Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-19 / 16. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. ÁPRILIS 19. Sárközi Gyula cigányprímás nyolcvanéves. - A múlt héten voltam, Jenőkém, a múlt héten. Akkor voltam nyolcvan éves. - Ide nézzél, itt van ez a koperta. Benne a levél. Ez az igazoló. Kibontom a borítékot, benne szép betűkkel a szöveg, hogy tisztelettel köszöntöm nyolcvanadik születés­napján. Az aláírás pedig Kocsis Imre Antal polgármester. - Képzeld, jön a feleségem, hogy keresnek. Mondom én, hogy ki keres engem. Amikor éppen beretválko­zom. Hát kérlek, Jenőkém, éppen a polgármester úr, azaz a tanár úr. Mondom néki, hogy elnézést, de ép­pen beretválkozom. Erre ő azt mond­ja, Gyula bácsi rendben. Várok. Hát mondom én a tanár úrnak, mert ugye tudod, hogy ő is zenész, zenetanár, minek ez a nagy fólhajtás? Szép csok­rétát nyújtott át. Meg ezt a szép leve­let. Olvasd el még egyszer. - Gyula bátyám, így nagybetűvel, szép kort megéltél. - Meg. - Aztán mikor tetted először az állad alá a hegedűt? - Legalább hetvenöt éve. Tudod, az én apám kitűnő cimbalmos volt, talán a Farkas Satya jöhetett volna a nyomá­ba, de akkor a Satya még nem élt. - Azt mondod sárközi vagy. - Csak a nevem. Én, tudod, a Csallóközben születtem, apám Léván élt, de ottan volt három szódagyára. De kitűnően muzsikált. - Hegedűn? - A fenét, ő is cimbalmozott. Négy gyerekem van, mind jó muzsi­kus. Legalábbis értik a zenét. - És Te, most? - Jenőkém, néha átmegyek Sió­agárdra, de olyan pocsék az autó­buszjárás, hogy mire az ottani népek beindulnának, kell hazajönni. - A régi, széphangú hegedűd megélte-e a nyolcvan évet? - Hát az nem. Volt egy olasz, meg egy ónémet hegedűm, feleségem sze­gény beteg volt, el kellett adnom. - És a mostani hegedűd? - Kérlek szépen, otthon van. Állunk a tavaszi napfényben, Gyula fején szikrázik a nap. Kezünk­ben egy-egy lángos a Kispál-féléből a piactéren. Eszünk. Nyugdíjasoknak jó reggeli. - Gyula bátyám, mit rá? - Jenőkém, egy kisfröccsöt, de pi­rosat. - Ha nem sért, úgy tudom, most a varos Kei nires cigany­cimbalmosát. - Nem sértesz. Tényleg ők voltak az utolsók, meg talán én. De, kérlek, voltunk vagy húszan a temetésükön. Manapság pedig nem kell már a ci­gányzene. Nem kell az élőzene... Lecsurgatjuk a piros kisfröccsöt és szép csendben eltűnünk a piactér for­gatagában. - uyuia oaiyanvez a levei: - Ezt megőrizem, mondtam is a tanár úrnak, kínáltam röviddel, sör­rel, kávéval, nem fogadta el, mert au­tóval volt. Néztek is a népek, hogy ki jár a Sárközi Gyulánál. Hát a polgár­mester volt, a nyolcvanadik születés­napomon. Köszönöm. Pj­Fotó: - ka ­Városi felmérés az oktatásügyről A válaszadók névtelenek maradnak Megszólítják" a szüló'ket Miközben vehemens viták folynak a parlamentben az új oktatási tör­vénykoncepcióról, a helyi szinteken ­bár jóval kevesebb cécóval - ugyan­csak zajlanak az iskolarendszer kor­szerűsítését célzó viták, tervezgeté­sek. Nem kell különösebb jóstehet­ség annak belátásához^hogy a helyi önkormányzatok feladatai jelentősen megnövekednek majd a fennhatósá­guk alatt álló óvodákat, iskolákat és középiskolákat illetően, ezzel növek­szik majd mozgásterük is a helyiérde­kűség érvényesítésében, így általában nő majd felelősségük a helyi oktatás­politika alakításában. Jelentősen csökken majd az irányítás centrális jellege, emelkedik hozzá az intézmé­nyek önállósága és szabadságfoka. Ez utóbbi viszont csak akkor lehetséges, ha megfogalmazódnak azok a helyi célok, melyek az önkormányzatot és az intézményeket egyaránt képesek lesznek inspirálni. Aktív viszony a környezettel Két mozzanata is van e folyamat­nak, amely arra ösztönzi az illetéke­seket, hogy megszólítsák a legérintet­tebb lakossági réteget, nevezetesen a szülőket, és kikérjék azok vélemé­nyét, illetve felmérjék elvárásaikat ­olykor csak látensen létező jövőképü­ket - az oktatás helyi intézményrend­szeréről. Egyik, hogy maga az önkor­mányzat is a képviseleti demokrácia intézménye, így egy pillanatra sem mondhat le a „közakarat" megisme­réséről. Másik, hogy az alakuló új helyzetben az iskolának is jóval aktí­vabb viszonyt kell kialakítania társa­dalmi környezetével. Közeleg az idő, amikor a „környezetfüggő" iskola nem egyszerű szakmai teoréma lesz, hanem vaskos realitás. Aki erre nem készül fel, aligha lesz képes megfelel­ni. Ezeket a mozzanatokat tartotta szem előtt az önkormányzat művelő­dési bizottsága, amikor elhatározta a szülők kérdőívekkel történő „meg­szólítását". Komoly vitákat okozott a forma, illetve az eszköz megválasztása. Ma­ga a bizottság végezze a felmérést, vagy bízza az iskolákra, esetleg ké­szíttesse el egy arra hivatott tudomá­nyos intézettel? Teljes körű vagy rep­rezentatív legyen, közvetlen vagy in­direkt kérdésekkel operáljon? Adjon lehetőséget az iskolák egyenkénti ér­tékelésére, vagy csak a városi össz­képre koncentráljon? E kérdések megvitatása után ala­kult ki a végső álláspont. A bizottság 'megfogalmazta azokat a kérdéseket, melyekre a felmérés során választ vár. Megbízta a budapesti Oktatásku­tató Intézetet egy teljes körű felmé­rés előkészítésével és elemző feldol­gozásával. A célként megfogalmazott kérdések kizárólag a város egészét il­letően értelmezhetők, az iskolánkénti értékelés értelemszerűen elmarad. Az intézmények csak annyiban vesz­nek részt a munkában, hogy segíte­nek eljuttatni a kérdőíveket a szülők­höz. Bizalommal tehetik ezt, mivel ismerik annak célját és betekinthet­tek a kérdőívek tartalmába is. Szünet után megkapják A városban érintett mintegy hat­ezer szülő a tavaszi szünet utáni első napokban kapja kézhez a kérdőíve­ket, megcímzett és felülbélyegzett vá­laszborítékkal ellátva. Bár a gyerme­kek viszik haza az óvodából, iskolá­ból, nem kell azokat visszajuttatni az intézményekbe. Ellenkezőleg, garan­ciális jellege van annak, hogy a kitöl­tött ívek egyenesen a kutatóintézetbe kerüljenek vissza. A felmérés kezd^^ ményezői és végzői számára igen fontos, hogy a szülők abban a tudat­ban válaszoljanak, hogy - bár a város oktatási intézményeit csak egy-egy konkrét intézmény munkájának tük­rében látják - a kérdésekre adott vá­laszaik nem kerülhetnek intézmé­nyenkénti értékelésre, ők maguk pe­dig eleve névtelenek maradnak. Nem kell félteniük gyermekeik vélt vagy valós érdekeit. Még egy kérdés. Ha a kérdőíve­ken olyan kérdést találnak, amelyre nem tudják a választ, vagy csak felté­telezéseik vannak, ne kérjenek szak­emberektől segítséget, nem kell „utá­najárni" az információnak, hiszen az üresen maradt rubrikáknak is van in­formációs tartalma a kutatók számá­ra. Például az, hogy hol kell javítani a tájékoztatáson. A kutatók és a művelődési bizott­ság nagyon szeretné, ha a szülők bi­zalommal fogadnák e megkeresést, és minél nagyobb számban küldenék vissza a kitöltött kérdőíveket. Mi pe­dig szeretnénk, ha néhány hónap múlva egy sikeres vizsgálat mindany­nyiunk számára fontos eredményeit adhatnánk közre lapunk hasábjain. KIS PÁL ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents