Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-08-18 / Próbaszám

14 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. AUGUSZTUS 18. Már jelzi a Dózsát a Ritter-skála rugó-kollégium épülne meg a közel­jövőben Szekszárdon, amely az or­szág egészéből fogadna tehetségeket. Szép, szép, de mi van a felnőttcsapat szponzorálásával, hovatovább a meg­vásárlásával? Ez már bonyolultabb ügy, de egyáltalán nem lefutott. A tárgyaló felek ügy álltak fel az asztal­tól, hogy a Siófok mindenható mecé­nás elnöke valamikor augusztus 20-a után üzlettársaival együtt Szekszárdra érkezik és... A többi már kikövetkeztethető: ha belebotlanak valamiféle kecsegtető üzleti lehetőségbe, akkor elképzel­hető a Dózsa - szinte biztos, hogy nem ezen a néven - teljes privatizá­ciója. Nem árt tudni: Ritterék Siófokon sem Máriási, Duró, Fischer, Gregor aranylábáért fizetnek évente 70 mil­liót. Csak szerelemből az NB Il-es Dózsát nem vállalják. Reményteli csikócsapat Noha újabb két saját nevelésű te­hetség (Kasza és Máté) távozott az élvonalba (Tatabányára), bizakodó a hangulat egy héttel a bajnoki rajt előtt a Dózsa háza táján. Mint az már ismeretes - köszönhetően a jugoszláv politikai helyzetnek is - egyszerre két délszláv focista - teljesen ingyen - az ölükbe hullott. Antunics kapusról és Dzsinovics hátvédről van szó. A ju­goszláv élvonalat megjárt rendkívül sokoldalúan képzett hátvéd játékához - okkal - nagy reményeket fűzhe­tünk. Közben visszatért a Volántól Kalmár és a jobb sorsra érdemes sztárrá avatása óta az élvonalban a poklok-poklát megjárt Varga László. A siófokiak érdeklődését is felkel­tő utánpótlásműhely pedig ezen a nyáron felszínre hozott olyan, még a^^k idén is ifjúsági korú tehetségeket, akik már most harcba szállnak a csa­patba •kerülésért (Koller, Nagy Sán­dor és Mészáros). Az eddigi előké­születi meccsek bizonysága szerint előtérbe kerül a közönségkedvenc, de Teszler edzőnél eddig többnyire kegyvesztett Bóka játéka - mégpedig nem ékként, hanem egy sorral hát­rább, baloldali középpályásként. Ezek után íme a Szekszárdi Va­sárnap tippje a Nagykanizsa elleni 25-i hazai idénynyitón pályára lépő kezdő tizenegyre. Ölünkbe hullt egy menő kínai Ha azt mondom, hogy egy kínai a városi sportcsarnokban, erre már sen­ki sem kapja föl a fejét. A nemegy­szer össznépi ámulatot kiváltó „Csi­kung mesterként" ismert természet­gyógyász (egyébként LI XIAIS GMIIXG) már lassan úgy hozzátarto­zik a városhoz, mint a központban a Garay-szobor. De ha azt mondom, hogy egy kínai asztaliteniszező a szekszárdi sportcsarnokban, akkor már kezd izgalmassá válni a dolog. Különösen akkor, ha azt is közlöm róla, hogy nem turistaúton tartózko­dik nálunk, hanem letelepedési szán­dékkal. Ha az illető hölgyről, neveze­tesen Wang Yuxina-ról az is kiderül, hogy hazájában, a pingpong Mekkájá­ban nem tömegsportszinten - bár a mi NB I-ünket ez a színvonal is meg­haladja Kínában - űzte ezt a sport­ágat. Aktív pályafutásának végéig (1987) egyéniben felküzdötte magát a kínai ranglista 16., párosban pedig az igen előkelő ötödik, hatodik helyére. Idegenből jött ember persze azt mond, amit akar, de aki csak TÍZ PERCET is látta játszani a sportcsar­nok parkettáján, az aligha kételkedhet (Folytatás a 16. oldalon.) Ritter úr a Dózsát is megveszi? Még csak a nyár elején jártunk ­épp hogy befejeződött a bajnokság -, amikor Kalász János, a Szekszárdi Dózsa elnöke elpöttyintette: német szponzor a láthatáron, talán meg­szűnnek a hosszú távú létüket meg­kérdőjelező anyagi gondok. Mivel va­lahogy mégiscsak ki lehetett szedni az elnökből, hogy hozzávetőlegesen 3-400 ezer márkát kóstáló támogatás­ról szól a fáma, s ez idő tájt bukkant fel a magyar labdarúgásban a siófo­kiak magyar viszonylatban igencsak tehetős mecénása, az azóta már köz­ismertté váló hamburgi üzletember, Andre Ritter (mintegy hetvenmilliót invesztált be a balatoni csapatba). Va­lami olyasmit sejtettem, hogy a vörö­ses-szőke német keze lehet benne a dologban. Ha már ekkora összegről van szó... Az elnök ekkor még a sok kérdőjel, a csak feltételes módban megfogalmazható mondat miatt nem fedte fel kártyáit, sőt diplomáciai ér­zékét megvillantva azt tanácsolta, ne Ritternél keresgéljek! Hogy akkor taktikai okokból mon­dott mást, vagy tényleg felbukkant, majd kámfor módjára tűnt el a Dó­zsát adósságostul megvásárolni kész tulajdonosjelölt, ezt már teljesen fö­lösleges firtatni. Mindenesetre hato­dik érzékem nem hagyott cserben: a dózsások momentán Ritterrel és üz­leti csapatával állnak tárgyalásban. Az első amolyan ismerkedő, tapogatódzó összejövetelre :a napokban lezajlott rangos nemzetközi siófoki labdarúgó­tomán került sor. Konkrét összegről, hovatovább a Dózsa megvásárlásáról még nem volt szó, a hamburgi millio­mos sem eszi oly forrón a kását. Egy valami már körvonalazódott: ha az utánpótlás-nevelésben eddig is jeles­kedő, az országos átlagnál ezen a té­ren jóval többet nyújtó szekszárdiak vállalják, hogy ezután csak és kizáró­lagosan a Siófok keze alá dolgoznak, ezesetben Ritterék milliókkal lesznek hálásak szolgáltatásaikért. Ezen a té­ren felettébb aktívnak mutatkozott az élvonalbeli partner. A kiszivárgott hí­rek szerint még az se elképzelhetet­len, hogy nyugati mintára egy labda­MAUSZ HORVÁTH P. JELUSICS KOLLER DZSINOVICS KALMAR FARSANG NAGYFALUSI BOZSER D1ENES BOKA

Next

/
Thumbnails
Contents