Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-19 / 16. szám

6 1992. ÁPRILIS 19. „Háborús" helyzet Szekszárdon? Saját gondjaink, saját kisháborúink vannak. Szekszárdon jó ideje dúl már a „kábelháború", a közelmúltban csaptak össze a kedé­lyek az „utcanévháborúban", és a napokban teli hivatalos közle­mény nyomán érlelődött meg a kővetkező, immár „fűtésháború". És bár a nézetkülönbségeket nem aposztrofálták ilyen komor kife­jezéssel, a szekszárdiak jó része ebbe a kategóriába sorolja a mai napig az önkormányzat kontra Bartina ABC ügyet éppúgy, mint a sokak által emlegetett városházi fizetésemeléseket. Kocsis Imre An­tal polgármestert kérdeztük meg. I- Mit gondol erről a „háborús helyzetről?" - Ezek a háborúnak nevezett je­lenségek mind nagyon komoly érde­keket takarnak. Az érdekek között vannak gazdasági, pplitikai, egyéni és közösségi érdekek. Érvényesítésükre pedig léteznek tisztességes és tisztes­ségtelen eszközök. Mindezek permu­tációja rendkívül széles változatosság­gal jeleníti meg a szekszárdi helyze­tet. Csak növeli a káoszt, hogy az ér­dekek gyakran más köntösben jelen­nek meg; egyéni gazdasági érdekek közösségi, a politikai motivációk gaz­dasági érdekként tűnnek fel. A képvi­selő-testület nem tud mást tenni, mint hogy rendet vág az érdekek kö­zött. Felülemelkedéssel, ésszerű kompromisszumokkal, bölcsességgel. - Úgy gondolom, a képviselők legnagyobb dilemmája, hogy van egy pillanatnyi lakossági, állampol­gári érdek és létezik egy távlati, fe­lülről szemlélt városi érdek. A kettő nagyon gyakran különböző, sőt, mint azt a közelmúlt bizonyította, adott helyzetben szögesen ellentétes lehet. Mit diktál ilyenkor az Ön lel­kiismerete? - Ez kizárólag nevelési és tanulási folyamat együtthatásaként oldódhat meg. Nevelési folyamat, amelyben minden polgárnak meg kell tanulnia, hogy a képviseleti demokrácia azt je­lenti: négy évre megbíznak valakit ügyeik intézésével. Ha rosszul végzi a képviselő munkáját, érvényesíthetők vele szemben a kifogások, nem kell újra megválasztani. Másrészt van a képviselőnek egy tanulási folyamata, ennek során meg kell ismernie azo­kat a formákat, amelyekkel informá­ciószerzés, támogatás céljából a la­kossággal találkozhat. A felelősséget viszont nem szabad a lakosságra hárí­tani. Nem szabad a lakossági döntést várni, ez alapján szavazni. - Ha jól értem, álláspontja sze­rint egész személyiségével kell a vá­lasztókat képviselni, ami nem je­lenthet napi diktátumot, konkrét megbízást... ? - Ez nem napi diktátum, nem konkrét téma. Ez magatartás, képvi­selet. - Lapunk múlt heti számában képviselői vélemény jelent meg ar­ról, hogy milyen pártérdekek, politi­kai motivációk munkálnak az ön­kormányzaton belül, mi tette szük­ségessé a bizottságok átalakítását. I Ön majd fél éve úgy nyilatkozott erről, hogy kizárólag szakmai érvek szóltak e lépés mellett...­- Tavaly októberben javasoltam a képviselőknek a működőképesség megteremtése érdekében a bizottsági átszervezést és a képviselő-testületi hatáskör leadását. Az átszervezés szükségességét szakmai, funkcionális megközelítésű érvekkel támasztottam alá. Hangsúlyozom, az ötlet, az elő­terjesztés kizárólag az én munkám volt, azt egyetlen párttal, képviselővel sem egyeztettem. Most viszont azt olvasom, hogy az egész bizottsági át­szervezés hátterében az állt, hogy az SZDSZ meg akarta szerezni a gazda­sági bizottságot. Ha ez így van - én, az előterjesztő, igazán tudom, hogy nincs így -, nagyon körülményes és furmányos utat választott az SZDSZ. I- Mégis, minek tudja be az emlí­tett képviselői állásfoglalást? - A mai politizált közéletben ter­mészetes jelenség, hogy szakmai szándékokhoz, érdekekhez politikai érdekek, szándékok csapódnak, fű­ződnek. Ez jól is van így. A gond ott kezdődik, ahol a politikai érdek válik elsőrendűvé és elsöpri a közérdeket. Az pedig egyenesen tragédia, ha a bi­zalmatlanság olyan fokot ér el, hogy huszonhét potenciális Machiavellinek képzelt gyanakvó képviselő néz egy­mással farkasszemet. Hozzáteszem, a bizottságok átszervezéséről annak idején sem nyilatkoztam másként, hadd idézzem a Szekszárdi Vasárnap 1991. november 17-i számából: „Amikor a képviselő-testület elé ter­jesztettem javaslatainkat, szándékom nem a politikai felülvizsgálat, nem egy új politikai alku létrehozása volt. Tapasztalatom szerint képviselőtár­saim sem így értelmezték." Vélemé­nyem fél év elteltével nem változott. - Köztudott, hogy dr. Leidecker Jenő alpolgármester úr társadalmi megbízásként vállalta ezt a felada­tot. Miután a múlt héten Ont vá­lasztották meg a művelődési bizott­ság vezetőjének, még sürgősebben vetődik fel a kérdés az alpolgármes­teri tisztséggel kapcsolatban... - A frakciók a héten összeütköz­tek, megtették az első tapogatózó lé­péseket. A tárgyalásokban én nem veszek részt, szeretném, ha a pártok meg tudnának egyezni az alpolgár­mester személyét illetően. Én egé­szen biztos meg tudok vele egyezni. I- A közvéleményt foglalkoztatja a hivatal dolgozóinak nagyarányú, 50 százalékos béremelése. Mi indo­kolta ezt? - A százalékban kifejezett bér­emelés megtévesztő, hiszen rendkí­vül alacsony volt a polgármesteri hi­Változnak az idők, változnak az utcanevek. Eltűnnek a régi névtáblák, újak kerülnek helyükre. Akadnak azonban kivételek is. Ilyen a múzeum oldalbejárata mellett lévő, kissé megkopott zománcú tábla, amely dacolva időkkel és rendeletekkel ma is őrzi az 1930-as években kapott nevét: Szent István tér 26. A múzeumnál tehát csak a név változott, az eligazító lényeg maradt. - ujt ­vatal dolgozóinak a bére. Emiatt na­gyon sok kitűnő szakembertől kellett megválnunk, akik más munkahelyen jóval magasabb fizetésért vállaltak munkát. A bértömegnövelést az ön­kormányzathoz telepített új hatáskö­rök és az emiatt szükségszerűen léte­sített új státusok is indokolták. A képviselői költségtérítést az új adó­szabályok miatt csupán bruttósítot­tuk, ez nettó emelést nem jelentett. A polgármester fizetése 1990 októbe­re óta változatlan. Mindent egybevet­ve az átlagos nettó növekedés 36%­os, jelenleg átlagban kb. 19000 Ft kö­rüli összeget kapnak kézhez a hivatal dolgozói. I- A Bartina ABC vitája az Ön fellépéséhez kötődik... - A történelmi városháza épületé­ben van egy raktár. Soha nem tartfl| zott az új épülethez, az áfész lulajwP nához. A munkatársaimra támasz­kodva, a jogi lehetőségeket számba _ véve azt gondoltam, egy szívességi fl használat megszüntetése könnyű do­log. Tévedtem. Ezt is a tanulási fo­lyamat részének tekintem. - Pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy van egy történelmi vá­rosmag, amiből - a kereskedelmi ellátás szükségességét hangsúlyozva is - kirí a városházához ragasztott épület. - Én itt kezdtem el... és a raktár­nál ért véget a gondolkodás. Mert Goethével: „Fakó minden teória..." I- Mintha minden napra jutna egy bomba. Az utóbbi időszakban sok bírálat éri az önkormányzatot. Hogy éli meg? - Nem óhajtok beállni a sajtót szi­dalmazók egyre nagyobb táborába, csupán az írástudók felelősségére kí­vánom a figyelmet felhívni. Ma, napról napra romló életkörülménj^B között nem túlságosan nehéz héza­gos, nem teljes körű információkkal hangulatot kelteni. De meddig kezel­hetők ezek a folyamatok? Mikor teszi lehetetlenné egy-egy téma megoldá­sát a körülötte kavargó indulatok he­vessége? Úgy érzem, ez közös fele­lősségünk. I- Ugye nem azt mondja Ön is, hogy „mindenért a sajtó a felelős"? - Nem, bár az elmúlt időszak sok tanulságos példával szolgált. Egyet hadd emeljek ki a közelmúlt termé­séből. Az egyik megyei lapban meg­jelent Fizetésemelés című cikknek csupán a címe és bevezető mondata valós információ, a további sorok minden állítása helyreigazításra szo­rulna. Csakhogy 1990 novembere óta nem kértem helyreigazítást, remélem ez az elhatározásom a jövőben sem változik. A korrekt tájékoztatáshoz nem helyreigazítás, hanem tisztesség kell. Nem sajtótisztesség, ahogy Be­nedek István követelte a napokban, mert tudomásul veszem,, hogy a poli­tikai orientáció másként diktál, ha­nem sima, egyszerű, fapados emberi tisztesség. ' TAKÁCS ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents