Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-08 / 10. szám

1992. MÁRCIUS 7. , SZEKSZÁRDI USARNAP 15 Egészségügyi és gazdasági... vagy politikai kérdés? Jobb feltételek között a Gyógyinfok Óriási a jövés-menés az utóbbi napokban a Mészöv-Zöldért Arany János utcai épületében. Műanyag zsákokban irathalmazok, papírdobozokban tucatnyi számítógép, pálmák, bútorok érkeznek. A negyedik szintre új „lakók" költöznek. A kórházból immár véglegesen kinővén itt talált helyet a Gyógyinfok. Ha kiírom, hogy Gyógyító Ellátás Információs Központja, akkor sem sokkal érthetőbb az elnevezés. Kik is ők tulajdonképpen? Dr. Bordás István, az intézmény igazgatója válaszolt kérdésemre. % Egyetlenként, mégis Szekszárdon A Gyógyinfok az egészségügyi informatika országos intézete. Nem túl gyakori manapság, hogy bármilyen országos szervezet vidéken székeljen, - az országban 1975-ben létrehozott öt számítástechnikai bázisintézet közül egyetlenként - sikerült életben maradniuk, fejlődniük. A kezdettől minisztériumi felügyelet alatt működő intézet 1987 óta munkáltatói szempontból sincs a kórházi vezetés alá rendelve, idén pedig önálló költségvetési szervvé váltak. Az egészségügy reformjáért A mai magyar egészségügy meg•

özelítően sem azt nyújtja a társadaimnak, amit a XX. század végén elvárnánk tőle. Megújításának folyamata felgyorsult, s ebben a folyamatban •

nformatika jelentős szerepet ját. Az egészségügy bürokratikus vezérlése helyett a piaci viszonyok alkalmazása, az optimális kórházi ápolási idő meghatározása, az intézmények és orvosok teljesítményének mérése és honorálása, a hatékonyabb egészségmegelőzés, az orvosképzés szükséges mértéke, a megfelelő alapés szakellátás biztosítása elképzelhetetlen megbízható adatbázisok, a teljesítményt mutató mérőszámok, megfelelő érdekeltségi és finanszírozási rendszer nélkül. Csak néhányat emeltem ki azon területek közül, amelyekre vonatkozóan a Gyógyinfok adatokat gyűjt, információt állít össze és továbbít, szolgáltatásokat nyújt. Az intézet tavaly a Népjóléti Minisztérium támogatásával számítógéppel és programmal látta el az ország összes kórházát. Ezek a gépek a kórházak napi munkáját kiszolgáló funkciójuk mellett a központi adatgyűjtést is lehetővé teszik. Részben megvalósult, s várhatóan a jövő évtől lesz teljes a körzeti orvosok „számítógépesítése", akkor egy világviszonylatban is egyedülálló lehetőséget kínáló rendszer jön létre - mondja az igazgató. A lobbyzok mást akarnak A munka annak idején költségoldalról, a kényszerű spórolás és az ezzel párhuzamosan élő pazarlás kiküszöbölésének szándékával indult. A problémahalmaznak természetesen a gazdasági oldala mellett egészségügyi vonatkozása is van. S úgy tűnik: politikai is. A „milyen stádiumban van ma az egészségügyi racionalizálási program?" kérdésre ugyanis dr. Bordás István így válaszolt: - Nehéz megmondani. Szakmailag jól előkészített, de a politika mindig közbeszólhat. Az egészségügyben meghatározó orvosi kart ugyanis erősen érintik a változások, mindenekelőtt az egész magyar egésszségügyet működtető hálapénzrendszer. Mivel minden változtatás ez utóbbi ellen szól, komoly lobbyzás folyik az érdekek védelmében. A Gyógyinfok hatvan munkatársa - számítógépes szakemberek, orvosok, közgazdászok, mérnökök - mindenesetre folytatja munkáját. A kórházi elhelyezésükkel szemben - ahol arra is volt példa, hogy nyolc különböző helyen dolgozott a stáb - lényegesen jobb körülmények között, véglegesnek tűnő elhelyezéssel. - ri Ki tartozik kinek? H. I. szekszárdi olvasónk csalódott és vár. És dühös. Nem abból a fajtából való állampolgár, aki fizetési kötelezettségei alól keresi a kibúvókat, próbálja másra testálni, elodázni a fizetnivalót. Most - mit most, még a tavalyi évben - mégis konflitkusba keveredett egy pénzintézettel, nevezetesen az OTP-vel. Történt a dolog, hogy amikor annak idején nyilatkozni kellett a hosszú lejáratú kölcsön ötven százalékának visszafizetéséről vagy a büntetőkamat vállalásáról, ők ez utóbbi mellett döntöttek. Közben aztán kiderült, hogy mégis összegyűlik a hitel fele, amire év elején még gondolni sem mertek. Igy az elmúlt év szeptemberében kérvényezték korábbi döntésük megváltoztatásának hivatali lehetőségét. Ezt meg is kapták, s ez év január 8-án befizették a tartozás felét, 140408 forintot. Gondolták ezzel az ügy lerendeződött. Január végén kaptak egy fizetési felszólítást egy tucat csekk kíséretében, az derült ki a számukra, hogy a hivatal még mindig nem „tudja": már nem kell a büntetőkamattal tupírozott törlesztőrészietet fizetniük. Telefon - elnézéskérés - az ügy elfeletjve. Egy darabig. Néhány napja ugyanis újabb - most már fél tucat - csekk kíséretében az előzőnél kedvesebb szövegezésű levél érkezett, melyben kérik törlesztőrészleteik befizetését. H. I. már nem telefonál - nem is felejti ei az ügyet. Gondolkodik: ha már egyszer valami elintéztetett, akkor miért dolgozik még ennyi ember rajta, miért fizetik feleslegesen - a ma már tetemes - postaköltséget, miért nem spórolnak csekkel, borítékkal, levélpapírral, idővel, munkával, pénzzel..? Ki fizeti mindezt? Igaz, H. I. nem elfogulatlan a hivatallal szemben. Vár, mégpedig várja azt a több mint hatezer forintot, amire úgy látszik nem jut ideje a hivatalnak, hogy postázza számára. Mert eddig ő tartozott, de most már neki tartoznak ám ez már másik történet. Olvasónk a fizetéséből minden hónapban ötezer forintot utaltatott átutalási betétszámlájára, ami a fűtési idényig fedezte is kiadásaikat. Fűtésdíj: fel, számlaegyenleg: le, egészen a mínuszig. Egyenleg ki (postázva) - vajon miért huszadika körül jön mostanában? - olvasó be (a hivatalba) újabb ötezer forinttal. Aztán itt felgyorsultak az események: újabb egyenleg - újabb mínusz. Igaz, most már ott a mondat is a szelvény alján: „tartozás miatt számláját felbontjuk". A december 19-én pénztárnál befizetett ötezer forintnak nyoma sincs ezen az elszámoláson. Olvasó újra be, befizet újabb tízezer forintot, megy az ügyintézőhöz. Mondják: tartozás van, pénznek nyoma nincs - számla felbontva. De ő naiv, ez utóbbit nem hiszi el. Még bízik. Hiszen nála a befizetési szelvény. Mi lesz most? - járjon be, érdeklődjön - szól a hivatali válasz. Ö járjon be, ő érdeklődjön, s tudja meg később: géphiba miatt veszett nyoma pénzének. Februárban újabb elszámolás helyett jön a Dédász fizetési felszólítása, majd sorban a többieké. Tehát mégis felbontották. Most már elrendezve úgy az életét, hogy újra befizet mindent - külön, külön. Mint tíz évvel ezelőtt. Köszöni jól van. Csak azt nem érti, hogy ha a tartozásokat olyan pontosan nyilvántartják(?), akkor azt a hatezer forintot, amivel több lett végül is az átutalási betétszámláján, hónapok óta miért nem kapja vissza? S ha visszakapja, vajon kamattal együtt? GERGELICS ZSOKA Heti jegyzet Az a helyzet... hogy kíváncsi lettem a vadvirágillatra. Osmertem eddig a flóra számos növényét, kedveltem a mogyorós lednek halvány illatát, a gilisztaűző varádics kesernyés szagát, a szerény gyöngyvirágillatot, hogy héjakut mácsonyát most ne is említsem... A vadvirág mint növény nem létezik, gyűjtőfogalom, tehát nem lehet illata. Mégis van, hiszen azt mondja a reklám a tévében, hogy a toalettkacsa már vadvirágillattal is kapható. Márpedig a reklám igazat beszél, mint tudjuk... Milyen lehet a vadvirágillat, ha nem létezik? Hacsak nem úgy, hogy mondjuk kiáll az ember a bimbózó természetnek az ö mezejére - virágzó, hímes tarka rét - és valamennyi tüdőlebenyét egy mély szippantással megtölti a környező ájerrel; bódulás van, ez leend tán a vadvirágillat, vagyis valamennyi együtt. Nehéz elképzelni ezt egy flakonba sűrítve. Mielőtt ideszállt volna hozzánk a toalettkacsa, örült tudatlanságunk feneketlen sötét vermeiben tanyáztunk, honfitársak. A budi nálunk budiszagú volt, ez így nem mehet tovább! Azonkívül bacilusok tanyáztak benne, pfujjü! De most nyekk nekik. Hiába tanyáznak a perem alatt, ott is nyekk nekik. Egyáltalán a baciknak annyi, totál ki lesznek készítve, tehát ha ezentúl lesz is bacink a klozetban, az kikészített baci lesz és punktum. De azért szép végük lesz, egy idillikus vadvirágos rét szagának képében lesz nekik nyekk, illatos halál. De félre a komor képekkel, a klozet csillogni-villognifog. A sz.., illetlenül négerbarna lesz majd a hófehéren csillogó csésze mélyén, esztétikus lesz, mint egy darab csoki, (csak a szádban olvad, nem a kezedben). Persze egyre kevesebb lesz a salakanyagunk, met közben két pofára zabáljuk a fogy it és közben a kopasz fejünket ütögetjük, tap-tap-tap, miközben gőzölög a finom forró és fekete... Visszatérve a kacsához, illetve a reklámhoz, ez bizony sokkoló hatású időnként. A tévé féltucatszor nyomja a képedbe a reklámot esténként, a rádióból ez dől, az újságok némelyikében a hír vagy a riport csak arra szolgál, hogy a hirdetések közötti hézagokat kitöltsék vele. Fogyassz! Vásárolj! Élvezz! Aki nem fogyaszt az nem is él, nincs, nem létezik, csak vegetál. Autót már egymillió forintért is lehet kapni... Az ember érzi, hogy ez egy másik világ, nem az, amelyikben ö létezik, a macska nem egeret eszik, hanem Whiskas macskaeledelt, vagy mi a bánatot. Szóval sokkoló némelyeknek ez így és most. Vissza a kacsához. A vadvirágillat nem hagyott nyugodni, benyomultam hát a legközelebbi ABC-be, már nyúltam is a toalettkacsáért mikor eszembe jutott, hogy nincs lakásom. Következésképpen angolvécém sincs, nuku perem, nuku baci. Hogy lesz nekem vadvirágillatom a nehéz pillanatokban? Van ugyan egy budim, kinn a tanya mellett, de az egyszerű tábori pottyantós és teljességgel nélkülözi a vízöblítést. Rám nem gondoltatok gyerekek! Hát hol itt a demokrácia, gondolom, miközben vadvirágillatot nélkülözve, a szokásos szaganyag közepette végzem majd fáradságos dolgomat a legkisebb helyiségben. - st -