Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-26 / 17. szám

1992. ÁPRILIS 26. , SZEKSZÁRDI IAS4RNAP 9 óriási udvar egy ilyen tenger. Benne itt-ott egy rakat disznóláb, ott egy disznófej, eldobálva. Volt egy Leninmellszobor is. Körülötte talán virágoskert lehetett valamikor. Lenin mélán szemlélte, hogy egy kivájt szemgödrű disznófej hever a, vérrel áztatott virágágyáson... Két napig egy falatot nem ettem. - Ott már szag is lehet, persze. - Ez nem szag, ez átható bűz! Nagyon rosszul voltam. Nem tudtam, hogyan lépjek be egyáltalán a kocsiba... és ott kellett aludnom, a várakozás miatt nem mehettem el sehova. A fülkében is érzi az ember azt a... Eszméletlen! Annyira elkeseredtem, hogy azt mondtam magamban, soha többet nem jövök az oroszokhoz. Két napig csak teán éltem. Aztán kiheveri az ember. Most elmesélem a sörözőt. Kérlek szépen, söröző Kijev külvárosában. Egy sufni, ut•

)1 van a bejárat, rendes csappal ködik. Öt befőttesüveg meg egy lavór víz. Egyszerre négyen tudnak italozni, mert az ötödik befőttesüvePget mindig tölti a hölgy a sörrel. Hát ne tudd meg, hogy milyen sörrel, én is csak nézelődtem. Szóval kérsz egy sört, letolod, úgy, hogy közben erősen taszigálnak, igyál már. Aki megkaparintja az üveget, belemártja a lavórba, ha belemártja, és a pénzzel együtt átadja a hölgynek, az meg rendületlenül csurgat... Számomra megdöbbentő primitívség az is, ahogyan mennek a nagyvárosi utcán. Szabályosan fóllökik egymást. Nem heccből. Egyszerűen nekimegy a másiknak, nem hajlandó kikerülni. Kivéve a rendőrt, meg a katonatisztet. Az egyenruhát nagyon tisztelik. Félnek a rendőrtől. Ha megéhezik a rendőr ^^ rendőrrel amúgy mindent el leW intézni náluk, csak legyen szuvenír. Pálinka, cigaretta. Nagyon korruptak. Ha megéhezik a rendőr, megállít egy külföldi kamiont és közli, hogy hatvanöttel ment. Mondhatod neki, hogy csak negyvennel mentél. Várja a pálinkáját, ezt a kétdecist. Hivatalosan nem is lehetne betenni a kamionba, de kénytelen a sofőr, enélkül nem jut el e célhoz az áruval. A rendőrök kimennek a városon kívülre, húsz, harminc kilométerre és az országúton leállítják a kamiont, kérik a papírokat. Ha átadod, ki tudja, mivel zsarol meg. Papírok nélkül elvesztél. Jobb, ha nem adod át, hanem nyújtod az üveget, a cigarettát, egy marék rágógumit. Nagyobb a zsebe, mint a kengurunak. Megállított egy rendőr, mondja, hogy lepattogott a zománc a TIR tábláról. Ötszáz rubel. Beéri a barackpálinkával, de közli, hogy enne is. Jól van, egyél, arany fiam, kap konzervet és kenyeret. Egyszer nagyon megelégeltem a dolgot. Kijev előtt, negyven kilométeres szakaszon háromszor megállítottak. Először még jópofát vág hozzá az ember. A másodiknál úgy voltam, hogy most már elég legyen. A harmadik rendőrnek azt mondtam, menjen visszafelé húsz kilométert és osztozzon a többiekkel. Bezártam az ajtót és egy kis résen át beszélgettünk. Tajtékzott, hogy leszedi a rendszámtáblát. Szereld le, a kocsi nem rendszámtáblával megy, hanem gázolajjal. Jó kétórás huzavona volt, utóbb már nagyon hivatalos közeg lett belőle. Mondtam, hívja rádión a főnökét és hozasson tolmácsot. Végül, azt hiszem, közeledett a váltás ideje, azért engedett. Szóval ez nem idegbetegeknek való szakma. Itt erősnek kell lenni. Voltam én már lázas útközben és volt csúnya kézsérülésem. Nem is éreztem, hogy fáj. Alárendeli magát az ember a munkának, csak arra koncentrál, felfokozott idegállapotban van. Amikor visszafelé már Nyíregyházán jártam, akkor éreztem, hogy elviselhetetlenül fáj a kezem. A jobb kézfejem, tehát az, amelyikkel a sebességváltót kell mozgatni és a kamionban ez elég nagy erőkifejtést jelent. - Mi okozta a sérülést? - Egy kollégának a Mercedese tönkrement, leállt az úton. Kiszereltem a differenciálművet, megcsapágyaztam neki és a differenciálmű ráesett a kezemre. Cipóra dagadt. Ez a látható púp már nem is múlik el. Ismeretlen barátaim - Neked is segítettek már az országúton? - Természetesen. Szívet melengető érzés, amikor az út szélén állsz, fölbillentett fülkével - ez egyértelműen a javítás jele - és nem zúgnak el melletted. Fékcsikorgás, porfelhő, megáll előtted vagy mögötted a kolléga. Ha nem tud segíteni, akkor is megkérdezi, van-e vized, kávéd, cigarettád, egyáltalán: mire van szükséged. Általában nem hagyjuk ott egymást... De sajnos éppen a magyarokra jellemző, hogy sokan nem ilyenek, hogy nem közénk valók. Primitívek, alkalmatlanok arra, hogy Európában bárhol is képviseljék Magyarországot. A nagy H-t, ami kiabál a kocsiról. Képzeld el, röhög azon, hogy a külföldi, például a holland, udvariasan hallgatja őt, bár nem érti. És tudod, mit mond ez a magyar kamionos? Trágár szavakkal szidja a külföldi anyját, csak úgy jópofaságból. Fölforr a vérem. Most már legalább érettségihez köthetnék a nemzetközi fuvarozási engedélyt. Nagyon jó tapasztalataim vannak a norvégokról vagy a hollandokról. Nagyon kultúrált minden megnyilvánulásuk. Csendes, de sugárzik belőle a tudás. - Téged milyennek ismerhetnek? Sok helyre rendszeresen visszajársz. - Már Csapnál köszönnek: szervusz, Péter! Többet nem tud magyarul mondani, de ezzel a két szóval mindig üdvözöl. Azt hiszem, vannak ismeretlen barátaim az orosz és ukrán sofőrök között. Leáll az ember este a pihenőben, elkészíti a vacsoráját - sajnos, ez majdnem mindig konzervétel - megfőzi a teát. Jön egy orosz sofőr, bekopog, savanyúságot hozott. Babfőzelékhez nem eszem savanyúságot, de azt ő kínálja, a magáéból, elfogadom. Nem is biztos, hogy nemzetközi fuvarozásban dolgozik. Látja a magyar kamiont, talán többször is látott azon az úton. Viszonzást nem vár érte. Kedveskedik. A másik jellemző dolog, hogy én még úgy nem javítottam az országúton, hogy egy orosz oda ne jött volna segíteni. A defekt mindennapos esemény ilyen nagy autóknál. Mázsán felüli egy kerék, azt mozgatni, szerelni... Úgy képzeld el, hogy még föl sincs emelve a kocsi, már jön a segítség, kiszáll, szerelőköpenyben, kesztyűvel, zdrasztvujtye kolléga, és csinálja velem együtt, mintha a sajátja lenne. De még arra is volt gondja, hogy úgy álljon meg, fél méterrel beljebb az úton, hogy a többiek nagyobb ívben kerüljenek el engem, nehogy véletlenül elüssön valaki szerelés közben. Amikor befejeztük, adnék neki tíz márkát, ugye töltötte az idejét, esetleg még adott is egy alátétet, egy csavart. A pénzt visszautasítja, látom az arcán, hogy megsértődött. Nem azért csinálja. Azért teszi, mert tisztességes, jó kolléga. Mintha nem is hallott volna arról a mérhetetlen korrupcióról, ami egyébként körülveszi otthon úton-útfélen. V Simon Péter konzerveket eszik egy hétig, tíz napig. Szentpétervár, ahova gyakran fuvaroz, bizony tíznapos utat jelent. De a keserves rakodások, papírkezelési ügyetlenségek időnként megnyújtják a rövidebbnek remélt munkát is. Nagyon nélkülözi a jó kenyeret. Hazafelé rendszerint Debrecenben jut először meleg ételhez. Útmenti vendégfogadóban babgulyás, palacsinta, vagy pacalpörkölt. A „lötty kávét" is élvezettel hörpölr, mert már hiányzott. De a család hiánya mindennél nagyobb erőpróba. Amikor átlépi a magyar határt, még nyolcórányi távolságra van az övéitől. Beér Szálkára, ott van a házuk előtt és még mindig nem jutott haza. Kénytelen megnyújtani az utazást két kilométerrel: elhajt az hosszú utcán a falu központjáig, ott az útelágazásnál tolatással meg tud fordulni, úgy megy vissza, úgy áll meg a ház előtt, hogy mindig útrakész legyen a kamion. GEMENCI JÓZSEF Fotó: - kapflnger Apa és fiai: Bence, Levente, Mátyás