Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-22 / 12. szám

^^^^^^^SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. MÁRCIUS 22. Átalakulóban a Dédász Megszűnt a tröszt, éljen a részvénytársaság! Az elmúlt év utolsó napjával megszűnt a Magyar Villamosművek tröszt, helyette kétszintű részvénytársaság jött létre. Az alsó szintet a regionális áramszolgáltató vállalatok pl. a Dédász - ezentúl mint részvénytársaságok, a felsőt pedig ezeknek az rt.-knek a tömörülése, azaz egy konszern alkotja. Mit jelent a szervezeti változás a vállalat - pontosabban, már társaság - egésze, mit a dolgozók és nem utolsósorban a fogyasztók számára? Paluska Zoltán, a szekszárdi üzemigazgatóság megbízott igazgatója válaszolt kérdéseinkre. Beruházni ^vagy takarékoskodni? ^P Azzal a területtel kezdjük, ahol az •

akulás - bár kézenfekvő lenne ll hozott változást. Nem ment vegbe privatizáció, hiszen szinte teljes egészében állami tulajdonban maradtak a cégek. A Dédász Rt. esetében az állami tulajdon 97,2 százalék, a fönnmaradó kis hányad önkormányzati tulajdonban lévő épületeket jelent. Néhány éven belül változás állhat be ezen a téren, a kormányzat jelenlegi álláspontja legalábbis az - s ezt Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter éppen két hete Szekszárdon is elmondta - hogy az energiaszektor 51 százalékon felüli része privatizálásra kerül. Igaz, dolgozói tulajdonszerzésre a hosszabb távú elképzelések szerint nem lesz mód. •

Lényeges változás viszont az mszoigáltatók gazdálkodásában, jiogy ezentúl - mint akármelyik kereskedőnek, aki a profilja szerinti terméket forgalmazza - az árrésből kell megélniük. Jelen esetben abból az összegből, amennyivel az áramszolgáltató vállalatok drágábban adják „portékájukat", mint amennyit az erőműveknek fizetnek érte. Mivel a fogyasztói árat ők sok más forgalmazóval szemben nem emelhetik minden szíre-szóra, adódik a következtetés; az áramfogyasztás emelkedésében érdekelt a cég, hiszen csak így érhet el magasabb árrést. - A világon általában mindenütt érdekeltek az áramszolgáltatók a villamosenergia-fogyasztás növelésében. Nekünk van azonban egy ellenérdekeltségünk. Ahhoz, hogy több legyen a fogyasztás, többet kellene termelni is, és a többletáramot el is kell juttatni a fogyasztóhoz. Mindez beruházást igényel, az ehhez szükséges pénz viszont nem áll rendelkezésünkre - mondja Paluska úr. A kérdés tehát úgy vetődik föl; érdemes-e nagyobb árréstömegre törekedni és az ehhez elengedhetetlen beruházásokat megvalósítani, vagy inkább a beruházási összeget célszerű megtakarítani. A fogyasztók befolyásolása szerte a világon inkább a takarékosságra ösztönöz. Zöld Híd A gazdasági megfontoláson túl a környezetvédelmi szempontok is az áramfelhasználás mérséklését teszik indokolttá. Akik szakemberek, különösen jól tudják, hogy mit jelent csak az a kénmennyiség - több százezer tonnáról van szó évente - amelyik a viltamosenergia termelésekor Magyarországon a légtérbe jut. Az általuk kezdeményezett „zöld" mozgalom egyike a Dédász vezetésével Pécsett működő Zöld Híd egyesülés, melynek öt energiaszolgáltató cég a tagja. Tanácsadással, szakmai útmutatással, mérőeszközökkel segítik a lakosságot a takarékosságban. A nagyfogyasztóknak is fölajánlják segítségüket, többek között fogyasztói „átvilágítás" végzésében. A Zöld Híd patronálásával Tolna megyében is körvonalazódik egy környezetvédelmi egyesülés, amelyik elsőként az iskolai nevelésben szeretné az energiatakarékosság, a légkör és a föld tisztaságának fontosságát érvényesíteni. Sokan - de csak fdnt Felelősséget érzünk a környezetért - hangsúlyozza Paluska Zoltán, s ez mintha csak végszó lenne a következő kérdéshez. Bizonyára felelősséget éreznek a dolgozóik iránt is. A részvénytársasági forma, a gazdasági önállóság ugyanakkor az eddigieknél nagyobb racionalitást követel meg a létszámgazdálkodás terén is. Szabó Iván miniszter a már hivatkozott előadásában azt mondta, hogy nálunk az energiaszektorban ötször többen dolgoznak az indokoltnál... - Bizonyára a mi területünkön is van túlfoglalkoztatás, de ez nem a fizikai és a fogyasztókat kiszolgáló dolgozók létszámára vonatkozik. Az iparág felső szintjén már eddig is jelentős leépítés volt, és ez a folyamat még nem ért véget. - ri Sűrű fillér, ritka forint... Ha megkérdeznék valakitől, hogy mi kell egy vállalkozáshoz, a válasz egészen biztos ez lenne: pénz, pénz, pénz. Nos, egy szekszárdi fiatalember példája azt bizonyítja, van valami, ami legalább ilyen fontos: egy jó ötlet. Napról napra emelkednek az árak, egyre összébb kell húznunk azt a bizonyos képzeletbeli nadrágszíjat. Egyre inkább meg kell gondolnunk mit vásárolunk, s azt is, hogy hol, mert az árak között nagyon nagy eltérés lehet. Balogh Sándor úgy gondolta, egycsapásra több legyet üt: nekünk spórolni segít, a boltoknak pedig fellendíteni a forgalmat - s kitalálta a „spórkártyát". A megkeresett üzletek szívesen fogadták az ötletet, hiszen néhány százaléknyi kedvezmény fejében vevőket szerezhettek. A mi bizalmunk megnyerése azonban nem túl könnyű feladat. Itt Magyarországon (vagy a ma divatos szóhasználattal: KözépKelet-Európában) nem nagyon szoktunk hozzá az olyan üzletekhez, amelyekben mindkét fél jól jár. Annál inkább ahhoz, hogy árgus szemekkel figyeljük, ki, mikor, mennyivel vág át bennünket. A fiatalember azonban nem adja fel. Rendületlenül járja a várost, új boltokat szervez a hálózatba, hirdetéseket ad fel, embereket győz meg igazáról... Persze, ha már rászántuk magunkat a „spórolásra", nagyon különböző tapasztalatokat sezrezhetünk. Van olyan üzlet például, ahol szívesen és előzékenyen fogadják, sőt visszavárják a kártyával vásárlót. Van azonban, ahol lenéző tekintettel találkozhat: „Érdemes ezért a pár forintért így törni magad?" Bizalmatlanok vagyunk, s nem minden ok nélkül. Az egyik üzlet a kártyán szereplő 1-5% helyett mindenre csak 1%-ot ad - s ha kis tételről van szó, azt is csak „brachiból". Mégis vonz az üzletek ajtaján látható figyelemfelhívás: „Spórkártya felhasználható!" Mert ahány bolt, annyi boltos. S van, aki a sűrű fillért is becsüli... -nitftugeot szalon és szerviz az 505-ösben A március végén átadásra kerülő Peugeot szalon és szerviz az első ilyen kezdeményezés az országban arra, hogy egy iskola keretein belül kínálja szolgáltatásait a világhírű francia cég. Itt tipikus esete forog fenn a kellemest a hasznossal elvnek. Az Autocooptól származó ötlet nyomán az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola 5 éves szerződést irt alá. Eszerint az iskolában fogják a jövöben a Peugeot gépkocsik eladását és garanciális javítását végezni. Működési területük az ország déli része lesz, de a Jugoszláviából érkező garanciás autókat is fogadni tudják. A javításra szoruló nem garanciás Peugeot-kat is szivesen várják. Ha a hiányzó alkatrész nincs raktáron, 3 nap múlva katalógus alapján leszállltiák. A szolgáltatáshoz az Iskolások számára oktatás kapcsolódik. A tanulókat szakemberek irányítják ennek során, nemcsak műszaki téren szereznek tapasztalatokat, hanem ügyfélfogadási és gazdálkodási ismeretekre is szert tesznek. A kezdeményezés titka: az iskola jó miiszaki felszerelésének köszönheti, hogy sikerül beindítania a programot. (USA) Heti jegyzet Az a helyzet... hogy az ember már kissé fásultan figyeli a benzin árának emelkedését. Korábban ismert volt a begyűrűzés című műsor. A kocsitulajdonos kissé megszeppenve figyelte a híradót, ha két burnuszos arab összedugta a fejét, akkor várható volt valami az olajfronton. Ha netán a két burnuszos arab kissé eltávolodott egymástól és scudrakétákkal folytattak párbeszédet, akkor már komoly aggódás vette kezdetét; itt benzináremelés lesz Allah is meglátja. Meg láthattuk mi is. Manapság a benzin ára mintha független lenne attól, hogy a sivatag szélén két burnuszos arab netán Kalasnyikov géppisztoly lövedékeivel próbálja leellenőrizni, mennyire volt sikeres a másik helymeghatározása. Olvasom, hogy mqjus elsejétől újabb öt forinttal lesz drágább a benzin, meghaladván a hatvan forintot. Az ember belegondol - egy liter bor egyenlő egy liter benzinnel. Ha a két dolog értékarányos, akkor megeszem a tanksapkámat. Nem is ez a cél. A dolog egyszerű, elég ha arra gondolunk, hogy az árban nyolcvan százalék körüli az adó és itt van a kutya, vagy hogy stílszerűek legyünk a karburátor elásva. Egy pénzügyi szakember őszinteségi rohamában elmagyarázta, hogy ez a leggyorsabban beszedhető adófajta. Nem kell hozzá külön apparátus, bevallás, firtatás, szimatoíás. Elég ha megemelik a benzin árát és rendszeresen - nem féléves ciklusokban - ömlik a pénz az államkasszába. A legkönnyebben és a leggyorsabban elérhető adóforintok ezek. Aki beül az autójába, annak van autója, tehát még van pénze, vehet benzint - tehát még adóztatható, van mit elvenni tőle. Ez egy nagyon pontosan körülhatárolható réteg, aki még mozog, megy, csinál valamit, akar, küzd, gürizik, még nem fogott padlót. Azt a lovat kell ütni, amelyik húz, régi a tanulság. Erről a rétegről még egy bőrt le lehet nyúzni. A Kolompár tizenhárom Béláról nem, annak inkább adni kell. Közben lehet magyarázni, hivatkozni. Hogy a világpiaci árképzés így, idegenforgalom úgy satöbbi. Elfogadja majd az Országgyűlés az útalap törvényt akkor lesz egy kis útadó benne, egy kis környezetvédelmi díj, miegymás, ahogy kell. A legszebb magyarázatot pár hónapja olvastam -, az akkori áremeléskor. Ezek szerint a benzináremelésnek inflációt csökkentő a hatása, mert az emelés mértéke kevesebb volt az általános drágulás mértékénél. Ezért irifláció csökkentő hatása volt! Ez már félelmetes, mert ha e vaslogika alapján előre megyünk, akkor kiderül, hogy világpiaci ártó! függetlenül, az irifláció mértékén alul, mindenképpen üdvös emelni a benzin árát! Ez bizony kábitóbb, mini a kipufogógáz... - steiner 4