Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-22 / 12. szám

180 SZEKSZÁRDI 1992. MÁRCIUS 15. Lakossági fórum az utcanevekről és a köztéri szobrokról A Művészetek Házában március 17-én lakossági fórumra várták az ér­deklődő városlakókat az önkormány­zat kulturális bizottságának tagjai, s eljöttek a városban élő művészek képviselői is. A téma, Szekszárd új utcanevei és köztéri szobrai. Jelen voltunk kb. harmincan. Sokat gondolkodtam, vajon leírha­tom-e, hogy miközben jobban szóra­koztam, mintha egy kabarét néztem volna végig, végtelenül szomorú, ugyanakkor nagyon dühös is voltam. Ezt elég nehéz lehet elképzelni, ezért megpróbálom a háromórás vitát a terjedelmi korlátok miatti kényszerű rövidítésekkel is a lehető leghűeb­ben, jegyzőkönyvszerűen leírni. Csáky Béla önkormányzati képvi­selő köszöntötte az egybegyűlteket, s elmondta, hogy tavaly szeptember­ben képviselői indítvány hangzott el az utcanevek megváltoztatására. A kulturális bizottság felkérésére egy szakmai bizottság áttekintette a jelen­legi utcaneveket és a következő szempontok alapján javaslatokat ho­zott; ne egyszeri aktus, hanem a vá­ros értékei ápolásának folyamatába il­lő legyen a változtatás. Elsősorban ne politikai szempontok játszanak közre. A jellemző régi történelmi nevek le­hetőleg kerüljenek vissza. Ha sze­mélyről neveznek el utcát, annak ki­emelkedő érdemei egyértelműek le­gyenek. Csak a feltétlenül szükséges változtatásokra kerüljön sor, mert anyagi vonzata van a lakosság és a város felé is. A változtatást használ­juk fői a régi táblák esztétikusabban kai való fólcserélésére. A változtatás demokratikus legyen, az utcában la­kók véleményét vegye figyelembe. Néhány utca lakói több mint 90 százalékban aláírásukkal kérték, hogy ne legyen változtatás. (Közbekiabálá­sok; tudja, kinek mondja ezt?! Ki hi­szi ezt el?!) Ami a köztéri szobrokat illeti, a negyvenkettőből lakossági kezdemé­nyezésre most kettő sorsáról kell dönteni. Kiss István befejezetlen, és a korrózió miatt balesetveszélyes Ki­látóját, és a felszabadulási emlékmű­vet lebontani, utóbbi részeit az alsó­városi temetőben lévő szovjet emlék­műhöz helyezni javasolják. Ezt az emlékművet egyúttal fólújítanák. A tegezett változtatásról értesítették a FÁK országos magyarországi képvi­selőit. Horváth István, Korvin Ottó utca: Ki fizeti az utcanevek megváltoztatá­sának költségeit? Ha már mindenkép­pen változtatni kell, akkor ezúttal ne személyekről, hanem pl. virágokról vagy egyéb, a politikai változásoknak nem kitett dolgokról történjen az el­nevezés. Fehérvári Örs, Wesselényi utca: javaslatot tesz két értékálló névre. A Babits utcát a korábbiak szerint Szent Lászlóról, a város patrónusáról ne­vezzék el, s legyen utcája Hollós László világhírű tudósunknak is. Szép példa az Ibolya utca név is, de ha vannak olyan neveink, akikre büszkék lehetünk, akkor ne feledkez­zünk meg róluk. Hökkön Mátyás, Kilián utca: De­cember óta nincs képviselőjük, nem is tudtak a változtatásról, pedig az új­ságban a „lakosság kezdeményezésé­re...'' kitétel jelent meg. Most végig­járták az utcát, s 93 százalékban a vál­toztatás ellen szavaztak. Kisnyugdíja­sok, nem akarják a változtatással járó tortúrát és költségeket vállalni. (Közbekiáltás: Rendes gyerek vagy, Matyi! Húzza ki magát... Na, jól nézünk ki...) Huba János: A kérdést komple­xen kell majd kezelni, egyúttal a szá­mozás, a páros és páratlan oldal stb. zűrzavarokat is meg kell oldani. Vár­janak még a döntéssel, hogy a lakos­ság nyilatkozzon. Tiszteli a művészek elképzelését a II. világháborús emlék­művel kapcsolatban, de talán azokat kellene megkérdezni, akik eddig az első világháborús emlékműhöz jártak megemlékezni. A tervezet helye (a múzeum árnyékában) s a formája (kis dombok) sem szerencsés, gondoljunk a sétáló kutyákra... Turcsányi György, a II. világhábo­rús emlékbizottság elnöke: Csendes meditációra alkalmas helyet kerestek az emlékműnek. Méltóbb helyet a Sétakertnél nem találhatnának neki. A terv is impozáns. Az a lakosság kulturáltságán múlik, hogy sétáltat-e ott kutyát. (Csikós Mihály közbeszólása: Volt meghurcolva? Verve? Akkor nem is tud hozzászólni! '45 után nem volt probléma minden utcanevet kicserél­ni? Nem megrendelni kell a szobro­kat, hanem először a lakossággal megbeszélni és a művészek csinálják úgy, ahogy a megrendelés szól. Van­nak sértett emberek ebben az ország­ban... Legyünk végre magyarok. Ele­ge van abból, hogy Marx, Engels stb. utcán járjon). Szvityekné író Irén, Táncsics utca: Laikus, de ismerőseivel együtt az új­ságban megjelent Kiss Ildikó szobor­tervét WC-csészéhez véli hasonlítani. Hallja, hogy az '56-os kopjafát mél­tóbb helyre akarják áttenni. Ha akkor olyan sürgős volt elhelyezni, akkor most maradjon, vagy valaki fizesse a költségeket a saját zsebéből. Nem szabad a várost ilyen költségekkel terhelni, amíg a kukákból kifolyik a szemét... A kereskedelmi iskola előtt kitaposott virágokat megfizettetné és visszaültettetné a diákokkal. A Sajtó­ház előtti szökőkút rozsdás, ronda. Neki személy szerint csak két szobor tetszik a városban, a Garay és az I. világháborús emlékmű. Németh István: Nagyon sima, ten­denciózus volt ez az előterjesztés. Kisembereket meg lehet félemlíteni, hogy mennyibe fog kerülni az utca­nevek változtatása. Nem a lakosokra kell hárítani, vállalja föl a város, leg­följebb kevesebb fényűző egyéb ki­adása lesz. Nem fogadja el, hogy a művelődési bizottság javaslata és en­nek a kis fórumnak a véleménynyil­vánítása után vége legyen a vitának. Ha csak néhány utca neve kerül meg­változtatásra, akkor miért vagyunk itt? Engedélyt kérünk a szovjet utód­államoktól egy szobor lebontásához? (Közbekiabálás: A tanácsköztársa­sági állítólagos mártírok kifosztották a várost és az összes utca ezekről van elnevezve. És ezt nekünk tűrni kell? Fogadjunk, hogy Nagy István neve nem merült föl!? Nem is tudják, hogy kicsoda...) Csáky Béla: Mátai Antal nevéhez 100 százalékban ragaszkodnak a la­kók. Csikós Mihály: Ugyan, kérem... Csáky Béla: Fogadjuk el az utca lakóinak véleményét. Simon János, Zalka Máté utca: Egy éve költöztek az utcába, a pol­gármesteri hivalnak akkor'már tudni kellett volna a változásról. Miért nem szóltak akkor? Nehogy már megint ők fizessenek és intézzenek minden átíratást? Sérelmezi, hogy a Szekszár­di Vasárnapból értesültek a várható változásról. Csáky Béla: Ezen a lapon keresz­tül akartak üzenni a lakosságnak, mert ez minden lakásba eljut. Ol­csóbb, mint ha levelet írtak volna. Cserháti András: Gróf Pál utca: Az utcanév funkciója az azonosítás. Helytelenít minden nehezen leírható, idegen hangzású nevet. Juhos László képzőművész: Az ut­cárajellemző nevet érdemes választa­ni, a lakosság javaslata alapján. A szobrok ócsárlásához hozzáteszi; ő sem mondja meg egy komputerterve­zőnek, hogy a szakmájában mit ho­gyan csináljon. Ez a fórum igazolja őt, hogy szükség van Szekszárdon egy vizuális nevelő iskolára. A művé­szet is fejlődik, mint bármi más. (Szvityekné többször megismétli, hogy ő nem ócsárolta a művészeket. Közbeszólások: Michelangelo és Raf­faelo örök érték.) 3 Dr. Tóth Zoltán: A lakosság jel JP tős része politikailag közömbös, ha pénzbe kerül - ellene szavaznak változtatásnak. Zsarolással fölért, hogy a Szekszárdi Vasárnap arról írt, hogy mibe fog ez kerülni. Nem tisz­tességes, hogy a lakosságnak kell áll­ni a költségeket. Baky Péter: A világ művészeti al­kotásainak fele nem létezne, ha csak a lakosságnak tetszőket állították vol­na föl. Az első világháborús emlék­mű a maga nemében valóban jelen­tős, ám nem szerencsés a környe­zete. Gémes Balázs: Ha a város viseli a költségeket, az is a lakosság pénze! A demokrácia türelem nélkül, ilyen in­dulatokkal, mint ami itt megnyilv^^ nult, nem működőképes. Ne dönl^P el X utca lakói helyett, hogy milyen változás legyen náluk. Vegyük már tudomásul, hogy nem lehet leradí­rozni a történelmet, nem tehetüi^fc úgy, mint ha évtizedek nem törté^rek volna meg. CsikóS Mihály közbeszólása: In­kább arról beszéljen, hogy az újság­ban nem jelentették meg azt a cikket, amit ő leírt. A 20 milliárd dollár adósságról... Perényi Miklós - többedszer ­megerősíti. (Többen visszaszólnak: Magukat mindenki meghallgatta, maguk nem hallgatnak meg senkit.) Gellér Sándor: Nem a múlttal, ha­nem a jövővel kellene inkább foglal­koznunk. (Újból lehurrogó közbeszó­lások.) Csáky Béla: Tanulságosnak ne­vezve, folytatást ígérve lezárta a vi­tát. ROSTÁS ILONA Fotó: - ka ­40 ezerből, 30-an

Next

/
Thumbnails
Contents