Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-05 / 1. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 4 1992. JANUÁR 12. • • Üzenet a hívőknek 1992-re Újévkor keresztényeknek Minden új kezdet, a polgári év eleje is szinte felkínálja a lehetőséget, hogy átgondoljuk életvitelünket, magatartásunkat. Ennek hármas iránya van: Isten, embertársaink és a társadalom, valamint önmagunk. ISTEN, az Úr így szólt Ábrahámhoz: „Járj előttem és légy tökéletes." (Ter 17,1) Egy családban a gyermek mindig szülei színe előtt jár-kel, játszik, beszél, gyakran hangosan kimondja gondolatait. Mint nyitott könyv, nyílt és tiszta az élete szerettei szemében. A keresztény ember, mint istengyermek él: lélegzik, érez, gondolkodik, beszél, cselekszik. Alapvető örömöm az, hogy Istenhez tartozom, számára fontos vagyok. A hála ösztönöz arra, hogy megszólítsam (imádkozzak), tanítását komolyan vegyem (erkölcsi élet), hittestvéreimmel egységben maradjak (közös istentiszteletek, egyházközségi élet). Ami Istenhez nem illő, el kell hagynom! Az Ábrahámnak kimondott szó rám is érvényes. MÁSOKÉRT élünk! „Magának az eső nem esik, a nap sem süt, Te sem vagy magadért, Te is másokért vagy itt." Az ember akkor boldog, ha boldogíthat, ha hasznos, értékes embertársai, a társadalom számára. Yajon ez-e törekvéseim mozgatója? Át tudok-e lépni önző vágyaimon? Jézus nem titkolta, hogy követőinek a társadalomban fontos szerepe van: mint gyertyatartóra tett világosság, mutassák be a világnak és gyakorlatban hordozzák a tisztánlátás, nagylelkűség, vidámság, szelídség, békesség, szorgalom, állhatatosság erényeit. Mint a só, ízesítsék, nemesítsék, tegyék elfogadhatóbbá, szebbé a földi életet környezetük számára. SAJÁT MAGUNKRA tekintve pedig, legyen meg bennünk az értékek helyes rendje. Amikor manapság legtöbb polgártársunknak jól meg kell néznie, mire költi pénzét, a hívő, vallásos embernek is tudnia kell, mi az igazán kedves és jó Isten és ember előtt. És ezt az év elején kell tudnia, nemcsak a végén. „Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, mert másként előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él." (Paul Bourget). Mindehhez kívánok Istentől áldást, bátorságot, erőt, egészséget! Szekszárd, 1992. Újév. Farkas Béla plébános „engedje teljesülni jókívánságainkat" A polgári időszámítás szerint ismét új év küszöbére érkeztünk. Ilyenkor visszapillantunk az elmúlt évre és az élők hálát adnak a Teremtőnek, amiért megérni engedte ezt a napot. De hálát adhatunk azért is, mert ilyenkor jókívánságokkal fordulunk mindenkihez. Most, amikor az 1992-es szökőévet várjuk, megköszöntjük családtagjainkat, ismerőseinket és kívánunk boldog új évet. És ilyenkor hozzágondoljuk, kérjük a Mindenhatót, engedje teljesülni jókívánságainkat. Sokan hozzáteszik: „Eredményekben gazdag..." Mostanában még az is hozzákerül: „-békés..." Vajon a sok jókívánságból mi valósult meg 1991-ben? Mi fog átkerülni belőlük 1992-re? Tapasztalatom szerint eredményeket sok, fáradtságos munka hozhat, párosulva a szabad szárnyalású alkotókedvvel. A gazdagságról legalább beszéljünk. Talán ha elég sokat beszélünk róla, és még annál többet cselekszünk érdekében, megvalósulhat, hiszen a lehetősége megvan, mert ha ész, erő, s oly szent akarat egyesül, semmi sem akadályozhatja. A békés körülményekre vágyakozik minden ember, még azok is, akik ugyan köszöntésükben a Béke szót használják, de tenorcselekményeket szerveznek és hajtanak végre, vagy egészséget kívánnak embertársaiknak köszöntésükben és pusztító fegyverekkel törnek életükre. A szokványos jókívánságok összetevői még két ötvözővel teljesedik ki: az egészséggel és a reménységgel. E gondolatok jegyében kívánok a Szekszárdi Izraelita Fiókhitközség maradékai nevében mindnyájuknak egészséget hozó, eredményekben gazdag, békés és reményteljes új évet, kérve a Mindenhatót, engedje beteljesülni kívánságainkat. Miiller Ferenc Új évet! Vidám évet! Nem könnyű most géphez ülni, s úgy papírra vetni kívánságaimat, hogy azok ne legyenek ismétlések, hiszen ezekben a napokban átlagosan napi harmincszor is halljuk a „Boldog új évet." mondatot. (Van aki komolyan gondolja, van akinek csak megszokás, s ebben az időszakban egyszerűen így köszön.) Nehéz megfogalmazni kívánságaimat azért is, mert véletlenül sem szeretném, ha ez a szó - nem túl szerencsés értelemben - nagyon "paposra" sikerülne. Ezt még híveink sem biztos, hogy értenék, s most szélesebb körben szeretnék szólni, mint a szószéken. (Különben is, ha Isten emberré lett, hogy megértsük őt, mi sem lehetünk érthetetlenebbek...) így hát egyszerűen új évet, s vidám évet kívánok. Hiszen mindkettő fontos! Újat nem. csak úgy, hogy más számmal jelöljük. Újat tartalmában, mentalitásban, hangulatában. Mindenféle mosolygáskísérte fogadalom ellenére biztatok: kezdjünk újat. Hozzáteszem: lehet! Ne hallgassunk a cinikus megjegyzésre, hogy semmi sem változik, hogy minden a régi, hogy képtelen az ember megváltozni. Igényes ember másként vélekedik. Lehet újat kezdeni gondolkodásban, elrontott emberi kapcsolatainkban, a jó akarásában, a békesség kísérletezéseiben, az emberség próbálkozásaiban. Lehet újat kezdeni mások kritizálása helyett az önkontról bevezetésével, a másik vádolgatása helyett a józan önértékeléssel, az igazságom hangoztatása helyett az egészséges megegyezéssel. Ne mástól váijuk, hogy újat kezdjen. Újévi emlékezés és köszöntés Az a jókívánság, mellyel köszönteni szeretném mindazokat, akik szűkebb vagy tágabb értelemben vett lakóhelyünkön élnek, így foglalható össze: Adjon Isten további növekedést a jóban, egész népünk, valamint a közel és távolállók számára egyaránt! Az 1991-es év eseményei közül szeretnék azokra utalni, melyek bennünket reformátusokat különösen is közelről érintettek. AII. Magyar Református Világtalálkozó nyugatról és keletről, északról és délről hívta össze a résztvevőket az összetartozás kifejezésére. Tudatában vagyunk annak, hogy a világtalálkozó nem lehetett több, mint csupán jel az összetartozás kifejezésére, de mégis úgy érezzük, a helyes irányba mutatott. Szolgálata ma is és ajövőben is abból áll, hogy emlékeztessen: Az egymástól elidegenítő, embereket egymással szembe fordító, a régi rend kereteit szerteszét feszítő és sajnos nem egyszer ellenséges és értelmetlenül pusztító erőkkel szemben az egymáshoz tartozás, az összetartozás éltető erői oldalára kell állnunk. Ez a helyes irány még akkor is, ha ennek megtartása rendkívüli erőfeszítéseket és hoszszadalmas, nagy türelmet követelő munkát igényel. A rendkívüli és örvendetes események között, melyek bennünket reformátusokat értek az 1991-es évben, kiemelkedő volt II. János Pál pápa ökumenikus istentiszteleten való részvétele a debreceni nagytemplomban, majd azt követően a gályarabok emlékművének a megkoszorúzása. A pápa gesztusa megmutatta, hogy áthidalhatatlannak vélt szakadékokon és buktatókon felülemelkedve építeni kell az összetartozás hídját. Ezt az eseményt onnan felülről, Istentől kapott és ihletett ajándéknak tartjuk. Ez minősíti annak tisztaságát és maradandóságát. Visszapillantva ezekre a nemcsak bennünket, reformátusokat érintő eseményekre, fontosnak tartom, hogy rámutassak arra, hogy a jóban való további növekedésünkhöz az 1992-es, beköszöntő évben nemcsak emberi erőfeszítésekre van szükség, hanem Istentől kapott ihletésre. Ezt kémi, engedelmesen elfogadni, majd türelemmel az összetartozást megalapozva előkészíteni a jóban való további növekedést: ezt szeretném kívánni mindannyiunknak. Szilvássy Géza református lelkipásztor magunk jáijunk elől vele. Nem tudom nem leírni azt az imádságot, amit ázsiai keresztényektől tanulgatok magam is nap, mint nap: „Uram ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam, Uram építsd közösségedet és kezdd velem, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam, gyújtsd meg szereteted tűzét minden szívben, és kezdd bennem." Lehet, szabad, érdemes újat kezdeni! Az előttünk álló év csak ettől lesz új. Vidám évet! Ez a második kívánságom. S ha a zsoltárok könyve Isten humoráról beszél, s az evangélium a lakodalmi vidámságban ábrázolja a Kánába érkező Jézust, akkor érthetjük, hogy Isten az embert nem szomorúságra teremtette. Inkább vidám életre, s humort is adott, hogy a terheket könnyed ben hordjuk, a visszásságokat elvisel- ™ jük. A történelem nagyjai közül sokan kitartásukat, türelmüket, sőt életüket a humornak, humorérzéküknek köszönhették. Tavaly mintha kevesebb lett volna a vidámság, a vicc, a humor. Vidám új évet kívánok! S ez nem felszínes, bajokkal nem törődő életet jelent, hanem egy olyan szemléletet, és alapállást, amely meglátja az élet vidám oldalát, szépségeit, s a visszásságokban nem a kilátástalanságot észleli, hanem a megváltoztathatót, a kinevethetőt. S ha tudunk a fuM csaságokon nevetni, V az már azt jelenti, • hogy ott a vágy, az igény, s talán az erő is a jobbításra, változtatásra. Egy lelkész egyszerűen, de meleg szívvel - mindenkinek új évet, vidám élet kíván! Hafenscher Károly evangélikus lelkész Tóth Árpád Krisztus-képre Szelíd gyeremek. mért késztetsz, hogy megállják, Felém mért nyújtod nyájasan kezed? Szívem, mely mindig későn érkezett, Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt. Leomlanék csókolni jászolágy ad. Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet, De lásd, a mirha s csillag elveszett, És eltemettem minden drága vágyat. Álomsereg víg Fáraója voltam, S szép katonáim zengő csodasorban Vittem dőrén, amerre ösvény tátong. S most itt vagyok, szelíd szavadra vágyva, Mert nem maradt más bennem, csak a gyáva, És gúnyolódnám, s ajkam, halk imát mond...