Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-14 / 24. szám

, SZEKSZÁRDI 8 VASÁRNAP 1992. JÚNIUS 14. A Gastrolux-história folytatódik Magániskola a szakmunkásképzésben? - Tanulót azért vállal elvileg az ember, hogy megmaradjon az üzletben. A gyakorlat azonban másról szól. Első évben csak gondot jelent a gyerek, nálunk viszont a második évben már a szakáccsal egyenrangú munkát' végez. Vagyis mindent. Krumplit pucol, levest főz... Az osztálytársak zöme felét sem tudja, ahogy hallom a gyerekektől. Semmiféle szerződés nincs Hikádi Attila saját erőből, családi összefogással, araszolva fejlesztette ki a forgalmas út melletti vendéglőjét, panzióját. Négy tanulója van, kizárólag ismerősei gyerekét vállalja el, hiszen éppannyira lehet nyűg a lusta és kevéssé igyekvő „inas", mint amennyit segíthet az üzletben. Tény, hogy ez utóbbi lehetőséggel nem kevesen visszaélnek, mintegy olcsó munkaerőt látva a kiszolgáltatott tanulóban. Akit ugyancsak gyakran súlyos tízezrekért helyeztek el a szülők a nagylelkű vendéglátósnál. Mondják ajól értesültek, hogy a szakmák között kialakult tarifák vannak. Az már néhány évvel ezelőtt sem számított újdonságnak, hogy mondjuk a kozmetikustanulók után 30-40 ezreket szurkoltak le a szülők, mára azonban eljutottunk oda, hogy ezek a visszás piaci viszonyok a vendéglátós területen is dívnak. És ilyenkor rengeteg múlik a mesteren. Hikádi Attila szerint éppen az a legnagyobb baj, hogy az iskola és a gyakorlati képzést vállaló vállalkozó között semmiféle szerződés nincs. Hiába várnak tehát garanciát arra, hogy bizonyos alapismeretek birtokába jutnak mindenütt egységesen a tudásra szomjazó diákok, így előfordulhat az a helyzet, hogy olyan helyen gyakorol a tanuló, ahol nincs halétel az étlapon, akkor soha nem készít ilyent a szakmunkásvizsgáig. A csoportos foglalkozások persze ezt a helyzetet próbálják áthidalni, amennyire lehet, feloldani. Nem könnyű. A szülő iskoláz be Nincsen jogviszony egyik képzésért felelős „tényező" között sem. Iskola és vállalkozó, iskola és szülő, szülő és vállalkozó mind-mind informális csatornákon érintkezik. A jogi szabályozatlanság levét pedig ki más inná meg, mint a szülő. Más utat nem látva, maga iskolázza be gyermekét. A szakmunkásképző ugyanis csak olyan tanulót vesz fel, aki igazolni tudja, hogy van gyakorlati helye, mestere, aki elvállalta. Hasonlóképpen furcsa viszony alakult ki a gyakorlati oktatók és a szakmukástanulók csoportos képzését végző cég között. - Április 14-i dátummal kaptam egy levelet a KOVIMA Kft-től, amelyben közlik, hogy április 1jétől átvették a diákok csoportos gyakorlati foglalkoztatását és a felmerülő költségek fedezetére fizessek be tanulónként 5000 Ft-ot. Hozzáteszem, semmiféle jogviszony w, % koM alM nincs közöttünk, én az iskolával állok kapcsolatban. Felháborít ugyanakkor, hogy így akarnak a semmiből pénzt csinálni, alig vették át a vendéglátó vállalattól a képzést - vélekedik Hikádi Attila. Feltehetően sokakkal együtt, hiszen az ominózus körlevélre ismereteink szerint egyetlen visszajelzés érkezett. Hogy miért ódzkodnak a tanulókkal járó költségektől? - Eddig is fizettem a gyerekek után, havonta 300 Ft SZTK-t, 50-300 Ft ösztöndíjat és természe^ beni juttatásként nálam étkezni Az összköltség általában 500 Ft kft rül volt egy hónapban egy főre - halljuk a rövid mérleget. Eddig hozzávetőleg egy év alatt került 5000 Ft-ba a gyerek, most fél évre kell letenni ezt az összeget kaucióként. Ha ez így van, csak abban az esetben maradhat a gyerek, ha a szülő átvállalja az előírt összeget. A vállalkozó nem akar nagyvonalú lenni, még kevésbé balek. Száz forint az ötezer? A stílus maga az ember, esetünkben maga a cég. Kovács Ferenc, a KOVIMA Kft. ügyvezető igazgatója nem lát kivetnivalót abban, hogy a tanulókkal küldték ki a vállalkozóknak címzett körlevelet, szerződéstervezetet a többletköltség igényléséről. - Amikor az üzletet beindítottiJ^ elkezdtük a csoportos foglalkozni tást, nem tudtuk, hogy kik foglalkoztatják a gyerekeket. Ez a módszer egy kézenfekvő megoldásnak látszott, hiszen az nem volt kétséges, hogy költségeink lesznek, így nagy mennyiségben a gyakorlat során felhasznált nyersanyag, víz, áram stb. Hogy a végelszámolásnál ez menynyit tesz ki, nem lehet tudni, elképzelhető, hogy csak 100 Ft-ot - érvel Kovács úr, majd hozzáteszi, ők is fizettek ez ideig a tanulóik után. Eddig az iskola számlázta feléjük a költségeket. Most a KOVIMA számláz, hiszen április l-jétől a Gastrolux működtetője. Mit jelent ez és milyen előzmények után került pozícióba ez a vállalkozás? Érdemes visszanyúlni az időben, • amikor Kovács Ferenc még a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója volt. A Gastrolux helyén akkor presszó működött. Abban az időben a szakmunkásképzést szinte kizárólag a megyei vállalat végezte, rajta kívül egy-két beiskolázás volt. Ésszé-