Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-04-26 / 17. szám
1992. ÁPRILIS 19. , SZEKSZÁRDI VASJIRNAP 3 T_J A. JLogy érzi magát a saját bőrében élete első vesztett csatája után, amikor a szállodai szobájában magára marad - eltűnnek a hódolók, a melléje hivatalból kirendelt testőrök? - Furcsán... Nem nagyon akarom elhinni, pedig igaz... Azért nem esek kétségbe, mert elég közel van az olimpia, hamar visszaállíthatom a régi helyzetet. - Nem lehet, hogy túlzott magabiztosságával kissé eltaktikázta a versenyt, hiszen ha csak 175-re megy a lökésben - és megcsinálja - akkor marad a trónon. Mert ama ténynek aligha lett volna nagy szenzációértéke a f ágsajtóban, hogy az egyik fosnemben csak második. •- Nekem viszont nagyon ntos volt, hogy egyik fogásnemben se veszítsek, mert eddigi győzelmeim is komplettek voltak. Ezért választottam a nagyobb súlyt. - Most is magabiztos volt, minekután meglepetésként hatott, hogy döntő pillanatban hibázott. - Nem akarok panaszkodni, magyarázkodni, de a lábamon, a karomban, a kézujjaimon vannak kisebb-nagyobb sérülések, úgy érzem ezért rontottam el a gyakorlatot. ^^ - Ha már a sérüléseket em^Pi... Az athéni világbajnokság után egy orvosi konzílium javaslatára hagyta abba a súlyemelést, mert úgy vélekedtek a szakemberek, hogy rámehet az egészsége. Nem kockáztat túl nagyot a visszatéréssel, az újabb kihívással? - Az orvosi konzílium a pihenés, a leállás után azt is megállapította, hogy rendbe jöttem, nem kockáztatok, ha újra dobogóra lépek. Különben az egészséget mindenekfölé helyezem, csak utána jön minden, a többi más. - Melyik jön utána, a pénz vagy a dicsőség? - Nem érdekel különösebben a pénz, azért jöttem viszsza, mert újból olimpiát akarok nyerni. - Úgy ljírlik: a nagyon gazdag emberek közé tartozik Törökországban. Igaz, hogy magánrepülőgépe is van, s azzal közlekedik? - Valóban van egy gépem, éppen most van javítás alatt. Azzal jöttem volna ide is, ha lenne Szekszárdon repülőtér. - A szállodából kiszivárgott, hogy kapott egy táviratot a verseny másnapján a török miniszterelnöktől, aki önt már korábban a „fiává fogadta"... Ha beavatna bennünket ebbe...? - ... Na igen, jólesik, mindig jöjjön is a biztatás! (Arcmimikával nyomban a tudomásunkra hozta, hogy nem kíván beszélni erről a feltehetően bizalmas viszonyról, abszolút magánügynek tekinti. Szóval az a bizonyos távirat Ozal úrtól. Nem a legprecízebb fordítás, de ez áll benne: „Naim, nem történt semmi baj, örülök a második helynek is." Ha úgy tetszik, továbbra is a Jiam" vagy - ezt már mi tesszük hozzá. - a szerk.) - Naim, oda a legyőzhetetlenség mítosza, a riválisok közül többen is felbátorodnak. Mekkorát kell emelnie annak, aki Barcelonában győzni akar? - Közel kell lennie az én 342,5 kg-os összetett világcsúcsomhoz. Nem azért mondom, de erre nekem van a legnagyobb esélyem. - Mi lesz az olimpia után? - Még nem döntöttem el, mit fogok csinálni: versenyezni vagy edzősködni? - Egyáltalán mit csinál, ha nem emel? - Tanulok, a sportakadémia hallgatója vagyok, ha egyszer visszavonulók, akkor a sportágban szeretnék dolgozni. - Azt pletykálják - a sajtóban is megjelent a hír, hogy hamarosan nősül. - Ez csak rémhír, nincs semmi alapja. Fiatal vagyok, van még erre időm. Bosszantanak az ilyen híresztelések, bár... Ahogy itt napok óta elnézem a csinosabbnál csinosabb magyar lányokat, nos, anélkül, hogy történne is valami, nem neheztelnék, ha hírbe hoznának velük. Majd Sulejmanoglu széles mosollyal felpattant a székből, és a neki kirendelt testőrével visszaindult a 100 méterre levő szállodába. Várt rá a fekete „Merci", de intett, hogy gyalog kívánja megtenni az utat. (A POP-Tv hétfői adásában riportot láthatnak a török súlyemelővel.) Bálint György Fotó: Kapfinger András Sulejmanoglu - sikerről, pénzről, dicsőségről Ami a futballban Diego Armando Maradona, az a súlyemelésben Naim Sulejmanoglu, a „minidaru". A király... volt 9 éven át, míg el nemt jött az 1992. április 22-ei szekszárdi késő este. Ezen a napon, a szekszárdi Európa-bajnokságon ledöntik trónjáról az uralkodót. A hőst Pesalovnak hívják, de a szerénysége, puritánsága miatt - noha Naim távollétekor világbajnok lett másfél évvel ezelőtt Budapesten - neki még nem dukál az új király titulus, inkább a trónfosztó. Barcelonáig nincs karakterisztikus egyéniségű uralkodója a 60 kg-os kategóriának. A kis török nem akar hinni a szemének-fülének. Hogy ö, aki az elmúlt évtizedben világcsúcsok garmadáját produkálta: hogy ö, aki képes volt Szöulban a testsúlyának a háromszorosának a kilökésére: hogy ő... kikap. A pillanatnyi megrázkódtatás hatására könnyeivel küszködik, de hamarosan hozzáidomul az új helyzethez. Talán megkönnyíti a dolgát, hogy korábbi honfitársa, egy bolgár győzte le. Ő ugyan megszökött abból az országból, de sosem felejti el, hogy az Abadzsiev-iskola növendéke, itt lett súlyemelő. Szóval nincs abban a látszat kedvéért mímelt teátrálisság, ahogy odaül az ünneplő legyőző asztalához, ahogy átöleli másnap a szálló halljában, amikor véletlenül összefutnak. Az őszinteség árad belőle, hiába no, a király tud méltósággal veszíteni.
