Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-04-19 / 16. szám
6 1992. ÁPRILIS 19. „Háborús" helyzet Szekszárdon? Saját gondjaink, saját kisháborúink vannak. Szekszárdon jó ideje dúl már a „kábelháború", a közelmúltban csaptak össze a kedélyek az „utcanévháborúban", és a napokban teli hivatalos közlemény nyomán érlelődött meg a kővetkező, immár „fűtésháború". És bár a nézetkülönbségeket nem aposztrofálták ilyen komor kifejezéssel, a szekszárdiak jó része ebbe a kategóriába sorolja a mai napig az önkormányzat kontra Bartina ABC ügyet éppúgy, mint a sokak által emlegetett városházi fizetésemeléseket. Kocsis Imre Antal polgármestert kérdeztük meg. I- Mit gondol erről a „háborús helyzetről?" - Ezek a háborúnak nevezett jelenségek mind nagyon komoly érdekeket takarnak. Az érdekek között vannak gazdasági, pplitikai, egyéni és közösségi érdekek. Érvényesítésükre pedig léteznek tisztességes és tisztességtelen eszközök. Mindezek permutációja rendkívül széles változatossággal jeleníti meg a szekszárdi helyzetet. Csak növeli a káoszt, hogy az érdekek gyakran más köntösben jelennek meg; egyéni gazdasági érdekek közösségi, a politikai motivációk gazdasági érdekként tűnnek fel. A képviselő-testület nem tud mást tenni, mint hogy rendet vág az érdekek között. Felülemelkedéssel, ésszerű kompromisszumokkal, bölcsességgel. - Úgy gondolom, a képviselők legnagyobb dilemmája, hogy van egy pillanatnyi lakossági, állampolgári érdek és létezik egy távlati, felülről szemlélt városi érdek. A kettő nagyon gyakran különböző, sőt, mint azt a közelmúlt bizonyította, adott helyzetben szögesen ellentétes lehet. Mit diktál ilyenkor az Ön lelkiismerete? - Ez kizárólag nevelési és tanulási folyamat együtthatásaként oldódhat meg. Nevelési folyamat, amelyben minden polgárnak meg kell tanulnia, hogy a képviseleti demokrácia azt jelenti: négy évre megbíznak valakit ügyeik intézésével. Ha rosszul végzi a képviselő munkáját, érvényesíthetők vele szemben a kifogások, nem kell újra megválasztani. Másrészt van a képviselőnek egy tanulási folyamata, ennek során meg kell ismernie azokat a formákat, amelyekkel információszerzés, támogatás céljából a lakossággal találkozhat. A felelősséget viszont nem szabad a lakosságra hárítani. Nem szabad a lakossági döntést várni, ez alapján szavazni. - Ha jól értem, álláspontja szerint egész személyiségével kell a választókat képviselni, ami nem jelenthet napi diktátumot, konkrét megbízást... ? - Ez nem napi diktátum, nem konkrét téma. Ez magatartás, képviselet. - Lapunk múlt heti számában képviselői vélemény jelent meg arról, hogy milyen pártérdekek, politikai motivációk munkálnak az önkormányzaton belül, mi tette szükségessé a bizottságok átalakítását. I Ön majd fél éve úgy nyilatkozott erről, hogy kizárólag szakmai érvek szóltak e lépés mellett...- Tavaly októberben javasoltam a képviselőknek a működőképesség megteremtése érdekében a bizottsági átszervezést és a képviselő-testületi hatáskör leadását. Az átszervezés szükségességét szakmai, funkcionális megközelítésű érvekkel támasztottam alá. Hangsúlyozom, az ötlet, az előterjesztés kizárólag az én munkám volt, azt egyetlen párttal, képviselővel sem egyeztettem. Most viszont azt olvasom, hogy az egész bizottsági átszervezés hátterében az állt, hogy az SZDSZ meg akarta szerezni a gazdasági bizottságot. Ha ez így van - én, az előterjesztő, igazán tudom, hogy nincs így -, nagyon körülményes és furmányos utat választott az SZDSZ. I- Mégis, minek tudja be az említett képviselői állásfoglalást? - A mai politizált közéletben természetes jelenség, hogy szakmai szándékokhoz, érdekekhez politikai érdekek, szándékok csapódnak, fűződnek. Ez jól is van így. A gond ott kezdődik, ahol a politikai érdek válik elsőrendűvé és elsöpri a közérdeket. Az pedig egyenesen tragédia, ha a bizalmatlanság olyan fokot ér el, hogy huszonhét potenciális Machiavellinek képzelt gyanakvó képviselő néz egymással farkasszemet. Hozzáteszem, a bizottságok átszervezéséről annak idején sem nyilatkoztam másként, hadd idézzem a Szekszárdi Vasárnap 1991. november 17-i számából: „Amikor a képviselő-testület elé terjesztettem javaslatainkat, szándékom nem a politikai felülvizsgálat, nem egy új politikai alku létrehozása volt. Tapasztalatom szerint képviselőtársaim sem így értelmezték." Véleményem fél év elteltével nem változott. - Köztudott, hogy dr. Leidecker Jenő alpolgármester úr társadalmi megbízásként vállalta ezt a feladatot. Miután a múlt héten Ont választották meg a művelődési bizottság vezetőjének, még sürgősebben vetődik fel a kérdés az alpolgármesteri tisztséggel kapcsolatban... - A frakciók a héten összeütköztek, megtették az első tapogatózó lépéseket. A tárgyalásokban én nem veszek részt, szeretném, ha a pártok meg tudnának egyezni az alpolgármester személyét illetően. Én egészen biztos meg tudok vele egyezni. I- A közvéleményt foglalkoztatja a hivatal dolgozóinak nagyarányú, 50 százalékos béremelése. Mi indokolta ezt? - A százalékban kifejezett béremelés megtévesztő, hiszen rendkívül alacsony volt a polgármesteri hiVáltoznak az idők, változnak az utcanevek. Eltűnnek a régi névtáblák, újak kerülnek helyükre. Akadnak azonban kivételek is. Ilyen a múzeum oldalbejárata mellett lévő, kissé megkopott zománcú tábla, amely dacolva időkkel és rendeletekkel ma is őrzi az 1930-as években kapott nevét: Szent István tér 26. A múzeumnál tehát csak a név változott, az eligazító lényeg maradt. - ujt vatal dolgozóinak a bére. Emiatt nagyon sok kitűnő szakembertől kellett megválnunk, akik más munkahelyen jóval magasabb fizetésért vállaltak munkát. A bértömegnövelést az önkormányzathoz telepített új hatáskörök és az emiatt szükségszerűen létesített új státusok is indokolták. A képviselői költségtérítést az új adószabályok miatt csupán bruttósítottuk, ez nettó emelést nem jelentett. A polgármester fizetése 1990 októbere óta változatlan. Mindent egybevetve az átlagos nettó növekedés 36%os, jelenleg átlagban kb. 19000 Ft körüli összeget kapnak kézhez a hivatal dolgozói. I- A Bartina ABC vitája az Ön fellépéséhez kötődik... - A történelmi városháza épületében van egy raktár. Soha nem tartfl| zott az új épülethez, az áfész lulajwP nához. A munkatársaimra támaszkodva, a jogi lehetőségeket számba _ véve azt gondoltam, egy szívességi fl használat megszüntetése könnyű dolog. Tévedtem. Ezt is a tanulási folyamat részének tekintem. - Pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy van egy történelmi városmag, amiből - a kereskedelmi ellátás szükségességét hangsúlyozva is - kirí a városházához ragasztott épület. - Én itt kezdtem el... és a raktárnál ért véget a gondolkodás. Mert Goethével: „Fakó minden teória..." I- Mintha minden napra jutna egy bomba. Az utóbbi időszakban sok bírálat éri az önkormányzatot. Hogy éli meg? - Nem óhajtok beállni a sajtót szidalmazók egyre nagyobb táborába, csupán az írástudók felelősségére kívánom a figyelmet felhívni. Ma, napról napra romló életkörülménj^B között nem túlságosan nehéz hézagos, nem teljes körű információkkal hangulatot kelteni. De meddig kezelhetők ezek a folyamatok? Mikor teszi lehetetlenné egy-egy téma megoldását a körülötte kavargó indulatok hevessége? Úgy érzem, ez közös felelősségünk. I- Ugye nem azt mondja Ön is, hogy „mindenért a sajtó a felelős"? - Nem, bár az elmúlt időszak sok tanulságos példával szolgált. Egyet hadd emeljek ki a közelmúlt terméséből. Az egyik megyei lapban megjelent Fizetésemelés című cikknek csupán a címe és bevezető mondata valós információ, a további sorok minden állítása helyreigazításra szorulna. Csakhogy 1990 novembere óta nem kértem helyreigazítást, remélem ez az elhatározásom a jövőben sem változik. A korrekt tájékoztatáshoz nem helyreigazítás, hanem tisztesség kell. Nem sajtótisztesség, ahogy Benedek István követelte a napokban, mert tudomásul veszem,, hogy a politikai orientáció másként diktál, hanem sima, egyszerű, fapados emberi tisztesség. ' TAKÁCS ZSUZSA