Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-12 / 2. szám

1992. JANUÁR 12. , SZEKSZÁRDI WASARNAP 5 Mi újság iskoláinkban? 8. Lukács József: A gyakorló feladata kettős „Második éve irányítom az Ily­lyés Gyula Pedagógiai Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának a munkáját. Előtte tanítottam általá­nos iskolában, voltam iskolaigaz­gató, szakfelügyelő, tanulmányi felügyelő és dolgoztam a tanügy­igazgatásban is." A szekszárdi gyakorlónak közel 500 tanulója van. A pedagógiai tevé­kenységet 53 pedagógus látja el. - Igazgató Úr! A gyakorló mind a funkcióját, mind pedig a fenntar­tását illetően különleges szerepet tölt be a többi szekszárdi általános ^•colához képest. g^ Köztudott, hogy iskolánknak ^P>zerre két feladatot is el kell lát­nia. Az egyik feladatunk, hogy fo­gadjuk és oktassuk, neveljük a 6-14 éves korú szekszárdi gyerekeket. Ebből a szempontból semmiben sem különbözünk a többi iskolától. A másik feladatunk már speciális jellegű, ugyanis aktívan részt kell vennünk a főiskolai hallgatók gya­korlati képzésében, ehhez a képzés­hez terepet, időt, lehetőséget és hogy úgy mondjam, gyereket kell biztosítanunk. Ebből az utóbbi fel­adatunkból következik az is, hogy a mi kenyéradó gazdánk nem a szek­szárdi önkormányzat, hanem a főis­kola. Azt viszont elmondhatom, hogy ennek ellenére kapcsolatban • unk Szekszárd többi iskoláival, ' is vállaljuk a ránk háruló közok­tatási feladatokat, már csak azért is, mert a mi iskolánkba is szekszárdi gyerekek járnak. • A gyakorló az ún. körzethatá­megállapítása ellenére mindig is vonzó volt, és ma is vonzó a szülők körében. Mi teszi ezt az iskolát ilyen népszerűvé? - Először is engedjen meg egy megjegyzést. A körzethatárok kije­lölésével semmilyen szempontbél sem lehet egyetérteni, mivel az el­lentmond a szülők törvényben is biztosított iskolaválasztási jogával. Ezt még akkor is ki kell jelentenem, amikor jól tudom, hogy a körzetha­tárokkal kapcsolatos gondolkodás­mód ma már távolról sem olyan merev, mint amilyen néhány éve volt. Na most a kérdésre válaszolva: mint ahogy ezt az előzőekben már említettem, nálunk gyakorolnak a leendő pedagógusok. Természetes, hogy a legmodernebb módszertani fogások és elképzelések már vi­szonylag korán megjelennek a napi munkánk során. Ezenkívül a mi gyerekeink szinte állandóan reflek­torfényben vannak, állandó fejlesz­tés alatt állnak. Gondolom, ez teszi vonzóvá és keresetté az iskolánkat. - Felvételeztetik a gverekeket? - Nem. Azt viszont közöljük a szülőkkel, hogy a gyerekeik nálunk nagyobb pszichés megterhelésnek lesznek kitéve, mint más iskolában. - Igazgató úr! Manapság a helyi pedagógiai kezdeményezések korát éljük. Önök milyen új megoldások­ról, elképzelésekről, programokról tudnak beszámolni? - Természetesen mi is rendelke­zünk tervekkel és általunk kimun­kált programokkal. Első osztálytól kezdve két nyugati nyelvet tanítunk: az angolt és a németet. Hozzáte­szem azt is, hogy az idegen nyelv tanítását olyan magas fokon kell el­látnunk, hogy idővel biztosítani tud­juk a főiskolai hallgatók ez irányú gyakorlati képzését is. Jelenleg szakköri formában tanít­juk a számítástechnikát. Azt tervez­zük, hogy a közeljövőben a termé­szettudományos tantárgyak sorába emelve tanórakeretben minden gye­rekünkhöz eljuttatjuk ezt a tantár­gyat is. Az egyik első osztályunkban egy olyan programot vezettünk be, ame­lyik reményeink szerint nagymér­tékben hozzásegíti a gyerekeket az iskolakezdéssel együttjáró kudarcok eredményes leküzdéséhez. A 7. és 8. osztályban egy ún. in­tegrált természettudományos prog­rammal rendelkezünk. Ennek a programnak az a lényege, hogy a matematika, kémia, fizika és számí­tástechnika tantárgyakat nem egy­mástól elkülönítetten és függetle­nül, hanem egymással állandóan egybevetve tanítjuk. Ezzel a tantár­gyak közötti átfedést és a vele együttjáró lélekölő újratanítást kí­vánjuk megszüntetni. S mivel így je­Mi újság iskoláinkban? ösz­szefoglaló címmel sorozatot indított útjára a Szekszárdi Vasárnap. A sorozatban a megyeszékhely és közvetlen környékének iskoláit kíván­juk bemutatni a legautenti­kusabb módon, az intéz­ményvezetők vallomásai alapján. lentős időt is megtakarítunk, ko­moly esélyünk van mind a lemara­dó, mind pedig a tehetségesebb gyerekek fejlesztésére. - Tessék mondani! Jelenleg min dolgozik, mi foglalkoztatja? - Éppen most van folyamatban egy egészségnevelési program beve­zetése. Ezt a programot az Európai Közösség és az ENSZ Egészségügyi Szervezete hirdette meg. A lényege pedig az, hogy célba veszi mind a testi, mind pedig a lelki egészséggel kapcsolatos ismeretek, szokások és beállítódások sokaságát, s eközben olyan ún. globális problémával is fog­lalkozik, mint a környezetvédelem. Azt is megemlítem, hogy a kollé­gáink számára kidolgoztunk egy olyan belső továbbképzési rend­szert, amelynek keretében megis­merkedünk az országban folyó pe­dagógiai próbálkozásokkal. Ennek legalább két célja van. Az egyik, hogy kiválasszuk a kezdeményezé­sek közül azokat, amelyeket célsze­rű nekünk is bevezetnünk az isko­lánkban. A másik célunk pedig az, hogy ne találjuk föl a spanyolviaszt. - sajt ­Népjóléti pótlék A közelmúltban rendelet jelent meg a Népjóléti Közlönyben, mely szerint a gyógyszertárosok ügyeleti időben, amennyiben a vényt nem az ügyeleti időben állították ki, szó szerint idézem:... mennyiségre és minőségre való tekintet nél­kül pótdijat kérhetnek. A pótdíj összege 80 forint." Nos mint a központi gyógyszertárban megtudtam ez a rendelet a legna­gyobb dilemmát nem is a betegeknek okozza, hanem maguknak a gyógyszeré­szeknek. Mit tehet az ember, ha este kilenckor sikerül belázasodnia. Termé­szetesen kér egy doboz lázcsillapítót, és fizet érte árán felül még nyolcvan fo­rintot, ha az ügyeletesnek úgy tetszik. Amennyiben ez a rendelet gyökereket ver széles kis hazánkban, úgy java­solnám a következő módszert. Várjuk össze egymást, míg csak húszan nem leszünk, és adjuk elő igényeinket közösen. Könnyen kiszámítható, hogy így fe­jenként már csak négy forintunk bánja a boltot, ezt már igazán nem sajnál­hatjuk a szegény társadalombiztosítástól, mely egyébként is elhalmoz minket segítő jó szándékával. De miért is sajnáljuk azt a szerencsétlen költségvetést. Hiszen Kupa Mihály is megmondta a napokban: „A költségvetés hiánya a tervezett 70 milliárd helyett 110 milliárd lett, de sebaj, majd az állampolgárok megtakarításaiból fedezzük a hiányt!" - hiszen így volt ez mindig is. BOCS Ne kéije, várj a! Tisztelt Olvasó! Ne lepődjön meg azon, hogy mától szomba­tonként a postaládájában találja a Szekszárdi Vasárnapot. Ez a várat­lan és csupán április végéig tapasztalható gesztus azzal a szán­dékkal született, hogy mind több szekszárdi polgár kezébe vegye, megismeije lapunkat. Tisztában vagyunk azzal és a lap születése óta eltelt közel fél év is ezt igazol­ja, hogy ma nagyon nehéz az em­bereket megszólítani. Ha kevés a pénz és legszívesebben elfordul­nak a kis és nagy politikától honfi­társaink, akkor meg kell fontolni, hogy mivel állíthatjuk magunk mellé, hogyan tehetjük olvasónk­ká a tájékozódni vágyókat. A politikai kurzusváltással a sajtó újra reneszánszát éli. Lapok garmada lát napvilágot és próbálja megnyerni a „nagyérdeműt", csak­hogy éppen ez a népes versenyfu­tás rontja az esélyeket. Nem olyan szándékkal indultunk tehát, hogy a megyénkben megjelenő napila­pot, netán az országos sajtót „le­fussuk", hanem olyan helyi infor­mációkkal, szolgáltatásokkal, loká­lis szemlélettel szerettünk volna előállni, ami elsősorban a szek­szárdiaknak és a környéken élők­nek szól. Olyan kérdéseket akar­tunk megfogalmazni, amit a Szek­szárdon élők tesznek fel, olyan problémákat állt szándékunkban felderíteni, ami más településen talán érdektelen lehet, de az itt élők hétköznapjainak része. Olyan örömöket igyekeztünk megosztani Önökkel, ami a szekszárdiaknak fontos, más számára talán sokad­rangú. Olyan szellemiséget pró­báltunk sugározni, ami csak a Szekszárdi Vasárnap sajátja. Ebbe a szellembe sok minden nem fér bele. Nincsen helye a megalapozatlan vádaskodásnak, a kicsinyes egymásramutogatásnak, a részleteken átsikló általánosítás­nak. Közéleti, de nem „túlpoliti­zált" újságot tart kezében tisztelt Olvasó, ami, mint azt a címe is sugallja; a családoknak, Szekszárd lakóinak szól. És ha nem is ad többet, mint egy érdekes helyi in­formációt, néhány használható öt­letet, egy továbbgondolásra érde­mes mondatot vagy jó hétvégi ol­vasmányt, akkor elégedettek lehe­tünk. Ehhez szeretnénk megnyerni az Önök bizalmát. Az elkövetkező három hónapban ingyen juttatjuk el minden városlakóhoz lapunkat azzal a céllal, hogy figyelje, olvas­sa és m áj u s t ó 1 fizessen elő rá. Azt szeretnénk, ha fontosnak tar­tanák, számítanának a Szekszárdi Vasárnapra. Ezért váijuk észrevé­teleiket, véleményüket, kéljük osz­szák meg velünk gondolataikat! Hiszen ez semmivel nem pótolha­tó feltétele egy élő városi újság­nak. TAKÁCS ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents