Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-12 / 15. szám

1992. ÁPRILIS 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 .Imádom a nőket!" Pereszlényi Zoltánnal az „Ezeregyéjszaka" egyikén A közelmúltban újabb éjszakai szórakozóhely nyílott Szekszárdon. Az üzlet egyik vezetője Pereszlényi Zoltán. - Aki Önt ismeri - és Szekszárdon ki nem -, az tudja, hogy mindig kitalál valami újat, valami mást. Nevével gyakran találkozunk az újságokban, legkülönfélébb tevékenységekkel kapcsolatban. Mi mindennel foglalkozott az elmúlt 15 év alatt? - Megpróbálom elmondani, bár nehéz lesz. Jelen pillanatban is legalább öt dologgal foglalkozom egyI

szerre. Szóval, az elmúlt 15 év. 1967len kaptam egy gitárt és teljesen aurodidakta módon kezdtem el tanulni. Egyébként a becsületes tanult szakmám: öntözéses növénytermesztő gépész. A zenélésből zenekar lett, 1973—1976-ig Turmix néven. Aztán elcsaltam Mohácsról Környei Miklóst és megalakítottuk a Derby együttest. | - Népszerűség? - Valamilyen szinten mindenki az, aki színpadon van. Igazán az 1977-es „Ki mit tud?" hozta meg. Még Radics Béla is hívott utána, de nem akartam itthagyni a kollégáimat és a családot. A Ki mit tud?-nak volt egy óriási előnye, megismert az ország. Rengeteg helyre hívtak bennünket, jártuk az országot. Ez tartott 1980-ig, amikorra már a diszkózene győzött az igazi tánczene felett és akkor valami más után néztem. - A zenélés mellett akkor éppen mit csinált? - Kitanultam a minőségvizsgáló szakmát és egy laboratóriumban dolgoztam. Aztán 1980-tól a szekszárdi kórházban, mint főkertész két évig. Aztán csengetett a maszek világ. - Önnek mivel? - A fülcimpákkal. Fülcimpalyukasztó kisiparos lettem. Egy évig. Aztán hirtelen a városban még öten lettek, akkor én abbahagytam. • - Mi jött ezután? - A fotólabor. Amit a fotózásról tudok, azt Málinger János barátomtól tanultam. Belementem a fotózásba 1985-ig. Ebben az'évben volt egy olyan kiállítás, ahol a 11 fotómmal első helyezett lettem. Aztán volt még több kiállítás is. I - Hogy jött az ötlet, hogy csak női aktokat fotózzon? - Egyszerű. Imádom a nőket! Ne értse félre. Mint esztétikai látvány volt számomra fontos ez a fotózásnál. I - A következő lépésnél ugyancsak emlegették a nevét. Az a bizonyos könyv, amit 1987-ben adott ki „Örömszerzés" címmel, óriási port kavart. szinte valamennyi kábeltévérendszere sugárzott. - Mi jöhetett még ezután? - Amiről Magyarországon még senki sem írt, viszont Koppenhágában, az Egészségügyi Világszervezet lapja igen. A mensesnaptáram, ami a világ majdnem minden részére eljutott, jelenleg Ausztrália és a Fülöpszigetek érdeklődik utána. A csehszlovákok már kiadták. Ahhoz, hogy ezt elkészítsem, a naptár tervezéséhez rengeteg szakkönyvet kellett elolvasnom. I - Aki a könyv lényegét megértette, miszerint a célom az volt, hogy a szeretkezés minden csínját-bínját ízlésesen mutassam be, az örült a megjelenésének. Aki nem, az legfeljebb nem vette meg. Egyébként 100000 példány fogyott el belőle. Számomra nagy elégtétel volt, hogy a Kritika című folyóirat úgy emlegette, mint műfajában egy európai színvonalú könyvet. • -A könyvet követte a film? - Készítettem egy szexuális felvilágosító videofilmet, amelyet az ország - Közben nevét még egy újonnan megnyílt üzlettel kapcsolatban is emlegették. - Az Erotic shop, ami még mindig működik és ha nem lenne ennyi prűd ember, ott nagyon sok jó és hasznos dolgot találna. Az üzlet megnyitását azért vállaltam, hogy a szexuális életről addig megszerzett természetesen autodidakta módon szexuálpszichológiai ismereteimet az arra rászorultaknak továbbadhassam. Levélben is, személyesen is fordultak már hozzám tanácsért, ami szintén azt bizonyítja, hogy az üzletnek van létjogosultsága, nagyon sok ember küzd olyan problémával, amelynek megoldásához segítségre van szüksége. I - Közben hogy alakult a nagy szerelem a zenéléssel? - Bármit csináltam, mellette mindig megvolt a zene. Jelenleg a Kolor trióval Ausztriában vendégszerepelünk, egyéves szerződésünk van. - A bár megnyitásához mi adta az ötletet? I ajánlatot Csorba László úrnak, a Gemenc Szálló és Étterem igazgatójának. A bérlet^ szerződésj 1991. november 13-án megkötöttük. Csak a helyiséget bérlem, a berendezés régi álmom megvalósulása volt. Münchenben láttam egy kedves, barátságos bárt, ami nagyon megtetszett. Ezután Szabó Béla belsőépítész fantáziájára bízva jött létre az Ezeregyéjszaka berendezése. - Most, hogy nagy vonalakban végigkísérhettük az eltelt 15 évet, számomra az derül ki, hogy Ön bármivel is foglalkozott, annak köze volt-van az emberek úgynevezett intim szférájához. - Igen. Mert érdekel az ember, az ember legbelsőbb, legféltettebb, legfontosabb, legösszetettebb és éppen ezért legsérülékenyebb része. Azok az érzések, amelyeket a legtöbben szégyellnek, nem mernek róla beszélni. Azt, hogy így csatangolhatok a különböző munkák között, annak köszönhetem, hogy van egy biztos családi hátterem, ahonnan feltöltődve indulhatok és megnyugodni térhetek haza. A feleségem nemcsak feleség és anya, hanem a partnerem is mindenben amit csinálok. I - Csodálkoznék ha most megnyugodna, meg tenne elégedve és nem lennének további tervei. - Miután a régi bár helyisége üres és kihasználatlan volt, tettem egy - Nyert! Jelenleg plakátfotózással foglalkozom. Referencia-videofilmeket készítek, színes prospektusokat. Énekelek a Szekszárd Big Bandben, és lehet hogy holnap már ezt a felsorolást valami egészen mással kellene kiegészíteni. - Az elhangzottak alapján ebben cseppet sem kételkedem. SAS ERZSÉBET I Találkozásaim Csoóri Sándor Csoóri Sándort, Sütő András után, a legnagyobb élő magyar írónak vélem. Ami természetesen teljesen szubjektív, senkire nem kötelező és még csak nem is mértékadó érzés. Első találkozásunk idején, mely 1954ben vagy '55-ben Székesfehérvárott egy könyvesboltban történt - a felejthetetlen könyvtáros, néhai Könczöl Imre jóvoltából -, ezt még senki nem merte volna mondani róla. Az első kötetét dedikálta éppen, aminek ha jól emlékszem „Felröppen a madár" volt a címe. Nem hiszem, hogy túl sok agronómus tolakodott volna akkoriban ilyesmiért. Bár találkoztunk néhányszor, a lakásán éppúgy, mint az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem felsőőri összejövetelén, soha nem voltunk barátok, sőt még közeli ismerősök sem. Más súlycsoportba tartozunk. „Tudósítás a toronyból" című kötetét dedikáltan őrzöm és megvan a sokkal későbbi „Készülődés a számadásra" is. Az a bizonyos első kötet kézen-közön eltűnt jócskán viharos utolsó negyedszázadom során. Bevezetőben hangsúlyozott minősítésem természetesen gyönyörű stílusán alapul, de legalább ennyire a később említett könyveiben is jelentkező politikai állásfoglalásán. Amit sokkal helyesebb lenne magyarságféltésnek nevezni, hiszen tulajdonképpen erről van szó. Az író a műveivel politizáljon, ez a dolga. Márpedig a magyarság féltésére ma több okunk van, semmint szeretnek. Ami persze már Pázmány Péter idején is így volt, de ne szálljunk vissza ilyen távoli múltba, amikor a lényegesen közelebbi épp eléggé ronda. Szociográfiai cikkei már akkor erről voltak híresek, amikor a hivatalból elrendelt áloptimizmus korában ez nemcsak szokatlan, szentségtörő, hanem veszélyes is volt. A Magyar Demokrata Fórummal - melybe még mozgalom korában beléptem - épp az ő higgadtsága és minden handabandázástól mentes egyénisége miatt rokonszenveztem. Helyi percemberkéknek, az Antall Józsefhez hasonlatos zsebdiktátori egyéniségeknek és nekivadult Csurkáknak kellett eljönniök ahhoz, hogy végleg kiábránduljak belőlük és egészen más utat válasszak. Persze egyáltalán nem biztos, hogy helyeset. Csoóri - szerencséjére és a magyar irodalom szerencséjére is - azóta egyre tartózkodóbban politizál, sőt, őszinte örömömre képviselőnek se jelöltette, választatta, listáztatta magát. Ellentétben a parlamenti pojácák és kabaréfigurák tömegével. Sőt egyik-másik írásával éppúgy, mint korábban, botrányokat is kavart. Magyarmódi zseb- és álbotrányokat. De legalább ír és az írónak, ahogyan mondtam, ez a dolga. Valószínűleg úgy gondolkozva, hogy bár egyre nehezebb és kilátástalanabb, művészettel is lehet a közgondolkodásra hatni, a nemzeten segíteni. Szeretném remélni, hogy hosszú távon sokkal maradandóbban és hasznosabban, mint ágálással. Alig hiszem, hogy tévednék, amikor még nagyon fontos és maradandó műveket várok tőle... ORDAS IVÁN