Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-21 / 25. szám

1992. JÚNIUS 21. , SZEKSZÁRDI HSARNAP A csiga is vadállat nyereség a MAVAD-nál Hatvan évvel ezelőtt alakult a MA VAD, a magyarországi vadgazdálkodás, vadkereskedelem szervezésére. Három évvel ezelőtt részvénytársaság lett, azóta a rövidítés a Magyar Vadgazdálkodási és Kereskedelmi Részvénytársaságot jelenti. Akkor hozták létre megyei irodáit (nem minden megyében) és külföldi képviseleteit. A szekszárdi iroda akkor kezdte működését. Éppel János irodavezetővel eddigi tevékenységükről beszéltünk. Pizzásodásunk - A vidéki irodákkal a MA VAD közelebb akart kerülni a termelőkhöz, illetve a partnerekhez, hogy a napi problémákat ott, a helyszínen tudjuk megoldani - mondja Éppel János. - Ezáltal a vendégeket is jobban ki tudjuk szolgálni. _ - Mire gondol? Csak példaként említeném, '^Ey ha például egy külföldi bérvaf^Pz szerződést akar módosítani, nem kell Budapestre utaznia, itt rendezni tudjuk a gondját. Másik az, hogy megjelent a konkurencia. Ugyanezen a területen több, mint száz kft. próbál megélni, nem is mindig tisztességes eszközökkel, tehát nekünk is kint kell lenni a területen, ha boldogulni akarunk. - Mi a megyei iroda feladata? - Beszéltünk a bérvadászokkal való kapcsolattartásról, de a kereskedelmi tevékenységről is, ebben a vadhúsfelvásárlás megszervezése a legfontosabb, de beszélhetnénk a csigafelvásárlástól vagy a meggyfelvásárlásról is. A vadhúsellátás szervezése mostanában kezdődött. - Ezek szerint a csiga is vadállat? I- Vadon él. Említette a vadhúseladást. A dhúshoz jutni, azt enni az elmúlt íkben kevesek privilégiuma volt. Most bárki hozzájuthat? - A vadhús ára most is drága. Régen a kilőtt vadak húsának kilencvenkilenc százaléka exportra ment. Ma sem sokkal kevesebb kerül exportra, de azért marad az itthoni boltokban is. Aki meg tudja fizetni, vehet. Nyesedéket, de akár őzgerincet is. Természetesen csak fagyasztva hozzuk forgalomba. - Hol lehet Szekszárdon vadhúst kapni? - Mindenütt, ahol megfelelő hűtőpult van. A Dáliában, a Skálában, a százhatvanas alatt, de Mözsön nagyobb mennyiséget is lehet kapni, előre megrendelni. Egyébként cégünk legnagyobb feldolgozó üzeme Vecsésen van. Még a régi időben épült, abszolút világszínvonalon. Nem túlzás, hogy a világ egyik legkorszerűbb vadfeldolgozó üzeme. Vállalatunk nyereségének egyik fő alapja, hogy nem szőrben-bőrben adjuk el a vadat külföldre, hanem feldolgozva vagy konyhakészen. Például a csigát is úgy szállítjuk a franciáknak. - Több, mint száz konkurens cég mellett hogy tud talpon maradnai a MAVAD? - Tavaly növeltük az árbevételünket. Számadatokat nem mondok, de az előző évihez képest 161 százalékos volt az árbevételünk. Tehát hatvanegy százalékkal teljesítettük túl az előző évet. Hozzájárult ehhez az is, hogy régebben Gemencben és Gyulajban mi nem, csak a VADEX kereskedhetett. Egyedül a gyulaji dámokat árulhattuk, mert azt a VADEX nem tudta eladni. Nagy pénzek mentek így el, mert egy jó vaddisznóhajtássorozat kettőtől ötmilliós árbevételt hozhat. Hozzátenném, hogy az állami területek birtokba vétele csak itt helyben - a szekszárdi iroda körzetében - emelte a bevételt. Viszont a MAVAD országosan is több mint százmilliós adózott nyereséget produkált. - Azelőtt az elvtársi vadászatok nem hoztak üzletet? - Nem így közelíteném meg. Tény, hogy kevesebb volt a bérvadásztatás. Az egy más világ volt. Mi ki voltunk zárva ezekről a területekről. így bepillantást se nyerhettünk. Tény, hogy 1990-ben az egyik terület ötszázezer forint árbevételt produkált. De a forgalmat más módszerekkel is növeltük. - Hogyan? - Az üzletpolitika megváltoztatásával. Kölcsönt adtunk - kedvező kölcsönt - a velünk együttműködő vadásztársaságoknak. Eléjük mentünk a felvásárlással. Most például egy disznóskert létrehozását tervezzük. Kis területre összegyűjtve a disznókat a vadászaton nagyobb terítéket lehet produkálni. - Mekkora egy ilyen disznóskert? - Nem állatkertnyi méretű, sokkal nagyobb de mégis intenzív tenyésztésű. Több tíz hektáros terület, akár ötven hektár is lehet. Az előbbiekhez visszatérve mi támogatjuk a vadászház-építéseket, korszerűsítéseket. Mert nekünk is érdekünk, hogy a vadász itt jól érezze magát, hagyja itt a pénzét. A társaságoknak pedig húszszázalékos kamatra adunk hitelt, ha velünk együttműködnek. Előfordulhat az is, hogy olyan jó az együttműködés, hogy a kamatot elengedjük. A tavalyi németvizslás világtalálkozót mi szerveztük. Akkor több, mint harminc bika eladásáról kötöttünk szerződést. Szóval nagyon sok mindenről beszélhetnék, a lényege, hogy összetett szervezőmunka, minden részletre kiterjedő figyelem eredménye volt a MAVAD tavalyi százmilliós nyeresége. - Tamási Szekszárd a szemünk láttára pizzásodik, aminek csak örülni tudok. Kezdetben volt egy Bezerédj utcai alagsorban az első, melynek tulajdonosát egyszerűen csak „Pizza úrnak" hívom. Győr megyei sógornőm, aki nem kisétkü fajta, máig emlegeti, hogy kifogott rajta itt az általa sosem hallott nevű olasz étel. Következett a volt Garay Szálló földszintjén megnyílt, pompás belső berendezésű, gazdag étel- és árlapú újabb pizzás. Feleségestől kipróbáltam, érdemes volt. Legújabban a közismert Kiskorzó alakult át, derűs „Mamma mia" néven pizzériává, nem feneketlen gyomrúaknak való, elfogadható méretű és áru adagokkal. A minap valaki a piacon felháborodva közölte velem, /íogy izraeli gyorsbüfé születik, ezért bajosabb erre most a közlekedés. Nem tudtam osztani felháborodását. Akkor se osztanám, ha valamelyik hangulatos kisvendéglőben lehetne enni igazi csevabcsicsát (á la néhai Milán...). Vagy ne csak alkalmilag, a Gemenc Szálló éttermében szerepelne a kínai konyha, hanem olyan mikroméretü formában is, mint amilyenekkel Koppenhága és Párizs tele van. A franciás salátabár se árt a magyar gyomornak, sőt ha értenék a vendéglátáshoz, szívesen megpróbálkoznék igazi svájci fondue (fondü) méréssel. Ami forró, olvasztott sajtot jelent, pálinkába mártott kenyérszeletekre csepegtetve. Mi, magyarok sajnos eléggé beszűkültek vagyunk. Az Isten kalapján lévő bokrétában lakva azt hiszszük, hogy Magyarországon kívül nincs igazi étel. Még konyha is van! 0. I. Heti jegyzet Az a helyzet... hogy meg lógunk gyógyulni. Ma már ennek egy re kevesebb az akadálya, a hagyományos gyógymódok mellett, mint a szike, az aszpirin és a hideg vizes borogatás számos más kúra és terápia is elérhető. Nem beszélek most a szezámmagos gilisztaevők népes táboráról és az életmódváltók lelkes csapatáról, a talpmaszszázsról, csontkovácsokról és lélekbúvárokról. A fogyin és a Bogumil-teán kívül itt van az ordítás. Olvasom egy apróhirdetésben: „Gyógyítás ordítással! Gondjait, feszültségeit feloldja egy hangos kiáltással. Én megtanítom kiabálni. Dr. Sound... és egy telefonszám. Jó magam decens természet vagyok, ritkán üvöltök - meg fogok betegedni?... - és ha valaki a közelemben ordítani kezd, akkor általában a távozást választom, mert olvastam valahol, hogy az üvöltözés pusztítja az agysejteket. Legalábbis olyan messzire megyek, ahol már a decibelek elviselhetők hallójárataim számára. Mindenesetre tapasztalható, hogy emberek üvöltözéssel vezetik le időnként a bennük felgyülemlett feszültséget. Arthur Miller írja monográfiájában, hogy egy időben Nevada istenverte sivatagában csücsült pár hétig, ez a válásához kellett, bizonyítandó a különélést, és a szomszédjában Saul Bellow lakott, - amennyire egy ilyen helyen lakni lehet. Ő akkor írta az „esőkirályt" és néha fölment a közeli dombra, vagy húsz percet ordított, valószínűleg így akart kapcsolatban maradni önmagával. A „Henderson, az esőkirály" című prózát olvasva a kúra eredményes volt. Ebből az apró történésből két motívumot szálazzunk ki. Az egyik, hogyha többek között ezzel a módszerrel - több más mellett elérhető egy ilyen teljesítmény akkor az üvöltés felette jogosnak bizonyul. A másik a helyszín, Nevada holdbéli pusztasága. Itt senkit nem zavart, maximum két homokszem összekoccant, esetleg egy homoki gyík fölriadt szunyókálásából. Utóbbi időben, mintha fogyna a türelmünk, gyakori az emelt hang. Ráadásul bizonyos politikusi körökben mintha az aktushoz hiányozna az elhagyatott hegyremászás, sőt kifejezetten közönség előtt gyakorolják az ordítást, néha arra gondolok milyen beteg lehet szegény. Remélhetőleg a kúra hatásos lesz és mihamarabb leveszi a hangerőt az illető, de ha hosszabban tart a gyógyítás, akkor ott a Himalája, - legyünk pontosak, nem meleg égtáj. Gondoltam fölhívom dr. Soundot, mikor eszembe jutott, hogy nincs telefonom, (L posta nem bír adni, ebben az évezredben nem is lesz. Ettől néha ordítani tudnék, de akkor eszembejut némely telefonos isme-, rősöm akinek viszont van, és érdekes módon ők időnként ettől tudnának ordítani. Ezenkívül még ott van, hogy a boldogságtól is lehetne... - steiner 4 »