Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

144 , szekszárdi VASARNAP 1991. NOVEMBER 10. Városházi hírek Heted7 országból Kuba nem változik. „A nyugati demokrácia tökéletes szemét, a kubai egypártrendszer a világ leg­demokratikusabb rendszere." Ezt állapította meg a Kubai Kommu­nista Párt múlt héten zárult IV. kongresszusán Fidel Castro párt­vezér és államelnök. A kongresz­szus nem hozta meg a remélt el­mozdulást: a kubai kommunisták kitartanak a szocializmus sziget­országbeli modellje mellett. * Csehszlovákiában privatizálják a benzint. A 350 töltőállomás kö­zül százötvenet gyorsan külföldi társaságoknak adnak el, majd a megmaradt kétszázat is külföl­dieknek adják bérbe. Elsőként a Totál, a Shell, az Arai, az Agip, az Esso, a Kuwait Petróleum és az osztrák ÖMV jelentkeztek. Ed­dig hetvenöt kút kelt el. * Halálbüntetés a Szovjetunióban. Tavaly 166 embert végeztek ki a Szovjetunióban bírósági ítélet alap­ján. Ezzel a Szovjetunió a „világ­ranglistán " a második-ötödik hely­re szorította Irakot, a Dél-Afrikai Köztársaságot, Kínát és Nigériát, ahol fele- vagy harmadannyi kivég­zést hajtottak csak végre. Jelenleg a Szovjetunióban kivégzésre várók bűne előre kitervelt emberölés. Öngyilkos lett Saint-Sebastién polgármestere, a 39 éves Yves Laurent, akinek pedig a szocialis­ta pártban fényes jövőt jósoltak. Egy szélhámos vállalkozó azt állí­totta a vizsgálóbíró előtt, hogy a polgármester hatszázezer frank csúszópénzt fogadott el egy üzlet­központ építési engedélyéért. Az állítást egy hetilap ellenőrzés nél­kül közölte, a polgármester szívé­re vette a dolgot és főbe lőtte ma­gát a tengerparton. A szocialista párt tiltakozott az igazságszolgál­tatás és a sajtó ellenőrizetlen köz­lései miatt, amelyek egy ártatlan ember halálát okozták. * Bohuslav Chnoupek, a volt csehszlovák külügyminiszter bíró­ság elé kerül. Az a vád ellene, hogy 1977 és 1988 között mintegy félmil­lió koronát sikkasztott! A szlovák újságíró 1971-ben állt a prágai dip­lomácia élére. * Laktanyák kalapács alatt. Több mint 20 ingatlant - javarészt lakta­nyákat, raktárakat, lőtereket - kí­nál eladásra vagy közös hasznosí­tásra a honvédség, miután az idei költségvetési előirányzat szerint 7,4 milliárd forintnyi bevételt magának kell kigazdálkodnia. A meghirdetett objektumok 1985-ös nyilvántartási értéke 1-2 milliárd forint, a buda­pesti és a lillafüredi laktanya azon­ban minden bizonnyal jóval többet ér a mérleg szerinti értékénél. A bevétel 70 százaléka illeti a hon­védséget, 30 százalékot pedig a költségvetés kap. * Győztek már az indiánok Ka­nadában, Québec tartományban? A szövetségi bíróság arra utasítot­ta a tartományi kormányt, hogy Ottawában végeztessen környe­zetvédelmi tanulmányt, mielőtt hozzákezdene három vízierőmű megépítéséhez Montreáltól ezer kilométerre északra a Nagy Bálna folyón. Az erőművekhez ezer négyzetkilométeres mesterséges tavat alakítanának ki - az indiá­nok földjeinek elárasztásával. Most valószínűnek látszik, hogy a központi hatóságok az indiánok­nak adnak igazat. Igazán fejedelmi ajándékok osztogatásával igyekezett emléke­zetessé tenni franciaországi hiva­talos látogatását az Egyesült Arab Emirátusok elnöke, Sejk Zayed Ben Szultán El Mahyan. Egymil­lió dollárt adott a Pasteur Intézet­nek, a rákellenes tudományos te­vékenység támogatása címén, fél­fél millió dollárt a francia társa­dalmi ügyek minisztériumának és a mozgássérültek intézetének. Pá­rizsban működik az Arab Világ Intézete, ez ötmillió dollárt kapott úgy, hogy az emír átvállalta az in­tézet jelenlegi adósságait. Schwarzkopf tábornok, az Öböl-háború hőse nem győzi visz­szautasitani a különböző ajánlato­kat. Egyet azonban mégis elfoga­dott: december 7-én a CBS televí­ziónak a Pearl Harbor-i japán tá­madás ötvenedik évfordulója alkal­mából rendezendő kétórás műsorá­ban ő lesz az egyik műsorvezető. Egyébként írja, illetve Íratja vissza­emlékezéseit. A könyvnek 1992­ben kell megjelennie. * Az AIDS elleni harc jegyében a franciaországi Besancon refor­mátus presbiteri tanácsa úgy dön­tött, hogy az úrvacsoraosztáskor nem közös kelyhet használnak, hanem egy-egy darab kenyeret mártanak a borba. Az egyházi ve­zetők úgy nyilatkoztak, hogy bár szinte kizárt az AIDS terjedése közös kelyhekből való ivás révén, a hívek félelme mégis indokolja, hogy változtassanak. Szekszárd Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Számba véve mindazon szemé­lyeket, akik városunk felvirágoz­tatásáért, gazdasági, tudományos és kulturális fejlődéséért kiemel­kedőt alkottak, városunk iránt ér­zett szeretetüknek és jóindulatuk­nak cselekvő tanúbizonyságát tet­ték, választottuk eme személyek közül a legkiválóbbat, DR. NAGY ISTVÁN-t, akit - érdemesnek találván e cím viselésére - a mai napon a képvi­selő-testület 204/1991. (X. 17.) sz. határozata alapján Szekszárd vá­ros díszpolgárává választottunk. Ennek emlékezetére nagyrabe­csülésünk és szeretetünk jeléül kiadjuk városunk pecsétjével megerősített oklevelünket.. Szekszárd, 1991. október 23. Kocsis Imre Antal polgármester Gazdálkodó parasztszülök gyerme­keként 1901. december 23-án látta meg a napvilágot. Szekszárdi és bu­dapesti tanulmányai után a bolognai egyetemen szerzett orvosi diplomát. A gyakornoki évek és belgyógyászati gyakorlat megszerzése után 1934-ben magánpraxist alapit. Feleségével, a pécsi származású Rónai Ilonával szo­ciális és orvosi tevékenységet folytat. Ö szervezi többek között a karácsonyi szegényakciót, mely az akkoriban kü­lönösen nehezen élő nagycsaládosok­nak nyújt támogatást. Második világháborús sebesülése után a Szekszárdi Hadikórházban orvosként és parancsnokhelyettes- M ként szolgálja a frontszolgálatosok % felmentését, több mint ötszáz ma­gyar katona átmenekitését az ameri­kai zónába. 1956. október 23-án tekintélyének latba vetésével megakadályozza az események tragikussá válását. Oroszlánrészt vállal a Nemzeti Bi­zottság megalakításában, melynek maga is tagja lesz. November 4-én Tamásiba hurcolják, ám onnan még a közvélemény nyomása kiszabadít­ja. 1957-ben mégis ő lesz a megyei fő per elsőrendű vádlottja. Az ítélet 4 év, és csak 1959-ben, az első am­nesztiával szabadul. Nyugdíjba kényszerítése után já­randóságát megvonják, így illegális orvosi tevékenységre kényszerül, melynek során napjainkig tartó te­kintélyre tesz szert. Személyében iga­zi példaképre találhatnak a jövő nemzedékek. A Bizottság a pácban Az önkormányzatok hatáskörét szabályozó rendelkezések megjelenésével egyidejűleg került sor annak felülvizsgálására, hogy mely oktatási intézmények maradjanak városi fenntartásban és melyek kerüljenek át megyei fenntartásba. Megszülettek az elképzelések, ezeket követték a határozatok - és ahogy az lenni szokott -, csak ezután következtek a zavarok. Az elképzelésekben és a határoza­tokban ugyanis a Kadarka utcai faházas óvodai komplexumnak - néhány évi üres tátongás után - újra közoktatási célokat kellene szolgálnia, ezúttal már iskolaként. Az oktatási, kulturális, sport- és ifjúsági bizottság naivan abban a tévhitben élt, hogy ezzel az épülettel semmi más baj nincs, csak épp a demográfiai hullámvölgy eredményeként feleslegessé vált. Ezért úgy gondolta, hogy némi felújítás és funk­cionális átalakítás után új célokra, új feladattal hadra fogható. Mint az október 18­án, a műszaki szakértői bizottság helyszíni bejárásán kiderült, a baj sokkal na­gyobb. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a tűzoltóság az épületet oktatási célokra alkalmatlannak tartja, a tervező pedig jelezte, hogy a tetemes ráfordítások eseté­ben sem lehet benne a tanulók számára emberi körülményeket biztosítani. A vá­rosi tisztiorvosi szolgálat ez utóbbi véleményt megerősítette. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az iskolává alakítás gondolata elvettetne. A szükséges és törvény­szerű kompromisszumokra a hatóságok ugyanúgy hajlanak majd, mint az építtető vagy a tervező. Két dolog azonban máris bekövetkezett. A fent említett bizottsá­got a pedagógusszakma máris dilettánsok gyülekezetének nézi, a majdan ott ta­nulni és tanítani kényszerülők pedig eleve rosszul érzik magukat (okkal vagy ok nélkül) majd ebben az épületben. Mondhatnánk azt is: ilyen az élet! De nem. Valójában azt tartanánk időszerű­nek, ha a város tulajdonában lévő épületek tulajdoni lapja mellett ott lennének azok a műszaki szakvélemények, melyek alapján azok további sorsáról értelmes döntéseket lehetne előkészíteni, hozni és érvényesíteni. Gondolom, hogy a ké­sőbbiekben kényszerű kompromisszumok előtt,toporgó hatóságok sem zárkózná­nak el a hivatal ilyen irányú megkeresései elől. így elkerülhető lenne az utólag mindig kínos magyarázkodás, és nem maradna pácban egy vétlen bizottság sem. - Kipi -

Next

/
Thumbnails
Contents