Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-05 / 14. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. ÁPRILIS 12. Egészségügyi világnap Április 6-án, 10.30 órakor az Egészségügyi világnap megünneplésére kerül sor az Állami Népegész^ ségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Tolna Megyei Intézetében. Program: a vendégeket köszönti dr. Hangay István megyei tisztifoorvos. Előadásokat tart: 1. Dr. Frenkl Róbert professzor, a NEVI főigazgatója: A szívdobogás: egészségünk ritmusa. 2. Dr. Gesztesi Tamás megyei belgyógyász szakfóorvos: Infarktus - korunk betegsége. Referátumok: 1. Dr. Polgár Ferenc megyei gyermekkardiológus főorvos: Szív- és keringési rendszer elváltozásainak gyermekkardiológiai vonatkozásai. 2. Dr. Vesztergombi Zsuzsanna laborföorvos: Zsíranyagcsere-zavarok vizsgálata a szívinfarktus kockázatának korai felismerésében. 3. Csurgó Sándor tanár, természetgyógyász: Fűben-fában orvosság. 4. Kovács János szaktanár: Váljék egészségünkre! Lomtalanítás A polgármesteri hivatal városüzemeltetési és beruházási irodája az egész városra kiteijedő lomtalanítási akciót szervez. A hulladék és limlom zökkenőmentes szállítása érdekében a feladatot két ütemben hajtjuk végre. I. ütem 1992. április 9., 10-én a Keselyűsi u.-Hunyadi u.-Mártírok tere-Garay tér-Béla tér-Remete utcától északra lévő területeken. II. ütemben 1992. április 16., 17én a fenti útvonaltól délre eső területen kerül sor lomtalanításra. Kéljük a T. lakosságot, hogy az ingatlanáról kikerülő limlomot zsákokba, nyesedéket pedig kötegelve szíveskedjenek kihelyezni. Felhívjuk a T. lakók figyelmét, hogy a fenti időpontokon túl ne helyezzenek ki hulladékokat és limlomot, mert azt az akció befejezését követően már nem szállítja el a hivatal. A tökéletesség felé XXII. A cukor és a kozmikus szellem A szénhidrátok A szénhidrátok azok az anyagok, amelyek energiája révén a kozmikus szellem hatni tud a szervezetre. A cukor teszi lehetővé a szellemi működést. Az ember számára a gyümölcsökben lévő szénhidrátok (szőlőcukor, gyümölcscukor) és a polimer cukrok (keményítők) a hasznosak. (Ha pl. a hang hirtelen rekedté válik, akkor a szénhidrátok emésztésével van baj.) A cukor feldolgozásához az emésztőrendszerben kellő mennyiségben kell jelen lenniük a B-vitaminoknak. Ez elérhető, ha a keményítőt tartalmazó gabonamagvak héját - a korpát - is elfogyasztjuk. Előcsíráztatással a folyamat még tökéletesebb. Káros a szervezet számára az ún fehér cukor, a fehérliszt. Ezek feldolgozása a hasnyálmirigyet fokozottan igénybe veszi, amelynek következménye lehet a cukorbetegség. (A hasnyálmirigy kimerülése nagyfokú B-vitaminhiányt is jelent.) A magas keményítőtartalmú ételeknél (gabonafélék, burgonya stb.) is nagyon fontos a rágás, amellyel kíméljük a hasnyálmirigyünket is. Legtermészetesebb táplálékunk a gabona, amely minden hasznos anyagot tartalmaz, ami a szervezet számára szükséges. Rendkívül fontos számunkra mint táplálék - a gyümölcs. Az érett gyümölcsök a legtökéletesebb folyadékpótlók. Anyaguk 90-98%-át desztillált és organikus ásványi sókban dúsított víz teszi ki. A maradék menynyiség rost és cukor. A gyümölcs- és szőlőcukor közvetlenül tud felszívódni a gyomorfalon át, így ezek azonnali energiát jelentenek. A polimer cukrok viszont az emésztési láncba kerülnek, s csak a lebontás után válnak monoszahariddá. A gyümölcsöket is alaposan megrágva célszerű fogyasztani. A gyümölcsből kapott cukormenynyiség élénkítő hatást fejt ki, ezért célszerű a napi táplálkozást ezzel kezdeni. (Közel egy éve délelőtt csak gyümölcsöt fogyasztok. Tapasztalatom is az, hogy a gyümölcstől a szellemi és fizikai munkaképességem mérhetően javult.) Nagy leterheltség esetén hasznos a délelőtti müzli fogyasztása, amely teljes bioértékű, ha jól állítottuk össze. A gyümölcs fogyasztásánál is érvényes, hogy ne fogyasszunk egy alkalommal kettőnél több fajtát. Kétfajta gyümölcsnek számít például kétféle szőlő is és gyümölcs a paradicsom is! A burgonyából nyert szénhidrát olyan cukorfélét is tartalmaz, amely az agyat terheli, ezért a túlzás itt is kerülendő. A burgonya fogyasztása elsősorban héjában sütött formában legcélszerűbb, bár akkor sem igazán a szellemiséget erősíti, ellentétben a gabonával. HAJDICS KLÁRA „Bontunk és átkeresztelünk". A Szekszárdi Vasárnap március 29-i számában olvastam az e címen megjelent glossza és tudósítás keverékét. Kiéreztem a névtelen írás szerzőjének kesernyés gondolatait. Többek között azon kesereg, hogy a Népfront, a Kun Béla, a Kilián György utcákat és a Mátai Antal teret is „átkeresztelték", noha ezen utcák és a tér lakói „kéréssel fordultak" az önkormányzati testület művelődési bizottságához, hogy az utcaneveket ne változtassák meg. Arról már elfeledkezik a kesergő, hogy az a bizonyos „kérés" aláírásgyűjtés formájában nyilvánult meg. Azt már nem tudja, hogy az aláírásgyűjtők kik voltak és azt sem, hogy milyen teherviseléssel riogatták az ottlakókat a névtáblacsere kapcsán. A képviselő-testület pedig higgadt, nyugodt légkörben, megfontolt javaslatokat téve döntött. A döntéshozók nagyon is tudták, hogy az utcák és terek egyben közterületek is, melyeken más közösségbeli városlakó is közlekedik és nem biztos, hogy mindenki jó szemmel nézi az 1919-es proletárnak nevezett diktatúra ilyen formabeli dicsőítését. A minden állítással Szemben, •nyugodt légkörben lezajlott testületi ülésen dr. Tóth Csaba képviselő igen bölcs javaslattal élt. Azzal, hogy az utcanevek olyanok legyenek, hogy az esetleges politikai változások esetén is elfogadhatóak maradjanak. Tehát maradjanak meg a régebbi történelmi nagyjaink, akik már kiérdemelték megbecsülésünket, valamint városunk költői, írói, tudósai és humanistái. Ugyanígy a hírnevet szerzett alkotó és színművészei... Egy MDF-es helyi képviselő azt mondta egy kicsire sikeredett fórumon, hogy a 40 év történelmét nem lehet kitörölni. Sajnos, ez így van, pedig többmillióan szeretnék meg nem történtté tenni, de a történelem ezt nem engedi. Persze minden nézőpont kérdése. Másként értékeli az, ki az elmúlt 40 évben haszonélvező volt és másként az, aki vagy akik a megszenvedettjei voltak. Másként nézik a haszonélvezők utódai és másként a 40 év áldozatainak gyermekei. Sőt! Másként nézi a közömbös is, akinek se előnye, se hátránya nem volt a „szocializmus építése" közepette. Másként nézi az, akinek teljesen mindegy, hogy milyen utcában lakik, csak annak neve és száma legyen. No, de térjünk vissza az 1919-re, mert az 73 éve volt. Vallom, hogy politikai okból bárkit is meggyilkolni megbocsáthatatlan bűn. Bűn, ha bíróság nélkül és még nagyobb az, ha bírósági színjátékkal tették. Ha viszont a 19-es diktatúra kivégzettjeiről és résztvevőiről az utcanevek maradnak, akkor hol lesz utcájuk a Szamuely által felakasztottaknak, a németek és lakájaik, a nyilasok által tarkólövéssel, avagy gázkamrákban elpusztitottaknak, a Rákosi-Gerő-Péter Gábor felakasztottjainak, a Kádár fémjelezte 56 utáni áldozatoknak? Ne csak egy korszak kivégzettjeiről emlékezzünk meg, hanem akkor a többi vészkorszak áldozatairól is. Ehhez viszont egy Tokió nagyságú város kellene... Végezetül is: ne tegyünk kivételt. Egyetértek azzal, hogy a szovjet hősi halottakat megilleti egy emlékmű, de ne egy letűnt nagyhatalom szimbólumaként, hanem a temetőben, ott, ahol nyugszanak, vagy emlékére azoknak akik ismeretlen helyen lettek elföldelve. Bár csak ezt tennék a volt Szovjetunió tagállamai is az ott elesett, értelmetlenül hősi halált halt magyar katonák esetében. Tudnia kelt minden embernek, hogy egy halott katona már nem ellenség, de a letűnt rendszer urai még halálukban is szidalmazták őket, mert a Szovjetunió ellen harcoltak. Talán önként? Szánalomra sem méltók ezek a volt urak, mert lakájságukat még e megnyilvánulásukkal is tetőzték. Ami az 1919-es emlékművet illeti, mármint azt, hogy e szobrot ezentúl „Szellőlány"-ként kell elfogadnunk, a „megbékélés"jelképét lássuk benne, ez már cinizmus. Megbékélés ökölbe szorított kézzel! A megbékélés ilyen ábrázolásával még soha nem találkoztam. Most sajnálhatjuk igazán, hogy miért is rombolták le Sztálin szobrát! At kellett volna alakítani. Lecsiszolni a bajuszát, egy szép nagy bronzvirágot tenni a felemelt kezébe és alatta ez lett volna, hogy: „egy virágot szerető grúz". SZÉKELYHÍDI GÉZA Szekszárd, Beloiannisz u. 1-3. Tisztelt Székelyhídi úr! Jelzésértékű és tanulságos számomra az Ön által leírt észrevétele: a tárgyilagossághoz ragaszkodni kell a Szekszárdi Vasárnap lapjain akkor is, ha egyes körök, politikai érdekeltségek mást diktálnának, vagy néznének jó szemmel. Ha az utcanév-változtatásoknál hallatják hangjukat a szekszárdiak, sőt az utcalakók, akkor azt nem hallgathatjuk el, akkor sem, ha a döntéshozatalt egyszerűsítené, a képviselők dilemmáját megkönnyítené. Vélemények persze lehetnek arról, hogy a névváltozással járó kötelezettségek felsorolása riogatás, vagy korrekt tájékoztatás kategóriájába tartozik, hasonlóképpen a „kesergő" műfajának megítéléséről. Szerencsére a levélíró által leírtak sem beszélnek más tényről, csupán egy adott politikai helyzet egyéni megnyilatkozásáról. Meglehet, véletlen csupán: dr. Tóth Csaba képviselő higgadt érvelését idézi a levélíró a névadási elvekről szólva, miközben az újságcikk zárógondolatát, a megbékélést kifogásolja. Meglehet, elkerülte a figyelmét egy momentum: e javaslattal éppen a fent idézett városatya állt elő. TAKÁCS ZSUZSA