttatását a vevőhöz. A fogyasztói javak kategorizálhatók, értékesí­tésük teljesen eltérő stratégiát igényel. A termékeknek életciklusa van, és piaconként kell terveket készíteni a ciklus különböző szakaszaira. A forgalmazási csatorna sokféle lehet, kiválasztása fontos, de ezt megelőzően pontosan meg kell határozni azt a fo­gyasztói kört, akinek az adott terméket szánják. Ezeket a látszólag összefüggéstelen mondatokat csak példaként ragadtam ki abból a rendkívül szerteágazó halmazból, amit marketingnek nevezhetünk. Én kicsit szégyell­tem magam, amiért egy elismert külföldi szaktekintélyt hallgatva folyton az jutott eszembe, hogy mindazt, amiről szó van, marketingszakos közgazdászhallgatóként már jó néhány évvel ezelőtt így tanultam. Ennek az elméletnek tehát mi is birtokában va­gyunk, itthon, Magyarországon! A hallgatók hozzászólásai - amelyek természetesen gyakorlati oldalról közelítették a problémát - szintén erről győztek meg. Igen, tudják hogy milyen sok múlik például a csomagoláson, de nincs hozzá anyagunk, megfelelő nyomdatechnikánk, szakértelmünk - ha pedig van, az megfizethetetlenné teszi az árut. Igen, tudják, hogy az árképzésben messzemenőkig figyelembe kellene venni az áru sze­zonálisjellegét, azt is, ha valaki valamiből háromszoros mennyiséget vesz, a törzsve­vőknek pedig ajándékokkal kellene kedveskedni, de a nálunk alkalmazott árrés - s még így sincs fizetőképes kereslet! - ezt a szükségesnél csak sokkal szerényebb mértékben teszi lehetővé. Igen, mi is tudjuk, hogy jobb vevő, aki készpénzzel fizet, mint aki hitelkártyával, de ugye nálunk gyakorlatilag nincs is hitelkártya... Egyáltalán, a pénzkímélő módszerek alig-alig terjednek. Aggályomat megosztottam a professzorral. Arra csak Amerikának volt lehetősége, hogy - dr. Bethlen Ferenc elmélete szerint - utolsó üres ország módjára fejlődjék. Á forgalmat tehát más módon kellene növelnünk, s lám, nagyjából tudjuk is, hogy mi a marketing, mégsem megy. Mire számíthatunk? A vendég nálam sokkal optimistább. O tapasztalja a változást, fontos, hogy már sem a minisztérium, sem egyéb hatóság nem mondja meg a termelő­nek, hogy mit állítson elő, sem a kereskedőnek, hogy mit forgalmazzon. Már nem kénytelen azt mondani a boltos, hogy „ezt kaptam", hanem mondhatja; „ezt rendel­tem". S a tulajdonviszonyok változása, a privatizáció további lökést fog adni a fejlődés­nek. Bár lenne próféta a professzor volt hazájában! -n­Szekszárd hátulnézetben I. Sorozatnak szánjuk kollégánk, Kapfinger András felvételét, mind­azoknak, akik fontosnak tartják környezetüket; a gyarapodó, gazda­godó város peremére, eldugott utcáira is kíváncsiak. I I

Next

/
Thumbnails
Contents