Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-31 / 22. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARN4P 1992. MÁJUS 31. fogyatékos gyermekek... mások nehezebben viselték az új környezetet, tény. hogy belakták, megszerették az óvodát. Időközben a gyermekek is cserélődtek, ma négy állami gondozott mellett öten szekszárdiak alkotják a csoportot. A korábbi évekhez hasonlóan bejáró nincs, jóllehet mára deklaráltan is megyei fenntartású és hatókörű intézménnyé vált. Erről a szülők a hét elején a megyei közgyűlés hivatalában megtartott megbeszélésen értesültek. Pletykákat hallottak ugyanis arról, hogy egyes elképzelések szerint felszámolnák, vagy a város szélére telepítenék az óvodát. Ez pedig néhány szülőt és gyermeket érzékenyen érintene. Nem csupán a napi kényelmetlenség miatt, hanem elvi megfontolásból: „Ezek a gyerekek mennyivel érnek kevesebbet, mint mások? Az újakat irányítsák oda a városban, ahova a fogyatékosokat utalnák. Miért nem maradhatnak végre a helyükön?" Ezen gondolat jegyében fogalmaztak meg egy nyílt levelet is a város polgármesterének a szülők, tőle várva a segítséget, legalábbis a választ. Ha a gyermekeknek tovább kell menniük innen is, akkor hova? Gondolva az óvodáskorból felcseperedő, kisegítő iskolában el nem helyezhető gyermekekre, akiket szüleik néhány évig még közelükben szeretnének tudni a paradicsompusztai foglalkoztatót megelőzően, szóval számukra egy külön körben, a mai csoport felosztásával nyújthatnának előkészítő képzést. Ez ma csak szép álom, de a szülők reménykednek... A választ azonban mástól kell várni. A jogszabályok értelmében ugyanis ez az egyébként Kinizsi óvodához tartozó csoport hivatalosan a korábbi megyei tanács, ma közgyűlés intézménye. Január 9-én döntött a város önkormányzata arról, hogy május 31-ig ki kell költözniük a Kinizsi utcából. Most, május utolsó hetében viszont még teljesen nyitott a kérdés: hova. A megyei hivatal álláspontja: hasonló profilú intézményük Palánkon a GYIVI. Az indulatos kérdésekre megtudhatták a szülők, hogy több elképzelés is volt városon belül, de azoknak más célt szántak a városatyák. A megyének ingatlanvásárlásra pedig pénze nincs. De miért ez a hajthatatlanság a város részéről. Az üzemi óvodák, főként a BHG- és a BM-óvoda kiesésével közel 30 gyereket kell elhelyezni és egyszerűen nincs hova. Ezeknek az óvodásoknak éppen megfelelő lenne a fogyatékosok által használt helyiség... Másrészt pedig az ügy jogilag teljesen tiszta, az óvoda a városé, a fogyatékos gyermekek csoportja pedig a megyéé. Nagylelkű gesztusban reménykedhetnek, de minden garancia nélkül. A szülők erről mit sem tudtak. Csak pár nappal a kiköltözés előtt kérdezték meg őket: mit tartanának jónak? A GYIVI-t semmiképpen, a Kadarka utcai bölcsődét inkább, mint azt dr. Say István osztályvezetíL elmondta, ez is csak lehetőség és ^^ kizárólag a városi önkormányzat döntésén múlik. Az már a szülőkben vetődött fel: „De hiszen mi is, a gyerekeink is szekszárdi lakosok vagyunk!" Fellélegezni sem tudtak az ominózus tárgyaláson, hiszen dr. Say őszintén elmondta: május 31-én a szerződés szerint ki kell vonulniuk, ezután nyári szünet következik, de hogy hol kezdik a következő évet? ígérni csak azt tudja, hogy mindent megtesz a legjobb megoldásért... „Csiki-csuki" - így összegezte frappánsan helyzetüket rezignáltán az egyik szülő. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDÍ 1 Áz ellenzék ösztönösen egységes i Még nem tudni hova Költöznek a Az országban talán az utolsók között alakították meg Szekszárdon a gyógypedagógiai óvodát. Három éve induláskor úgy hírlik, nehezen szervezték meg a nyolcfős csoportot, a szülők jó része inkább élt a 10 éves korig járó gyes lehetőségével. Igazabb talán, ha azt mondjuk, kényszerével. A Mérey utca bölcsődéjének két szobáját alakították át a középsúlyos értelmi fogyatékos, 3-8 éves gyermekek számára. Azokkal az emberpalántákkal foglalkoztak és teszik ezt a mai napig a szakemberek, akik az úgymond normál óvodai csoportban nem képezhetők, testreszabott bánásmódot, nagyobb kíméletet és türelmet igényelnek. Zömében Dawn-kóros gyermekekről van szó, de itt lehetnek közösségben a másutt elutasított vak gyermekek is. Hogy szükség van e csoportra, arról azok a szülők vallanak, akiknek sírig tartó szülői programot, lekötöttséget jelent fogyatékos gyermekük nevelése, életének irányítása. De vissza a kezdetekhez. Akkor a város pénzéből, mintegy a városi óvodához kapcsolódóan működött ez a mikrocsoport, külön státussal, hiszen ma például a kilenc gyermekkel öt ember foglalkozik. Ne legyenek szem előtt, hangzott halk megjegyzés és jó ideig így is volt... Két éve azonban egy önkormányzati döntés nyomán öregek napközi otthonát költöztették a helyükre, így továbbálltak, az akkori Vízmű, ma Kinizsi utcai óvodában kaptak egy külön termet és leválasztott udvarrészt. Voltak akik könnyen, Május 26-án megyénk székhelyén járt Horn Gyula, országgyűlési képviselő, a Szocialista Párt elnöke. A művelődési központ színháztermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Záporoztak a kérdések, melyekre Horn Gyula megszokott nyugalmával válaszolt. Kérdeztek és a fórumot megelőző sajtótájékoztatón szerkesztőségünk nevében is kérdeztünk. Némi önzéssel szabad legyen ez utóbbiakkal kezdeni. - Az Ön ellen egyre fokozódó támadások annak tulajdoníthatóak-e, hogy a kormány a távolabbi jövő legveszélyesebb potenciális ellenfeleit látja a szocialistákban? - Igen! És a legszervezettebb politikai erőt is. - Az uram-bátyám, sógorság-komaság világ, az összefonódás és protekcionizmus megszűnt-e már minálunk? - Jobban virágzik, mint valaha. A parlament tagjainak többsége tudja, hogy egyciklusos képviselő és igyekszik ennek hasznát látni. A hatalom pedig nemcsak fenyeget, hanem sokakat kielégít. Jól fizetett felügyelő bizottsági tagságokkal, a bankok vezérkarában biztosított helyekkel. Más kollégáink kérdéseire adott válaszai, összegezve: Az ellenzék egyelőre inkább ösztönösen egységes, semmint tudatosan. A köztársasági elnök ellen indított személyi hajsza mögött ott rejtőzhet egy alkotmányos válság veszélye, bár a verhetetlen népszerűségű Göncz Árpád kemény ember, nem megalkuvó fajta. Az nem valószínű, hogy a Szocialista Párt és az SZDSZ a jövőben partner lenne, mert nincs miben az legyen. A színházteremben feltett kérdésekre: Egy minden gondolatában egységes Szocialista Párt unalmas lenne. Természetesen vannak ellentétes vélemények, melyeket meg kell és meg is lehet vitatni. A Szocialista Internacionáléba szeptemberi felvételre 16 jelentkező közül két pártot ajánlottak, elsőként a magyar szocialistákat. Pártja és az MSZMP semmit nem tanult vezetősége közt nincs semmilyen kapcsolat és nem is lesz. Elvi ellentét annál több. Remélhetőleg a távoli jövő a koalícióé, de még valószínűleg 1994-ben sem alakul ki a normális politikai váltógazdaság. A következő választásokon egyébként a párt szavazói megduplázódására, 2022 százalékra számít. Nem más pártokra kívánnak támaszkodni, hanem elsősorban a szakszervezetekre és a leginkább kiszolgáltatott milliókra, a nyugdíjasokra. Ami a tv-t illeti, az már „a kormány házimozija". A rádiót még nem lehetett kisajátítani, mert szerencsére „nincs mindennap Vasárnapi Újság". A parlamentnek egyébként nem ezekkel, vagy éppen kárpótlással, hanem sokkal fontosabb dolgokkal kellene foglalkoznia. Például a gazdasági válsággal, munkanélküliséggel, melynek megszüntetésére a Németh-kormány kész terveket hagyott örökül, de azokat fiókba zárták. Legnagyobb közérdeklődést, érthető módon, a mezőgazdaság váltott ki. Tavaly még az ország szükséglete 150 százalékát termelte meg, az idén jó, ha 102-103 százalékát. Az Antallkormány működőképes országot vett át, a tényleges nehézségek ellenére se igaz, hogy nulláról indult volna. Szó szerinti idézet: „Ami a mezőgazdasággal történt, az nem hiba, hanem bűnös politika." Szériában adjuk el értékes üzemeinket - növényolajgyártás, Szerencsi Csokoládégyár külföldnek, mely azután leállítja ezeket, munkanélküliséget teremt, hogy drágább termékeit a nyakunkba zúdíthassa. Félő, hogy a kormány ennek árán szeretne bejutni a sokat emlegetett Európába. Ugyanakkor az államigazgatási kiadásokat két év alatt 70 százalékkal felduzzasztottá. Nem beszélve az adminisztrációról, ami csak Horn Gyula somogyi választókerületében 120 fővel gyarapodott. Az idei költségvetési hiány egyik fő oka az állami túlköltekezés. Ezzel egy időben az önkormányzatok a költségvetés 4-4,5 százalékát kapják. Aligha véletlen, hogy a tavaly épült 34 ezer lakásból szociális bérlakás nem volt több mint 24 darab(!) Horn Gyula politikai fórumokon ritkán látott sikert arató szereplése után óhatatlanul meg kellett kérdeznünk: - Ön valósággal szobra a nyugalomnak és önfegyelemnek. Harminc évvel ezelőtt is ilyen volt...? Elmosolyodott és mert valószínűleg nem szereti, ha a magánéletével foglalkoznak, így válaszolt: - Harminc éve? Nem emlékszem rá! Szekszárdi látogatására annál többen emlékeznek majd. , ORDAS IVÁN