Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-03 / 18. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. MÁJUS 3. Színek! Világító sárgák, vakító fehérek, a sáros úton megcsillanó napfény, présház délutáni ragyogásban, öreg néni mindent tudó bölcs mosollyal az arcán, a lovaival eggyé váló fuvaros, aztán a gemenci erdő káprázatos csodavilága, a városszéli, roskadozó házak huszonnegyedik órában megörökített világa. Cseh Gabi képei. Gabié, akit csak a hivatalos iratok hívnak Gábornak. Itt él Szekszárdon, harminchat éve megörökítője, krónikása a város életének. Ecsettel dolgozó fotográfus. * - Azóta sem jártam Miskolcon, csak ott születtem - mondta. - Édesapám katonatiszt volt, az ország különböző részeire vezényelték, ilyenkor költözött a család. Tulajdonképpen Szolnokon nőttem fel. Ott a művésztelepen, minden szabadidőmet ott töltöttem. Járkáltam a művészek után, örültem, ha a festőállványokat, az ecseteket cipelhettem. Chiovini Feri bácsira emlékszem legszívesebben. Aba Novákék csoportjához tartozott, kiváló művész volt. Megengedte, hogy mellette lebzseljek, figyeljek és tanított is. Lent a Zagyva-partján óráig nézhettem, hogy dolgozik. A vele töltött órák alapvetően meghatározták egész életemet. Aztán elkerültünk Szolnokról, apámat Pápára vezényelték, ott végeztem az általános iskolát. Előtte egy évig Kapuváron laktunk, de gimnáziumba már Szekszárdon jártam. - Térjünk vissza Szolnokra. Országosan jegyzett festők dolgoztak mindig a művésztelepen. Szóba álltak veled, az ismeretlen kisfiúval? - A többi gyerek elment focizni, én meg csak álldogáltam Ecsettel örökített város Chiovini Feri bácsi mellett. Ezt észrevette. Ha áttelepült valami újat festeni, nekem mondta, „Na, gyere gyerek, segíts vinni a szerszámokat!" Aztán én is rajzoltam. Előszöi; Walt Disney figurákat. Megmutattam Feri bácsinak. Megnézte, de rábeszélt, hogy inkább múzeumba, képtárakba járjak, mert biztos benne, hogy mást is tudok rajzolni... „Műteremben" beszélgetünk. Cseh Gábor élete első műterme ez a parasztház hátsó szobája, ahova a napfény csak délelőtt, egy rövid időre süt be. A szekszárdi, Kadarka utcai parasztbarokk stílusban épült ház egyébként ideális műtyem lehetne. Csak éppen... w - A ház első részében anyósom lakik, ez a szoba az enyém. A tetőtérbe még a tanács költöztetett egy családot. Pedig az lehetne a megoldás, ha a tetőtér felé nyithatnék. Nagy üvegablakokkal, természetes fényt lopni ebbe a lyukba. - Most már elismert művész vagy. Nem tudod elintézni, hogy a lakók máshol kapjanak hasonló lakást és ez az egyébként tényleg ideális épület műteremként hasznosuljon? - Ugyan már! Szekszárdon a hivatalos szervek, még egyetlen képemet sem vették meg. Másutt elfogadott gyakorlat, hogy a különböző intézmények, hivatalok úgy támogatnak egy művészt, hogy megveszik a képeit. Persze ez itt is megvan, csak éppen nem a Cseh Gabi képeit vásárolják. A múltkoriban Szombathelyen volt egy kiállításom. A polgármester felajánlotta, hogy műteremlakást ad, csak költözzem oda, fessem a szombathelyi lepusztuló városrészeket. - Nemet mondtál? - Természetesen. Te, én szekszárdi vagyok. Nem tudnék máshol élni, alkotni. Egy modern művésznek bárhol él - mindegy, hogy Párizsban, New Yorkban, Londonban vagy Szekszárdon kötődnie kell a helyhez. Ha az őt körülvevő világot rajzolja, festi, akkor modern művész. Nem szeretnék hazajáró művész lenni. Olyan, aki csak a műveivel jelenik meg Szekszárdon egy-egy kiállítás erejéig, az ünnepnapokon. Én itt élem az életemet, itt alkotok, és néha itthon - is kiállítok. * - Az ilyen Walt Disney figuráktól az ember térérzéke nem fejlődik. Mondta az öreg, hogy üljek ki az utcára, rajzoljam meg azt. Majd gutaütést kaptam, mert az első rajzlapra csak az utca első háza fért rá. Nagyon el voltam keseredve. Az ember most már kimegy az erdőbe, ahol akkora fák vannak, hogy három rajzlapot is kitennének, és a rajzba belefér az erdő. Ehhez kellett harminc év. - Mi volt az első sikerélményed? - Tőlem függetlenül alakult. Amikor Pápán laktunk. Bíró Károly volt a rajztanárom. Csodálatos ember volt. Kényszerített arra, hogy rajzoljak, fessek. Akkor nyertem életem első rajzpályázatát. A faliújságra - valami ünnep kapcsán - megfestettem az Auróra cirkálót. Alighogy kitettük, eltűnt a faliújságról. Azt hittem ellopták. ^^ Később derült ki, hogy Bíró tani^P úr szedte le, bepasztatúrázta és elküldte a rajzversenyre. így lettem megyei első helyezett. * - Itt Szekszárdon kezdtem a gimnáziumot 1955-ben. Vallacher Laci bácsi volt az osztályfőnököm, a rajzot pedig Lázár Pali bácsi tanította. Nagy akvarellművész volt mindkettőjük, rengeteget tanultam tőlük. Érettségi után apám azt mondta, egy jó szakma mindennél többet ér. így lettem műszerész, aztán felvettek a kaposvári tanítóképzőbe. Ott Szirmai Endre és Tomori Aladár festőművészek keze alatt kezdtem komolyan rajzolni, festeni. Akkoriban rendszeres rajzolója voltam a Köznevelés című újságnak. Első - kollektív - kiállításotok is akkor vettem részt. ^P i