Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-05 / 14. szám

3 1992. ÁPRILIS 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP F JLoor . öorvos úr, a kultúr­történetben, az orvostudományban mikor jöttek rá arra, hogy az emberi szervezet motoija a szív? - Már a 18. században felbuk­kantak adatok, sejtések, egy évszá­zaddal később pedig hagyományai voltak e kérdésnek. Az első infark­tust a múlt század közepén írták le, az infarktus, a szívhalál és a koszo- « rúerek elzáródása közötti összefüg­gést ekkor verifikálták. Különösen a II. világháborút követően derült ki, hogy az emberi élet meghosz­szabbításának legnagyobb ellenfele a szívkoszorúerek degeneratív el­változása. - Ez az emberiség fejlődésével ki­kerülhetetlenül együttjár, következ­ményként kell elfogadni? • r Igen, ezért is nevezzük civili­iós betegségnek. Az életfeltéte­javulásával párhuzamosan emelkedik a trend, ennek megállí­tására, visszafordítására az Egyesült Államokban már 1949-ben elkezd­tek egy humánkísérletet, Framing­ham néven. Egy 5800 lakosú kisvá­ros teljes népességét bevonták és azóta is periodikusan utánvizsgál­ják. Eredményességét igazolja, hogy a nyugati államokban a hatva­nas és hetvenes évek fordulójától megfordult ez a tendencia és meg­indult egy civilizációs program. - Valahogy úgy kell elképzelnünk, hogy a hullámvölgy egyik mélypont­ján még a fejletlen államok, a mási­kon már a legfejlettebbek vannak, míg a hullámhegy tetején, mi, a volt szocialista társadalmak tartunk? - Két végletről nehéz beszél­nünk, hiszen attól függően, hogy l^fcnilyen szinten művelik e prog­ramot, mennyit fordítanak a kar­diovaszkuláris betegségek megelő­. zésére, különböző lépcsőfokon áll­nak. Magyarországon, bár továbbra is emelkedik a megbetegedések száma, az ütem csökkent. Az afri­kai államokban viszont olyan ala­csony az átlagos élettartam - amit az AIDS tovább csökkent -, hogy időskori degeneratív betegségek nagyarányú változásáról szó sem lehet. A WHO egyébként 26 euró­pai országot követ nyomon és mi e körben az utolsó ötbe tartozunk... - Vannak félelmetes új betegsé­gek. Szemünk előtt lebeg az AIDS réme, viszont közhelyszámba megy a magas vérnyomásról, szívbetegségek­ről, a megelőzésről szóló információ. Mit tud tenni a szakma? - Itt több dolog van elrejtve. Egyrészt ma az orvosok kuratív képzést kapnak, arra készítik fel őket az egyetemek, ha bekövet­kezett az infarktus, hogyan kell kezelni, befolyásolni, a szövőd­ményeket kivédeni. A megelő­zésre vonatkozó ismereteket nem kapnak. Ugyanakkor szem­betalálkoznak egy problémával ­ezért is nevezik társadalmi szind­rómának e betegségcsoportot - a betegségek 80 százalékát nem az orvosnak, hanem az egyénnek, il­letve a társadalomnak kell kezel­ni, megoldani. - Mi az, ami nem az orvos felada­ta? - Az egyén feladata, hogy ne dohányozzék, sokat mozogjon, gyalogoljon, ússzon, táplálkozását szorítsa korlátok közé, ne fo­orvos maga is bort iszik, miközben vizet prédikál és főleg sokat dohány­zik... - Az alkoholfogyasztás már visz­szaszorult, a dohányzás kevésbé. Pedig annál is inkább megfontolan­dó, mert az orvos tudja, hogy csak azért a húsz százalékért felel. Azt váija, hogy a társadalom tegye meg a magáét. Mindenki a másikra vár, azonkívül az intézményi háttér is hiányzik. Tragikus szívügyeink A világ első számú gyilkosa, évente 12 millió életet vesz el és milliókat tesz rokkanttá. A fejlett államokban minden második halál okozója, míg a fejlődő' országok­ban a harmadik helyre sorolható. Tömegük és tenden­ciájuk miatt világméretű katasztrófaként is aposztrofál­ják a szív- és érrendszeri megbetegedéseket. Ezért is választották az Egészségügyi Világnap, április 7., illetve az 1992-es esztendő kitüntetett témájaként a kardio­vaszkuláris betegségeket. A szakterület kiváló ismerője dr. Gesztesi Tamás, a me­gyei kórház osztályvezető főorvosa, akinek nevéhez fű­ződik 1968-ban a belgyógyászati intenzív osztály kiala­kítása. gyaszszon alkoholt, évente ellen­őriztesse magát, akkor is, ha egész­séges és a lehetőségekhez mérten próbáljon stresszmentes szituáció­ban élni. A társadalomnak viszont meg kell teremteni ennek a hátte­rét. Mozogni, kocogni egy füstös, büdös utcán, másoktól kinevetve nem jó dolog. Nincsenek kellő számban uszodák, erdei tornapá­lyák, állami szinten kellene elérni, hogy az egészséges ételeket prefe­rálják az árképzésben is. Aztán az alkoholizmussal szembeni elnéző közvéleményt kellene megváltoz­tatni... - Ez nem megy könnyen, amíg az - Mire gondol? Hogy csinálják ezt ott, ahol jól működik? - Egy integráló intézményt kell létrehozni, mert sokan foglalkoz­nak az egészségneveléssel, de szét­szórtak, esetlegesek, az átfedéseket ki kell szűrni. A felvilágosításban a figyelmet a kardiovaszkuláris be­tegségekre kellene fordítani, hogy a társadalomban megkapja a priori­tást. Fontos dolog például a sze­xuális felvilágosítás a nevelésben, de miután az emberek tönkretevő­je, a morbiditás 54 százalékáért fe­lel, a szív-és érrendszeri betegekkel többet kellene foglalkozni. - Milyen gyakorlati lépések tör­téntek ez ügy ben, hiszen eddig a ta­valy elkezdett iskolai komplex vizs­gálatról számolhattunk be? - Osztályon belül alakult egy csoport, amely minden szekszárdi iskolából két pedagógust képez ki és lát el folyamatosan instrukcióval, felügyelettel. Ez országosan egy is­kolai modellt jelenthet. Pár éve kezdeményezték Amerikában élő magyar orvosok a Szív Alapítványt, amihez Nyíregyháza után 14 me­gye, köztük Tolna is csatlakozott. A program lényege, hogy egészsé­ges embereket vizsgálnak, a tervek szerint ambuláns rendeléssel na­ponta 8-10 főt. Ennek során pszi­choszociális rizikófaktor kutatóval beszélgetnek, egyéni életvezetési lanácsot kapnak a páciensek, kerék­pár-ergometria, ultrahangvizsgálat történik majd a most távozó Gyógyinfok helyén, az alagsorban. Önköltséges alapon, Nyíregyházán ez a vizsgálat ma 3500 Ft-ba kerül, de bitjük a társadalombiztosítás ígéretét, hogy ezt finanszírozza. - Külföldről tehát egyértelműen a megelőzést támogatják, pénzelik? - Az idegen tőke nem hajlandó a kuratív medicinát finanszírozni, vagy csak érintőlegesen. Az IMF például azt mondja: támogatom a magyar egészségügyet, de annak csak a megelőző részét. Tehát rá leszünk szorítva. A múltkor itt járt például egy New York-i úr, aki lát­va, hogy a tüdőosztályról hatalmas füstfellegek törnek elő, a betegek dohányoznak, kijelentette, hogy „a betegnek természetesen egyéni szabadságjoga, hogy dohányozzék, csakhogy mi ezt nem fogjuk finan­szírozni". - A legkönnyebb valószínűleg azokra az emberekre hatni, akik átestek már a betegség valamilyen formáján, közvetlenül érintve voltak, netán a gyermekeik veszélyeztetettek. - Az osztályt elhagyó betegek számára működik a Szív klub, en­nek keretében közös programokat, előadásokat, ételbemutatókat, szer­dánként gyógytornát tartunk. Má­jus elsejétől a tornatermünket ki­nyitjuk a város felé," ambuláns gyógytornára várunk minden rá­szorulót. Vizsgáljuk egyúttal az in­farktuson átesett fiatalok gyerme­keit célzott rizikókutatással, gyer­mekkardiológussal közösen. Fon­tos tudni, hogy az átörökítő ténye­zők elnyomhatok, mindig a külső tényezők manifesztálják őket. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Példának okáéit a fiatal infarktuso­saink 85 százalékáról kiderült, hogy az utóbbi öt évben nem volt sza­badságon. - A gyermekeinknek, a felnövő generációnak talán kevesebb kény­szerpályát kell megjárnia, magától értetődő lesz az. ami nekünk még lassan emészthető tananyag. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents